Eugene Allen Hackman 1930-ban született a kaliforniai San Bernardinóban. Tizenhat éves korában hagyta el Kaliforniát, hogy fél évig a tengerészetnél szolgálhasson rádiósként. Leszerelés után New Yorkba költözött, és egy sor alkalmi munkavállalás után újságírást és televíziózást tanult az Illinois-i Egyetemen. Már elmúlt harminc éves, amikor úgy döntött, hogy színészi pályára lép. Visszatért Kaliforniába, és a Pasadena Playhouse-ban tanult színészetet. Itt kezdődött a Dustin Hoffmannal való barátsága – társaik Hoffmant és Hackmant tartották a legkevésbé esélyesnek arra, hogy valaha sikeres színészek legyenek, erre később mindketten rácáfoltak.
Hackman karrierje a Broadway-en kezdődött, onnan pedig egyenesen Hollywoodba vezetett. A Minden szerdán (Any Wednesday, r. Robert Ellis Miller, 1964) című vígjáték után mellékszereplőként válogatták be az Őrülten szerelmes (Lilith, r. Robert Rossen, 1967) című filmbe, ahol Warren Beatty-vel játszhatott együtt. Szintén Beatty-vel szerepelt a Bonnie és Clyde-ban (Bonnie and Clyde). Arthur Penn 1967-es filmdrámájában Hackman Clyde (Warren Beatty) testvérét, Buck-ot alakította, ezért a szerepéért jelölték első alkalommal Oscar-díjra a legjobb mellékszereplő kategóriában.
Első Oscar-, és szintén első Golden Globe-díját 1972-ben vehette át a William Friedkin által rendezett Francia kapcsolatban (The French Connection) nyújtott alakításáért. A valós eseményeket feldolgozó bűnügyi filmben Jimmy „Popeye" Doyle detektív szerepét játszotta.
Hackman volt Hollywood egyik híres antagonistája, gyakran játszott főgonoszt. Ő alakította Lex Luthort a Superman-filmekben (Superman, 1978; Superman 2, 1980; Superman 4, 1987); a Clint Eastwood által rendezett Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992) című Oscar-díjas western-filmben pedig ő játszotta Little Bill Daggettet, a züllött törvényszolgát. Bár híresebb filmszerepeit többnyire thrillerekben vagy bűnügyi filmekben kapta – mint például a Francis Ford Coppola-féle Magánbeszélgetés (The Conversation, 1974), A Cég (The Firm, r. Sydney Pollack, 1993), a Tűzvonalban (Under Fire, r. Roger Spottiswoode, 1983) vagy A közellenség (Enemy of the State, r. Tony Scott, 1998) –, játszott drámákban (Sohasem énekeltem az apámnak/I Never Sang for my Father, r. Gilbert Cates, 1970; Madárijesztő/Scarecrow, r. Jerry Schatzberg, 1973), és komédiákban (Tenembaum, a háziátok/The Royal Tenembaums, r. Wes Anderson, 2001) is.
Gene Hackman közel ötven évig tartó színészi karrierje alatt több mint 80 filmben szerepelt. A 2004-es Az elnök emberére talál (Welcome to Mooseport) után nem vállalt több filmszerepet, de szinkronszínészként még dolgozott. Visszavonulása után regényeket írt.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
