Álex de la Iglesia: The Oxford Murders / Oxfordi sorozat Álex de la Iglesia: The Oxford Murders / Oxfordi sorozat

A kétszerkettő misztériuma

Álex de la Iglesia: The Oxford Murders / Oxfordi sorozat

ÉRTÉKELD A FILMET!
The Oxford Murders
Álex de la Iglesia
2008

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Guillermo Martínez argentin író és matematikus azáltal lopta be magát a szívembe, hogy Oxfordi sorozat című regényével majdnem sikerült elkövetnie azt a bravúrt, amelyre tisztes tanárnemzedékek nem voltak képesek: megszerettetni velem a matematikát.

Lelkesedésem természetesen azonnal alábbhagyott, mihelyt a szépirodalom fogalmi nyelve helyett végeérhetetlen és nehezen értelmezhető számsorokkal találtam szemközt magam, mondjuk a – Martínez könyvében rém izgalmasnak tűnő – nagy Fermat-sejtés után kutatva. Ennek ellenére kíváncsian vártam a regény filmadaptációjának elkészültét, főként annak tudatában, hogy az opusz rendezője az az Álex de la Iglesia, aki – többek közt – a kiváló 800 golyóval már bizonyította kinematográfusi rátermettségét.

Kép az Oxford Murders / Oxfordi sorozat című filmből

Aligha tagadható, hogy a számmisztika, a kódfejtés, az ezotéria elegyítése a bűnügyi motívumokkal – egyáltalán: a műveltségelemekkel telített intellektuális detektívtörténet – valóságos diadalmenetének lehetünk tanúi filmben, irodalomban egyaránt: A rózsa nevétől A Da Vinci-kódig tart a lassan önálló szubzsánerré növő vonulat. Úgy tűnhet, hogy ennek a hullámnak a meglovagolása szinte biztos (kassza)sikert jelent, amennyiben a bonyolult filozófiai, kultúr- és eszmetörténeti vonatkozásokat sikerül oly módon zanzásítva tálalni, hogy akár a multiplexmozik nem éppen bölcsészhajlamú közönsége se érezze magát teljesen hülyének tőle. Álex de la Iglesia The Oxford Murders című mozijának ez többé-kevésbé sikerül is, bár végig nehezen lehet eldönteni, hogy egy viszonylag igényes sorozatgyilkos-thrillert látunk-e vagy éppen filozófiai tanmesét.

John Hurt az Oxford Murders / Oxfordi sorozat című filmben

Az efféle műfaji „billegésekbe” pedig könnyen bele is lehet bukni, a spanyol származású rendező azonban túlzottan tehetséges ehhez. A történet – látszatra – meglehetősen sematikus: egy sorozatgyilkos, aki logikai fejtörőkkel „kedveskedik” üldözőinek, és mindaddig lehetetlen megállítani, amíg valakik nem fejtik meg a feladvány következő elemét, amíg nem törik fel a logikai sorozat „kódját”. Kör, hal, háromszög... Három jel: három rejtélyes, szinte láthatatlanul bekövetkező haláleset. Mi lesz a negyedik elem a sorban, ki lesz az újabb áldozat? A kihívó ismeretlen, de akit mintegy intellektuális párbajra invitál, nagyon is ismert: Arthur Seldom (John Hurt), a világszerte ünnepelt, nagy oxfordi matematikus, aki mellesleg sorozatgyilkosságokról írta a legnépszerűbb könyvét. És akinek segítőtársa is akad – elvégre mindig kell egy Watson a detektívsztorihoz – a roppant tehetséges, ösztöndíjjal Oxfordban tanuló amerikai (a regényben argentin) fiatalember, Martin személyében (Elijah Wood). A múlt kísértő árnya, szakmai és magánéleti féltékenységek, és – a matematikai terminológiánál maradva – többszörös szerelmi háromszögek bonyolítják a rejtélyt.

Elijah Wood az Oxford Murders / Oxfordi sorozat című filmben

Álex de la Iglesia sötét hangulatú, zöldes-barnás tónusokban játszó (film)világot teremt, amely azonban nem mentes az egészséges iróniától és játékosságtól – elég, ha a tematikus válogatásokba minden bizonnyal bekerülő spagettis hancúrjelenetre gondolunk, Elijah Wood és az igéző apolónővérkét, Lornát alakító Leonor Watling között. A de la Iglesia-féle filmnyelvtől amúgy sem idegen a formai bravúrkodás, ami a műfajt tekintve legalábbis nem szokványos: az a hosszú, egyetlen snittben felvett jelenet, amelyben a bűnügy összes – különböző pályákon mozgó – szereplőjét s egyszersmind lehetséges gyanúsítottját felvezeti, rendezői és operatőri mesterfogásnak tekinthető. A jól kidolgozott karakterek közti viszonyok azonban néhol túlbeszéltek; a Seldom és Lorna közti múltbeli affér problematizálása, explicitté tétele például épp azt a lappangó feszültségforrást számolja fel (ellentétben az ezt kiaknázó regénnyel), amely lélektani plusszal tölthette volna meg a három főhős viszonyrendszerét, filmbeli mozgásterét.

John Hurt és Elijah Wood az Oxford Murders / Oxfordi sorozat című filmben

Hasonló a helyzet a bölcseleti vonatkozások kezelésével is. A film készítői, abbéli igyekezetükben, hogy az „eszmei mondanivalót” beszuszakolják a bűnügyi műfaj sémái közé (hogy a cselekmény kecskéje is jóllakjon, és az üzenet káposztája is megmaradjon), egy-egy csipetnyit kevernek Wittgensteinból, Gödelből, a filmben érthetetlen módon Bormatnak nevezett Fermatból, kereszténységből és pitagoreusokból – túl sok mindent ahhoz, hogy ennyire vulgarizálva lehessen tálalni ebben az egyébként izgalmas és élvezhető filmben (bár A Da Vinci-kód kaliberű álmisztikus gagyitól mindvégig távol marad az Oxfordi sorozat). A Nagy Igazság kimondására való alkotói törekvés azért is érthetetlen, mivel az egész történet azt feszegeti: vannak-e megnyugtatóan biztos állítások, létezik-e abszolút igazság. Hiszen minden egyszerű látszat mögött émelyítően mély összefüggések vannak, és van, amikor egy sorozatgyilkosság sem az, aminek látszik, és talán... S talán jobb, ha bizonyos kérdéseket továbbra is a sejtés jótékony homálya borít.

És tényleg, mennyi kétszer kettő?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
The Oxford Murders

The Oxford Murders

Színes bűnügyi, thriller, romantikus, 107 perc, 2008

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat