Eugene Allen Hackman 1930-ban született a kaliforniai San Bernardinóban. Tizenhat éves korában hagyta el Kaliforniát, hogy fél évig a tengerészetnél szolgálhasson rádiósként. Leszerelés után New Yorkba költözött, és egy sor alkalmi munkavállalás után újságírást és televíziózást tanult az Illinois-i Egyetemen. Már elmúlt harminc éves, amikor úgy döntött, hogy színészi pályára lép. Visszatért Kaliforniába, és a Pasadena Playhouse-ban tanult színészetet. Itt kezdődött a Dustin Hoffmannal való barátsága – társaik Hoffmant és Hackmant tartották a legkevésbé esélyesnek arra, hogy valaha sikeres színészek legyenek, erre később mindketten rácáfoltak.
Hackman karrierje a Broadway-en kezdődött, onnan pedig egyenesen Hollywoodba vezetett. A Minden szerdán (Any Wednesday, r. Robert Ellis Miller, 1964) című vígjáték után mellékszereplőként válogatták be az Őrülten szerelmes (Lilith, r. Robert Rossen, 1967) című filmbe, ahol Warren Beattyvel játszhatott együtt. Szintén Beattyvel szerepelt a Bonnie és Clyde-ban (Bonnie and Clyde). Arthur Penn 1967-es filmdrámájában Hackman Clyde (Warren Beatty) testvérét, Buck-ot alakította, ezért a szerepéért jelölték első alkalommal Oscar-díjra a legjobb mellékszereplő kategóriában.
Első Oscar-, és szintén első Golden Globe-díját 1972-ben vehette át a William Friedkin által rendezett Francia kapcsolatban (The French Connection) nyújtott alakításáért. A valós eseményeket feldolgozó bűnügyi filmben Jimmy „Popeye" Doyle detektív szerepét játszotta.
Hackman volt Hollywood egyik híres antagonistája, gyakran játszott főgonoszt. Ő alakította Lex Luthort a Superman-filmekben (Superman, 1978; Superman 2, 1980; Superman 4, 1987); a Clint Eastwood által rendezett Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992) című Oscar-díjas western-filmben pedig ő játszotta Little Bill Daggettet, a züllött törvényszolgát. Bár híresebb filmszerepeit többnyire thrillerekben vagy bűnügyi filmekben kapta – mint például a Francis Ford Coppola-féle Magánbeszélgetés (The Conversation, 1974), A Cég (The Firm, r. Sydney Pollack, 1993), a Tűzvonalban (Under Fire, r. Roger Spottiswoode, 1983) vagy A közellenség (Enemy of the State, r. Tony Scott, 1998) –, játszott drámákban (Sohasem énekeltem az apámnak/I Never Sang for my Father, r. Gilbert Cates, 1970; Madárijesztő/Scarecrow, r. Jerry Schatzberg, 1973), és komédiákban (Tenembaum, a háziátok/The Royal Tenembaums, r. Wes Anderson, 2001) is.
Gene Hackman közel ötven évig tartó színészi karrierje alatt több mint 80 filmben szerepelt. A 2004-es Az elnök emberére talál (Welcome to Mooseport) után nem vállalt több filmszerepet, de szinkronszínészként még dolgozott. Visszavonulása után regényeket írt.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
