Clint Eastwood: Unforgiven / Nincs bocsánat, 1992 Clint Eastwood: Unforgiven / Nincs bocsánat, 1992

Túl jón és rosszon

Clint Eastwood: Unforgiven / Nincs bocsánat, 1992

ÉRTÉKELD A FILMET!
Nincs bocsánat
Clint Eastwood
1992

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A 80-as években sűrű éjszaka borította a vadnyugati prérit, hogy aztán a következő dekád virradója magával hozza az újjászületés reményét. Míg Kevin Costner a klasszikus western tekintélyét kísérelte meg helyreállítani (Farkasokkal táncoló), addig a rutinosabb és merészebb Clint Eastwood az eddigieknél is kíméletlenebbül bontotta le annak toposzait. A maga idejében mindkét alkotást valóságos díjesővel jutalmazta az  amerikai filmakadémia, ám ez a tény az egyetlen, ami összeköti őket. Az előbbi „csak” egy jól időzített, a műfaj iránt érzett nosztalgiából hasznot húzó kalandfilm. Az utóbbiban viszont a kamera csókolózik azzal a rettenettel, amit valóságnak hívunk. És ez nem kis szó, ha már westernről beszélünk.

Eastwood a 80-as évek folyamán csupán egyetlen westernnel jelentkezett (Pale Rider / Fakó lovas), ám az is híján volt a zsánerkritikus jegyeknek.  A Nincs bocsánat inkább a két évtizeddel korábbi „anti-western”, High Plains Drifter / A fennsíkok csavargója rokona lehetne. Mindkét opusz keresetlen hangnemben regél a vadnyugat igazi arcáról, ám az egyik az irónia eszközével nyomatékosítja mondandóját, s az ábrázolt szituációkat tudatosan elemeli a valóságtól, a másik pedig még az abszurd humor kegyét is megvonja a publikumtól, s fenemód nyersen szembesít a korabeli társadalom nyomorúságával. A Nincs bocsánattal viszont a rendező látványosan összegezni kíván, s a forgatókönyvért felelős David Webb Peoplesszel együtt (akit bevallottan Scorsese Taxisofőrje, és Glendon Swarthout The Shootist című, John Wayne főszereplésével filmre – Don Siegel: A mesterlövész – is adaptált regénye inspirált a történet megalkotásakor) valóságos katalógusát vonultatja fel a revizionista határsértéseknek; mintha egyenesen a 70-es évek tendenciáit kívánná betetőzni. Ma már nehéz elképzelni, hogy a forgatókönyv korábban 20 évig porosodott, mire Eastwood váratlanul lecsapott rá. Tette mindezt tökéletes időzítéssel.

Kép a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmből

Ha a rendező egyszerre túl sok témát óhajt körüljárni, az sokszor a koncepció egységének megingásához vezethet. Szerencsére Eastwood és alkotótársai bölcsen elkerülik ezt a buktatót: már-már zavarba ejtően egyszerű történetet tálalnak, ami ráadásul kimérten építkezik, külső akcióktól sokszor teljesen mentesen, meditatív hangulatban hömpölyög. A higgadt felszín alatt azonban tektonikai mozgások zajlanak. A történet alakulásából ugyanaz az értékrelativizmus olvasható ki, ami már Sam Peckinpah western-hattyúdalában, a Pat Garrett és Billy, a kölyök című filmben is megjelent: az igazságosság és a törvényesség a vadnyugaton csak a maga elvont formájában, eszmeként létezhetett, hiszen maguk a hivatásos fegyverviselők, a rend őrei is köpönyegforgató haramiák voltak, akik önös érdekből, a változás szükségessége folytán pártoltak át a másik oldalra. Big Wiskey törvényszolgája, Little Bill Daggett (Gene Hackman) mintha Garrett távoli rokona volna: ő is a bűn világából küzdötte fel magát a városka élére, ám e felelős rang birtokában sem tesz szert erkölcsi érzékre. A helyi örömlányokat puszta árunak tekinti, a közbiztonság megteremtése érdekében brutális eszközökhöz folyamodik, s a hivatal számára voltaképpen csak ürügy arra, hogy biztosított keretek között áldozzon szadista hajlamainak.

Kép a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmből

A vele szemben álló főhős, Will Munny (Eastwood) szintén azon fáradozik, hogy valamilyen módon eltaszítsa magától bűnös múltját. Az egykori bandita, akit hajdanán a felesége váltott meg, s aki özvegyként a nyomorúságos disznópásztorok keserű kenyerét eszi, az expozícióban szinte még karikatúra-jellem, Eastwood kísérteties kalandor-hőseinek furcsa ellenpontja. A cselekmény elmélyülésével azonban kibomlanak valódi karakterjegyei: egy megtört, kivénhedt gyilkost látunk, akinek az a tragédiája, hogy a jobb élet reményében ismét ölnie kell – amitől immáron irtózik. Munny tömeggyilkos révén egyáltalán nem azonosulásra csábító hős, ám kegyetlenkedéseiről csak a dialógusok adnak hírt, vizuális formában azok nem jelennek meg. Mindez szinte természetes, már Henry King 1950-es – a múltjával szakító haramia típusfiguráját megteremtő – westernje, a The Gunfighter / A pisztolyhős is ezzel a megoldással él. Így Munny alakja valamivel szimpatikusabbá válik a nagyérdemű szemében, mint a Hackman által alakított, teátrális stílusú zsarnok, ám ez csak egy szükségszerű lépés a karakterkezelésben. A Nincs bocsánat végleg leszámol a jó és a rossz hagyományos kategóriáinak utolsó csíráival is: csak a gyarlók állandó köre létezik. Ned (Morgan Freeman), Munny egykori fegyvertársa, a hiú és vérre szomjazó Schofield kölyök (Jaimz Woolvett), a szintén bűnözőből „civillé” vedlett Angol Bob (Richard Harris), a prostituáltakat kaszaboló marhapásztorok és az önző ivótulajdonos egyszerre áldozatai a világuknak, és tudatosan ellenszegülnek a törvénynek. A karaktereknek tehát nincs igazán kézzelfogható erkölcsi kiterjedése, mindig az adott élethelyzettől függ, hogy milyen fénytörésben látjuk őket.

Kép a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmből

Sokkal érdekesebb és újszerűbb viszont, ahogy az alkotás a bűnelkövetés morális vetületeihez viszonyul. Egy ponton maga Munny fogalmazza meg saját álláspontját a megannyiszor bátor, férfias rituáléként megénekelt fegyveres vadnyugati konfliktusról: az emberölés az elkövetőnek is árt, nemcsak az áldozatnak. „Rohadt érzés, ha megölsz valakit. Elveszel az illetőtől mindent, amije volt. Sőt, azt is elveszed tőle, amije lehetett volna” – jegyzi meg, s talán nem is szorul különösebb magyarázatra, hogy eme lélektanilag realista okfejtés milyen élesen üt el a klasszikus westernhős-típusok pszichológiai felépítésétől. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, azt mondhatnánk, hogy a hagyományos protagonista kötelességből öl (lelkifurdalás nélkül), a Nincs bocsánat szereplői pedig azért, mert részegek és duhajok. (Habár a film belső világa talán éppen ezen a sarkalatos ponton veszít a realista hitelességből, ugyanis kissé elsietett és képzeletszegény feltételezés, hogy a régi vadnyugaton a mértéktelen alkoholfogyasztás volt az öldöklések legfőbb forrása.)

Kép a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmből

Eastwood és írója természetesen nem mulasztja el mítosz és valóság viszonyát, illetve a mítoszképződés gyakorlatát is brutális kritikával illetni. A Little Bill és Angol Bob házi regényírója, Beauchamp (Saul Rubinek) közti jelenetek szinte önálló „testet” alkotnak az elbeszélésben, hiszen a narratív fővonalhoz egyáltalán nem kapcsolódnak, hanem a közvetlen önreflexió formáját öltve a vadnyugati legendavilág hamisságát leplezik le. Az olcsó ponyvákat gyártó Beauchamp hazugságokból emel katedrálist Angol Bobnak, szemernyi igazságmag köré szőtt történeteiből árad a naivitás és az álságosság bűze. A Little Bill által feltárt „valódi világ” kegyetlen ugyan, de legalább nem illúziókra épül. Mintha Eastwood is pontosan ezt szeretné sugalmazni utolsó westernjével: a dajkamesék, a jó és a rossz örök történetei ugyan színesek és szórakoztatók, de az igazi vadnyugatot másutt kell keresni.

Kép a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmből

A színészi alakítások kitűnőek (különösen Gene Hackmané, aki igazán rászolgált az Oscar-díjra, valósággal egybeforr a szerepével), Lennie Niehaus zenéje pedig nagyban hozzájárul a lírai hangulathoz (a legendás, szomorkás főtémát egyébként nem ő, hanem maga Eastwood szerezte). Hosszasan lehetne elemezni a pontosan 20 éve debütált alkotás utóéletét, azonban elég, ha csak annyit említünk, hogy a Nincs bocsánat után a 90-es évek folyamán minden második rendező búcsúbeszédet kívánt intézni a Vadnyugathoz.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Nincs bocsánat

Nincs bocsánat

Színes western, 131 perc, 1992

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu