Abel Ferrara: Pasolini Abel Ferrara: Pasolini

Sűrítés és eltolás

Abel Ferrara: Pasolini

ÉRTÉKELD A FILMET!
Pasolini
Abel Ferrara
2014

A Filmtett szerint: 5 10 1

5

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Ferrara filmje Pasolini utolsó napjának eseményeit követi 1975. november 2.-án bekövetkező haláláig. A lineáris történetvezetésbe a félbemaradt művek nyers felidézését sűríti, ami egy fantázia-kollázs képzetét kelti, és bár felmenti a szerzőt az alól, hogy sajátos látásmódot kínáljon a gyilkosság körülményeiről, mégsem elég hiteles.

Bár sok ismert részlet felbukkan a filmben – az utolsó interjú, a közös vacsora Ninetto Davoli társaságában, majd a külvárosi fiatal prostituált, Giuseppe (Pino) Pelosi felszedése, a vendéglő, ahol megálltak útban Ostia felé, és az elhagyatott focipálya a tengerpart közelében –, mégis nehéz eldönteni, hogy mi késztette Abel Ferrarát arra, hogy filmet forgasson Pasoliniről. Úgy tűnik, túlságosan a művészre (és képzeletbeli alteregóira) fókuszál, figyelmen kívül hagyva egyéb összefüggéseket. Az utcai zavargásokat megidéző, a fasiszták ellen tüntető néhány fiatal képsorát és az interjúban található, a fennálló helyzet tragikumára vonatkozó homályos utalásokat leszámítva, a film egészére nem jellemző, hogy fontosságot tulajdonítana a társadalmi-politikai kontextusnak. Ráadásul nem tudunk meg semmi újat a halál körülményeiről, sőt inkább beszűkíti az értelmezéseket. Nagyjából az 1975-ben elítélt, később szabadlábra helyezett Pelosi korabeli és 2005-ös módosított tanúvallomására hagyatkozik, amiből az derült ki, hogy rajta kívül még hárman vettek részt a gyilkosságban, akik „perverz" és „mocskos kommunista" jelszavakkal verték halálra áldozatukat.

Ferrara filmje a politikai indíttatású összeesküvés-elméletet is leárnyékolja, amire a legtöbben gyanakodtak akkoriban, hiszen egyrészt Pasolini tényleg szálka lehetett a hatalmon levő kereszténydemokraták szemében, akiket több ízben is támadott publicisztikájában, másrészt mivel a bíróság gyanúsan gyorsan lezártnak tekintette az ügyet azzal, hogy kilenc évre elítélték a kiskorúnak nyilvánított 17 éves Pelosit, holott több nyom is arra utalt, hogy nem volt egyedül. Pasolini haláláról sokkal több részlet derül ki a korábbi, a Marco Tullio Giordana által jegyzett Pasolini, un delitto italiano (1995) filmből, amely a nyomozás anyagait és a törvényszéki tárgyalás körülményeit dolgozza fel, s nem hagy kétséget azt illetően, hogy jobboldali erők áldozata lehetett. Ferrara verziójában egy banális gyilkosságról van szó, ahol néhány homofób srácnak szemet szúrt Pasolini Alfa Romeo GT 2000-es autója és/vagy pénze, mikor felszedte a „Béka" néven ismert Pelosit. A szerzői intenció valószínűleg az volt, hogy lefaragja azokat a rárakódott értelmezéseket, amelyek egy nemzedéki gondolkodás kudarcaként, az erre mért hatalmi demonstrációként élték meg a történteket, mégis zavaró, hogy ennyire lebutítja a kontextust.

Az is zavaró a filmben, hogy Willem Dafoe játékában Pasolini alakja túlságosan egyoldalúra sikeredik, aki szinte csak komoly dolgokkal foglalkozik: a napi sajtót olvassa, könyveket ajánl, levelet ír, interjút ad, készülő könyvén, a Petrolión dolgozik és barátjának következő filmtervéről mesél. A filmben mindvégig intellektuális szerepben tetszeleg, aki mintha a prostituált fiúkat is puszta kötelességből látogatná, hogy vacsorára vigye őket. Kissé bárgyú figura, nincs benne semmi szenvedély, semmi elevenség. Egyetlenegyszer jelenik meg arcán egy távolságtartó mosoly, amikor a család társaságában meglátogatja Laura Betti (Laura de Medeiros) – aki éppen a Jancsó által rendezett Magánbűnök, közerkölcsök forgatásáról érkezik – és horvát népzenére táncol Pasolini unokatestvérével (akit Dafoe olasz felesége, Giada Colagrande alakít). A karakter megformálása mintha nélkülözné azt a sajátos radikalizmust és ugyanakkor nyitottságot, amit Pasolini képviselt.

A halál körülményeinek bemutatása mellett szerencsére más szempontok is helyet kapnak a filmben, amelyek Pasolini félbemaradt alkotói pályájához kapcsolódnak. Eképpen a film első részében többször megelevenedik egy készülő novella fantáziavilágába, amely a posztmodern intertextuális írásgyakorlatra emlékeztető Petrolióból származik. Ezekben a jelenetekben kétszer is megidézi a narrativitás végére utaló gondolatot, miszerint „Az elbeszélő művészet halott. (...) Ez nem egy mese, hanem egy parabola, aminek jelentése a szerző és az általa létrehozott teremtmények és alakzatok kapcsolatában tételezhető", vagy olyan önreflexív megjegyzések tűnnek fel, amelyek a képzelet elsődlegességét emelik ki. A megidézett szövegrészletek, úgy tűnik, felmentik Ferrara filmjét az alól, hogy hiteles képet adjon Pasoliniről, ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem elég erős ez a vízió. Még a homoszexualitás kérdését is elég távolságtartóan kezeli a film, ami inkább a normalitás felől kódolt, alapvetően heteroszexuális fantázia projekciójának tűnik.

Ugyanígy beépíti Pasolini félbemaradt filmtervét, a Porno-Teo-Kolossal több jelenetét. A történet egy idősebb nápolyi férfi, Epifanio útját követi, aki szolgájával elhagyja a várost karácsonykor, hogy kövesse a „betlehemi" csillagot. (Epifanio alakját a filmben Ninetto Davoli alakítja, akinek eredetileg a szolga szerepét szánta Pasolini.) Így érkeznek meg Szodomába (Róma), ahol éppen termékenységünnep zajlik meleg pasikkal és leszbikus nőkkel, majd más városokat bejárva a Mennyországba készülnek, de bármennyire is eltávolodnak otthonuktól, sohasem érhetik el azt. A Földről már csak távoli hangok és énekek hallatszanak, ami boldogsággal tölti el főhőst, ekkor viszont elfáradnak és megállnak. Epifanio megkérdi, hogy most mi lesz, mire Nunzio azt válaszolja, hogy a vég nem létezik. Ezekkel a szavakkal búcsúzik Pasolini Ninettótól az étteremben, s ez a jelenet ismétlődik a rendező halálát bemutató képsorok után. Persze értjük, a többször aláhúzott tanítást, mégis zavarosra sikeredik ez a véges-végtelen, sőt, túlságosan megnyugtató. A film utolsó jelenete persze nem tudja elkerülni, hogy ne legyen hatásvadász: a második fiát is elvesztő anya szenvedését mutatja közeliben, alatta az elmaradhatatlan Maria Callas énekével.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Pasolini

Pasolini

Színes életrajzi, filmdráma, 86 perc, 2014

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

5

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu