Kritika | Armando Iannucci: The Personal History of David Copperfield / David Copperfield rendkívüli élete Kritika | Armando Iannucci: The Personal History of David Copperfield / David Copperfield rendkívüli élete

Dickens-esszencia

Armando Iannucci: The Personal History of David Copperfield / David Copperfield rendkívüli élete

ÉRTÉKELD A FILMET!
David Copperfield rendkívüli élete
Armando Iannucci
2019
David Copperfield rendkívüli élete

David Copperfield rendkívüli élete

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A végletekig brit, üdítően kreatív és moderáltan vicces. Dickens regénye sosem volt még ennyire modern és korhű egyszerre.

A politikai szatírák olasz nevű skót mestere, Armando Iannucci tőle nem várt módon ezúttal egy klasszikus ifjúsági regényt vitt vászonra Charles Dickens 1850-es kvázi-önéletrajzi regényének formájában. Ami ezelőtti filmje, a Sztálin halála a szovjet diktátorról készült moziknak, az a David Copperfield rendkívüli élete a Dickens-adaptációk számára: egy nagyon friss és nagyon szokatlan, de üdítően vakmerő megközelítés.

A „modernizálás” legfeltűnőbb és legnagyobb port kavaró aspektusa a legkevésbé jelentős Iannucci vérfrissítésének szempontjából, mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. A rendező ugyanis úgy döntött, hogy szereplőit „színvakon” válogatja össze, etnikumtól és bőrszíntől teljesen függetlenül. Így történhetett, hogy egy fehér karakternek fekete bőrű édesanyja van, és persze az, hogy a hamisítatlanul brit főszereplőt, David Copperfieldet a Gettómilliomos és az Oroszlán indiai származású sztárja, Dev Patel alakítja. Mindez a cselekmény szempontjából azonban teljesen mellékes, olyannyira, hogy még csak említésre sem kerül a filmben. Saját elmondása szerint a rendező célja nem a kedélyek borzolása vagy a reprezentáció volt, pusztán az egyes szerepekre leginkább megfelelő jelöltet választotta. Ilymódon a szigetország legnagyobb sztárjait sikerült összevezényelni: Tilda Swinton, Hugh Laurie, Peter Capaldi és Ben Wishaw is feltűnnek fontos szerepekben, a casting pedig kétségkívül a film egyik legnagyobb érdeme.

A színes stábnál mégis látványosabb a hangvétel, amit Iannucci filmje képvisel. Ha Dickens-filmekre gondolunk, akkor vagy olyan kosztümös drámák jutnak eszünkbe, mint Polanski Twist Olivérje, vagy modernizált történetek, mint Cuarón 1998-as Szép remények-feldolgozása. Iannucci filmje valahol a két kategória között helyezkedik el: megközelítésében korszerű, mégis a történelmi 19. század Angliájában játszódik, ami jellegzetes hangulatot kölcsönöz neki. Aki pedig ismeri a rendező munkásságát, nem fog meglepődni, hogy a humor kiemelt szerepet kapott a filmben, a rá jellemző groteszkül ironikus stílus Dickens tragikomikumával vegyítve váratlanul jól működik. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a David Copperfield rendkívüli élete az eddig készült egyik legszórakoztatóbb és legszínesebb Dickens-adaptáció. Ez elsősorban az alakítások természetességének köszönhető: hitelesen és otthonosan, a kosztümös filmek manírjai nélkül mozognak világukban, amivel történelmi rekonstrukció helyett élő, lélegző közeggé teszik világukat. Iannucci pörgős párbeszédei pedig tovább fokozzák ezt a hatást.

A David Copperfield Dickens egyik leghosszabb regénye egy tehetséges árváról, amelynek talán legfőbb ismertetőjegye, hogy a mű az író saját életén alapul – nos, amellett, hogy egy kivételesen népszerű regényt adaptál, Iannucci bizonyos szempontból a brit írólegenda önéletrajzát filmesítette meg. Ráadásul mozifilmként először: Copperfield történetébe eddig csak sorozatok és többrészes tévéfilmek merték belevágni fejszéjüket. Egy több, mint 900 oldalas eposz esetében mondjuk ez nem éppen meglepő, és bár az ebből fakadó problémák érezhetőek, a David Copperfield rendkívüli élete semmiképp nem nevezhető sikertelen feldolgozásnak. A történet sűrítésére Iannucci több módszert is használ, amelyek egyszerre szolgálják a film jellegzetes atmoszféráját és segítenek fogyasztható formában tartani a tömörített cselekményt.

Az egyik ilyen kiemelt fontosságú módszer a látványvilágban érhető tetten, amely tradicionális színpadi elemeket ötvöz filmes effektekkel. A részletgazdag és gyakran szándékosan plasztikus díszlet mellett több jelenetközti átkötést is fellibbenő függönyökkel kurzivál Iannucci, a flashback-ek pedig kivetített képsorokként jelennek meg. Az így felpörgetett elbeszélésmód olyan hatást kelt, mintha egy ADHD-s gyerek mesélné a történetet, annak minden előnyével és hátrányával együtt. 120 percen keresztül követik egymást a karikírozott jellemek, a tarka helyszínek és az abszurdum felé hajló események, melyek mégis végig követhetők és élvezhetők maradnak – egészen a film befejezéséig. Az alkotók mintha az utolsó tizenöt percben eszméltek volna rá, hogy még egy nagy marék cselekményszál elvarratlanul maradt és szövőszéküket turbó-üzemmódra kapcsolva igyekeztek volna gyorsan lezárni a munkát.

Gyengeségei ellenére egy kivételesen kreatív, üdítően modern, kísérletező és rendkívül élvezhető Dickens-adaptáció a David Copperfield rendkívüli élete. Bár Dickens a gyermekmunkáról, a társadalmi egyenlőtlenségekről, vagy a házasságról szóló társadalmi üzenetei közül sok beleveszik a gyakran félrehordó poénözönbe és a nyaktörő tempóba, a mű esszenciáját sikerül megőrizni egy új generáció számára. Ezt a klasszikus, mégis kísérletező„ifjúsági filmet” pedig érdemes nekik megmutatni.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
David Copperfield rendkívüli élete

David Copperfield rendkívüli élete

Színes vígjáték, filmdráma, 119 perc, 2019

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat