Kritika | Claire Denis: High Life / Csillagok határán Kritika | Claire Denis: High Life / Csillagok határán

A vágy űrhajója

Claire Denis: High Life / Csillagok határán

ÉRTÉKELD A FILMET!
Csillagok határán
Claire Denis
2018
Csillagok határán

Csillagok határán

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A High Life (a magyar forgalmazásban Csillagok határán) színtiszta Claire Denis-film, a sci-fi műfaját építő formulák a mesteri szerző ujjai között átperegve válnak a számára érdekesebb és fontosabb, életművét végigkísérő témák díszleteivé.

Claire Denis 2001-ben sajátos formai-stilisztikai és narratív kézjegyeit annyira rányomta a vámpírfilmre, hogy annak elhasznált sémái meghökkentően és ijesztően idegenné válva keltek új életre a Kínzó mindennapok (Trouble Every Day) filozofikus, formabontó, konvenciókat és konkrétumokat betakaró kegyes homályában. Denis a csontig rágott Drakula-képet lerombolva a vámpírfilmek mélyén búvó kérdésekre koncentrálva emelte a test és az elme transzformációját, az élet és halál senkiföldjén tengetett lét elemzését a tipikus horrorfilmes ijesztgetés és történetmesélés fölé. Műfajiatlan műfaji filmjének célja nem a vámpírfilm dekonstrukciója volt, hanem a vámpírság és emberiesség között elterülő egzisztenciális határmezsgye nehezen, vagy épp sehogy sem megválaszolható kérdéseinek felvetése. Ahogy a Kínzó mindennapok, úgy legújabb filmje is egészen egyedi módon beszél a szerzőiség minden létező eszközével saját képére formált műfajt – jelen esetben a sci-fit – mozgató lételméleti problémákról.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, a High Life két igencsak terhelő órájában Denis azt kutatja, hogy mit jelent embernek lenni embertelen körülmények között. Tulajdonképpen majdnem minden sci-fi ezt csinálja, a High Life azonban színtiszta Denis-film, a műfajt építő formulák pedig ujjai között átperegve válnak a számára érdekesebb és fontosabb témák díszleteivé. A gyönyörű, félelmetes, fenséges és végtelen mélyűrben utazó emberek Denis minimalista-futurista közegében emberként viselkednek, tetteik pedig – legyenek azok a gusztustalanság, a kegyetlenség, vagy akár az önzetlenség permutációi – lírai-szimbolikus képekben és szituációkban kibomló metaforákká válnak. 

A nagyvonalakban leírt történet önmagában nem jelent sok mindent, annak felmondása ugyanis sokat látott missziós sci-fit sejtet: egy elítéltekkel teli űrhajó úszik a határtalan sötétségben egy fekete lyuk felé, az asztronautákká átnevelt bűnözők küldetése pedig az, hogy annak energiáját megcsapolva újra életet leheljenek a halódó Földbe. A High Life azonban nagyon nem egy új Napfény, Armageddon (és lehetne folytatni). Denis ugyan természetesen fejet hajt a 2001: Űrodüsszeia, a Solaris, a Silent Running és minden hasonlóan ásítva előcitált kötelező tudományos-fantasztikus referenciafilm előtt, de ezt nosztalgia- és hommage-kényszer nélkül teszi.  Fontosabb dolga is akad ennél, ez pedig már a film kitűnő expozíciójában nyilvánvalóvá válik. A High Life a missziós űrfilmek veszteségdramaturgiáját félresöpörve a kihalt és döglődő űrhajóban nyit, melyben egyetlen elítélt, Monte él már csak (Robert Pattinson immár sokadik nagy alakítása), aki egyszerre próbálja meg megmenteni a leharcolt hajót, a küldetést és a hajó szintén bűnös múltú orvosa (Juliette Binoche lélegzetelállító) által végzett mesterséges megtermékenyítési emberkísérlet eredményeként világra jött kislányt (Scarlett Lindsay).

Akárcsak Denis legjobbja, a zseniális Szép munka (Beau travail), a High Life is főszereplőjének visszaemlékezéseiből épül fel (a földi múlt személyes emlékképei és a legénység sorsának elidegenítettebb jelenetei). Ahogy pedig többek között a Kínzó mindennapokban is tette, Denis elbűvöltséggel vegyes távolságtartással tekint főszereplőire, történetüket és személyiségük mélységeit azonban kíméletlenül lassan, a rá jellemző elliptikus, kaleidoszkóp-szerű, fragmentált, tér-időben jelzetlenül ugráló narratív szerkezetben tárja fel. A tipikus műfaji filmes fabula – annak megannyi logikai hiányosságával – mintha csak ürügye lenne a bravúrosan széttört szüzsé darabjaiban megfogalmazott kemény gondolatoknak, beszédes hangulati tónusoknak, az alsó hangon is intellektuálisan stimuláló, rémisztő, érzéki, rejtélyes, lesújtó, sokkoló és esetenként megható momentumoknak. A High Life nem filmes mese, nem visszamondható. Minden egyes szuggesztív képével és jelentével azt szorgalmazza, hogy nézzünk, lássunk, hallgassunk, agyaljunk és reagáljunk (így vagy úgy). Egy nehéz lélegzetvételben, a konstans gépzajban, Stuart Staples retrofuturista szintibúgásában, a szkafandercsizmák visszhangzó lépteiben, Yorick Le Saux neonban fürdetett pszichedelikus erejű, koszos képeiben, a testek-arcok megváltozásaiban is van történet, míg egyes mellékszereplők útja hiányosan, hirtelenül ér véget, ér révbe. Az űr böszme éjfekete semmije bekebelezi ezeket az alakokat. A nagy üresség műfajidegen módon elvétve mutatott absztrahált totáljainak helyét egyre inkább a belső űr veszi át, ahogy a repetitív, monoton, érzékeket és érzelmeket és testeket tompító űrhajóslét paranoid, frusztrált, vágyaiktól mozgatott szörnyekké teszi az utasokat.

A vágy Denis filmjeinek rendszeresen visszatérő motívuma (sokáig lehetne sorolni a példákat az önéletrajzi ihletésű Csokoládétól a Jöjj el, napfény!-ig / Un beau soleil intérieur), a High Life-ban pedig szét is cincálja rendesen: a tomboló szexuális vágy megannyi explicit és implicit jele járja át alkotását, legyenek azok egészséges-természetes, vagy épp aberrált, morbid, extrém kívánalmak. Az erotikus vágyak (mellettük pedig a honvágy, a természet, a szabadság, a megértés és a vezeklés, az új emlékek iránti vágyak), ha beteljesülésük korlátozott vagy lehetetlen, pusztítóvá válnak. Monte nem véletlenül választja az önmegtartóztatás vágytalan útját. Az úgynevezett „fuckbox” (remekül lefordítható „dugódobozra” vagy „kúrókuckóra”) maszturbáló-fülkéje ugyan segít levezetni a rabok feszültségét (Binoche a filmtörténet legszebb, legérzékibb és legijesztőbb önkielégítését prezentálja), de az közel sem használ mentális és fizikális egészségüknek, hogy kiderül: nem retúr űrutazásról van szó. Denis a radikális izoláció hatására elszabaduló vadösztönök megannyi motívumával festi meg kellőképpen pszichologizáló zsigeri-érzéki testhorrorba bújtatott komor emberiség-metaforáját. A verbális, testi-lelki, valamint szexuális erőszak, a keserves és felemésztő téboly, az orbitális hiányállapotok és a kínzó magány közepette a reményt egy férfi jelenti, aki megpróbál mindezen átlépve (vagy mindettől menekülve) megóvni egy gyermeket, csak hogy annak a jövőben – ha lesz olyanja – ne kelljen átélnie mindezt. Ha valakinek itt – Az ember gyermeke mellett – eszébe jut Denis 35 pohár rum című nagyszerű filmjének komplex apa-lánya kapcsolata, az tök jó. Monte és a lány a film végén párcentiről néz bele az ürességbe, mögöttük az emberiség szennyese, előttük a vakítóan tátongó semmi, amiben ők talán már a kiutat látják.

Denis letaglózó filmjétől jó lenne abban a tudatban elválni, hogy ez tényleg így van, de ki tudja, a stáblista alatt Pattinson olyan búsan énekel a Tindersticks betétdalában, hogy ebben akár kételkedhetünk is. Abban viszont nem, hogy Claire Denis továbbra is mesteri, fontos szerző, aki még mindig képes meglepni nézőit. A High Life nem való ugyan mindenkinek, de akinek igen, az egy párszor újra fogja nézni. Nem csak azért, mert egyszer nem elég látni, hanem azért is, mert egyszerűen érdemes.

Támogass egy kávé árával!
 
Csillagok határán

Csillagok határán

Színes filmdráma, sci-fi, 110 perc, 2018

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Kinds of Kindness

    Színes filmdráma, vígjáték, 2024

    Rendező: Jorgosz Lanthimosz

  • The Beast

    Színes filmdráma, romantikus, sci-fi, 147 perc, 2023

    Rendező: Bertrand Bonello

  • Anul Nou care n-a fost

    Színes filmdráma, vígjáték, 138 perc, 2024

    Rendező: Bogdan Mureșanu

  • Két magányos farkas (Wolfs)

    bűnügyi, thriller, vígjáték, 108 perc, 2024

    Rendező: Jon Watts

  • Ne oldozz el!

    Színes horror, thriller, 102 perc, 2024

    Rendező: Alexandre Aja

  • Apartment 7A

    Színes filmdráma, horror, 107 perc, 2024

    Rendező: Natalie Erika James

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat

  • Kinds of Kindness

    Színes filmdráma, vígjáték, 2024

    Rendező: Jorgosz Lanthimosz

  • The Beast

    Színes filmdráma, romantikus, sci-fi, 147 perc, 2023

    Rendező: Bertrand Bonello

  • Anul Nou care n-a fost

    Színes filmdráma, vígjáték, 138 perc, 2024

    Rendező: Bogdan Mureșanu

  • Két magányos farkas (Wolfs)

    bűnügyi, thriller, vígjáték, 108 perc, 2024

    Rendező: Jon Watts

  • Ne oldozz el!

    Színes horror, thriller, 102 perc, 2024

    Rendező: Alexandre Aja

  • Apartment 7A

    Színes filmdráma, horror, 107 perc, 2024

    Rendező: Natalie Erika James