Sűrítés és eltolás – Abel Ferrara: Pasolini

2015. május 26. – írta Gregus Zoltán

Ferrara filmje Pasolini utolsó napjának eseményeit követi 1975. november 2.-án bekövetkező haláláig. A lineáris történetvezetésbe a félbemaradt művek nyers felidézését sűríti, ami egy fantázia-kollázs képzetét kelti, és bár felmenti a szerzőt az alól, hogy sajátos látásmódot kínáljon a gyilkosság körülményeiről, mégsem elég hiteles.

Háztűznézőben Felliniéknél – Egy kis nyári körút a római Cinecittà filmstúdióban

2012. szeptember 7. – írta Csoma Emőke

Róma azon városok egyike, amelyek nagy valószínűséggel előkelő pozíciót foglalnak el mindenkinek a bakancslistáján. Egy olyan hely, amelyet látni kell. Számomra viszont az „örök város” fogalma leginkább azzal vált egyenlővé, hogy minden turista örökkön-örökké ugyanazon látványosságok megtekintését erőlteti, lélegzetnyi teret sem hagyva egymás létezésének a parázsló hőségben. Amiről viszont sokan nem tudnak, vagy csupán merő érdektelenségből kihagynak, az maga a nagybetűs Paradicsom, ahol kellemes magányban, hűs lombok árnyékában a filmtörténet legnagyobb alakjainak lábnyomait követve ismerhetjük meg a múltat.

Irodalmi meglepetés Pasolini édesanyjától

2010. december 23. – írta a szerk.

Családregény jelent meg Pier Paolo Pasolini filmrendező édesanyjának tollából. Susanna Colussi az ötvenes években kezdte írni a művet, amely eddig ismeretlen volt.

Ki ölte meg Pasolinit?

2010. március 29. – írta a szerk.

Új eljárást indítanak Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező 1975-ös meggyilkolása ügyében, mert felmerült a gyanú, hogy annak idején felületes volt a nyomozás. (MTI)

Láss csodát! – Film és transzcendencia

2001. május 15. – írta Gelencsér Gábor

A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is. Vagy éppen korlátlan lehetőséget.