Kritika: Elveszett illúziók (Xavier Giannoli: Illusions perdues) Kritika: Elveszett illúziók (Xavier Giannoli: Illusions perdues)

Felkapaszkodottak balladája

Xavier Giannoli: Illusions perdues / Elveszett illúziók

ÉRTÉKELD A FILMET!
Elveszett illúziók
Xavier Giannoli
2021
Elveszett illúziók

Elveszett illúziók

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Xavier Giannoli a balzaci realizmus iránti fogékonysággal, ugyanakkor eredeti problémafelvetéssel vezet be a párizsi firkászok világába, és megmutatja, hogy a „fake news” és a „posztigazság” divatos fogalmai közel sem huszonegyedik századi sajátosságok.

A sajtószabadság illúzió, az újságíró másik megnevezése pedig szódíler. A szenzációhajhászás a lehető legpimaszabb formákat ölti, a tőke és a hatalmi harcok kereszttüzében a sajtó köpönyegforgatásába beleszédül az ember. Meglepő módon ez nem egy napjaink valóságáról felállított diagnózis, hanem Párizs kétszáz évvel ezelőtt, 1821-ben: a fiatal, jóképű és ambiciózus Lucien (Benjamin Voisin) egy vidéki nyomdában dolgozik kisegítő munkásként, emellett pedig szerényen írogatja verseskötetét. Tehetségére és kisfiús sármjára hamar felfigyel a szép és magányos Louise de Bargeton (Cécile de France) báróné, akiben Lucien nem csak pártfogóra, de szeretőre is lel.

Kép az Elveszett illúziók című francia filmből

A báróné támogatásával a fiatal felkerül Párizsba, ahol már egymagában kell boldogulnia, miután a kékvérű társaságnak szemet szúr a vidéki fiú kompromittáló jelenléte. Lucien története a parvenüé, aki leleményessége, merészsége és tehetsége révén vidéki nyomdászfiúból Párizs egyik legmenőbb újságírójává tornássza fel magát, és akinek tollától rettegnek a szakmabeliek. A liberális oldal szélhámosai és az idealista szólamoktól terhelt királyi sajtó konzervatív urai mind egyformán korruptnak bizonyulnak: Balzac-regényadaptációról lévén szó, a felkapaszkodás fordítottan arányos az erények, elvek és a becsület megőrzésével. A szépség szeretete hamar dekadenciába csap át, és a széplelkű, naiv költőből kíméletlen, érdekvezérelt cinikus lesz. Lucien kérlelhetetlenül csörtet felfele a társadalmi ranglétrán, elpártol szövetségeseitől, hogy hőn áhított nemesi címét megkaphassa, de még legkorruptabb mozzanataiban sem képes lemondani ambícióiról. Végül pedig a pártoskodások közepette – ahogy az lenni szokott – két szék közül a földre esik.

Kép az Elveszett illúziók című francia filmből

A történetvezetés épp megfelelő intenzitással és mértéktartással veszi azokat az akadályokat, melyektől a film könnyen melodramatikussá válhatott volna – a forgatókönyvet is jegyző Giannolinak itt segítségére lehetett a realista kánon. A tragikus események egy-egy jelzésszerű képben vannak összefoglalva, mintegy illusztrálják a narrátor által elmondottakat. Az irományokon állandóan szétkenődő tinta; Lucien fázó, mocskos lábfeje vagy épp a nemi szerve a bárónétől kapott pénz mögött; egy zsákba csomagolt holttest ledobása egy közös sírverembe; a liberális újság szerkesztőségében totyogó kacsák – nem csak nyomatékosítják az őket kísérő narrációt, de egyúttal különleges látványvilágot kölcsönöznek a történetnek. A szinekdoché-szerű képek által a film meghaladja a kosztümös filmek állott vízű paradigmáját.

Kép az Elveszett illúziók című francia filmből

A történet nagyvonalakban Lucien tragikus sorsa (vagy inkább önsorsrontása) köré épül, a főszerepben mégsem annyira a vidéki fiú, mint inkább Párizs pszeudoértelmisége van. És persze a pénz, „az új arisztokrácia, akinek senki nem akarja lecsapni a fejét”. A film nem sokat időz Lucien magánéleti részletein, nagyobb hangsúlyt kapnak és kidolgozottabbak az újság szerkesztőségében, a királyi szalonokban, a színházban játszódó jelenetek és a társasági élet egyéb epizódjai. Jó okunk van azt gondolni, hogy az aszimmetria szándékolt, hiszen a hangsúly nem a személyes tragédiára, hanem a kulturális miliő bemutatására tevődik.

Kép az Elveszett illúziók című francia filmből

Giannoli kortárs kérdésfelvetésre alapozva írja újra a Balzac-regényt, ettől lesz újszerű és eredeti az adaptáció. Mennyiben képes formálni a média – és rajta keresztül a pénz és az önérdek – a valóságot? Beszélhetünk egyáltalán valóságról, ha leválasztjuk a róla szóló értelmezésektől? A sajtó köpönyegforgatása, a reklámok tömkelege és minden (a kritikaírástól a könyvkiadókig) prostituálódása hozza létre a valóságot. Tények nincsenek, csak vélemények, amelyeket az formál, aki többet fizet. A felbérelt közönség, aki igény szerint tapsol vagy lehurrog, virággal vagy paradicsommal dobál színészeket, az „influenszerkedő” komédiásnők és a rátarti, de műveletlen kiadótulajdonosok, akik csak a nyereségüket tartják szem előtt önkéntelenül is arra késztetik a nézőt, hogy párhuzamba állítsa kortárs valóságunkat a látottakkal. Azoknak, aki a mai hírek fölött szörnyülködve állandóan azt szajkózzák, hogy régen minden jobb volt, mindenképp tanulságos lehet ez a film.

Kép az Elveszett illúziók című francia filmből

Xavier Giannolinak úgy tűnik, jó érzéke van a történelmi drámához. Korábban, a Marguerite – A tökéletlen hang című 2015-ös filmjében szintén kellő hozzáértéssel és humorérzékkel nyúlt a tehetségtelen énekesnő, Florence Foster Jenkins igaz történetéhez. Mostani filmje sem nélkülözi a humort, legalábbis a cinizmus és irónia formájában. Ahogy a Marguerite –ben, a szereposztás ezúttal is igényes: az ifjú tehetségek mellett – mint  pl. Benjamin Voisin, Xavier Dolan vagy Salomé Dewaels – olyan legendás figurák is megjelennek, mind például Gérard Depardieu. A zene és a jelmezek is korhűségre és mértéktartásra törekszenek, a film látványvilága hol szépiaszerű meleg fényeivel, hol szürkés-kékes hideg árnyalataival idézi a realista regény örökös bizonytalanságát-esetlegességét.

Az Elveszett illúziók érezhetően balzaci szellemiségben jött létre, mégis eredeti film. Néhol súrolja ugyan a túlzott érzelgősség határát, mégsem lépi át azt. Célja nem annyira a néző megríkatás, hanem inkább egy társadalmi kórkép megalkotása és a kortárs kultúra közti párhuzam felállítása. Bár Lucien társadalmi ranglétrán való felkapaszkodása, majd lecsúszása megrendítő, ehhez a nézőnek csak tisztes távolból, az író tollán és a rendező tekintetén keresztül van hozzáférése. Hiszen ez is csak egy megkonstruált történet, mint az összes többi, amit megírtak vagy filmre vittek.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Elveszett illúziók

Elveszett illúziók

Színes filmdráma, történelmi, 149 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur