A fantasy-műfaj története röviden A fantasy-műfaj története röviden

Kardok, szandálok, bőrgatyák és Conanok

A fantasy-műfaj története röviden

Nem árt először a fogalmakat tisztázni, hiszen több, hasonlóan csengő fogalom is felbukkan, amikor a fantasyről beszélünk. A fantasy művészeti ágakon átívelő fogalom. Az izommal megpakolt legények legfontosabb tenyészőhelye nyilván az irodalom, a képregény és a film, de van fantasy-festészet (Boris Vallejo lélegzetelállítóan anatomikus képei), -szobrászat (H. R. Giger formatervezései) és -zene (Rhapsody, olasz metálzenekar) is.

Ess meg ess

A sword-and-sorcery (kard-és-varázslat, a továbbiakban s&s) kifejezés is egy műnemeken és művészeteken átívelő fogalom, fantasy-alzsánerként nagyjából azokat a termékeket fedi, amelyekben izmos és elszánt kalandor-hősök izgalmas és erőszakos konfliktusokba keverednek. Általában a természetfeletti is jelen van, ahogyan a romantikus szál is. A kifejezést először 1961-ben használta egy brit szerző, Michael Moorcock, aki egy fanzinban közölt levelében követelte, hogy adjanak külön nevet a fantasy-kalandsztoriknak. Először az „epic fantasy” terminust ajánlotta, aztán a „sword-and-sorcery” címzettel rukkolt elő, amit azzal magyarázott, hogy egyrészt jól körülírná az ilyen sztorik alapvető vonásait, másrészt meg jól rímelne néhány, akkor már meghonosodott kifejezésre, mint a „cloak-and-sword” (köpeny-és-kard, történelmi kalandregények) vagy a „cloak-and-dagger” (palást-és-tőr, kémtörténetek). A kifejezés végül megmaradt, és ráragadt minden olcsó fantasy-termékre, amelyek például a Dungeons and Dragons-sorozatot vagy más szerepjátékokat (RPG, vagyis role playing game, melynek könyves és számítógépes változatai is vannak) ihlettek meg. Maguk a fantasy-írók és olvasók is pejoratívabb értelemben használták.

Dungeons and Dragons

Filmekre először a nyolcvanas évek elején vonatkoztatták, amikor John Milius (aki az Apokalipszis mostot is írta) és Oliver Stone forgatókönyvével De Laurentiis producer (újra) berobbantotta a köztudatba a Conan, a barbárt. Az eredeti Conan-történetek még a harmincas években jelentek meg, amikor nem létezett a sword-and-sorcery kifejezés, aztán miután a Conan szerzőjét, Robert E. Howard-et utólagosan s&s-szerzőnek titulálták, könnyű volt a filmet is beskatulyázni ugyanannak. Amúgy a fantasy film alapművéről van szó, amely feltámasztotta az s&s műfajt.

Conannal és az s&s-sel kapcsolatban azonban sok félreértés is létezik, hiszen nagyon sokan egy másik műfajba is besorolják, amit sokszor ugyanazzal a két betűvel rövidítenek, ráadásul nagyon sok átfedést is mutat az eredeti s&s-sel.

Szandálok

A sword-and-sandal, azaz kard-és-szandál kifejezés egyrészt valamilyen szinten a sword-and-sorcery terminus paródiája, másrészt viszont nagyon sokat elárul az így címkézett filmek látványvilágáról. Nagyjából ugyanaz a történet, mint a sword-and-sorceryvel, viszont a szandálos filmek egyfajta érdekes átmenetet képeznek a fantasy és a mitológia/történelem között, valahogy úgy, ahogy a sci-fi a fikció (fantasztikum) és a tudomány között. Persze, ahogy a sci-fiben is a „fi” felé dől a mérleg nyelve, azaz a tudomány legtöbbször félreértelmezve, lebutítva vagy gyenge szüzsésarokpontként szerepel, így a szandálos filmeknél is a történelem és mitológia inkább csak ürügy, és a készítők munkáját könnyíti meg azzal, hogy már ismert történelmi/mitológiai korokra és hősökre utalnak. E filmek fénykora az ötvenes évek végén-hatvanas évek elején volt, mind Amerikában, mind Európában.

A lényeges különbség tehát az, hogy miközben a Gyűrűk Ura sorozat „csak” sword-and-sorcery, addig például a Herkulesről szóló filmek sword-and-sandal filmek is egyben.

William Wyler: Ben-Hur (Charlton Heston)

Persze, a sword-and-sandal nem jelent feltétlenül gyenge vagy low-budget filmeket, hiszen ha a terminus legtágabb értelmezését vesszük, legtöbben ide sorolják a Ben-Hurt, a Spartacust, A bagdadi tolvajt, Iaszón és az Argonautákat, vagy a sok évtizedes hiátus után újjáéledő műfaj legújabb darabjait, a Gladiátort, a Tróját, a Nagy Sándort, vagy a borzalmas Xena-, Herkules-tévésorozatokat. Míg a sword-and-sorcery tehát mindenféle epikus fantasy-hőstörténetre vonatkozik, minden művészeti ágban, addig a sword-and-sandal tipikusan filmes kifejezés.

Szűkebb értelmezésében az ’58-tól ’64-ig terjedő periódus filmjeit illetik ezzel a kifejezéssel. Ami filmtörténeti érdekesség: a hatvanas évek közepéig ilyen jellegű filmek uralták az olasz tömegfilmipari piacot, amikor is ezt a szerepet átvette a spagetti-western. A két műfaj között néha fura összecsengések vannak: mindkettő az amerikai nagy költségvetésű produkciókból ihletődött és noha Olaszországban, olasz rendezők által készültek és elsődlegesen olasz nyelven forgalmazták őket, a főszereplők nagy része amerikai body builder volt (Steve Reeves, Gordon Scott, Mark Forest). Amikor csak az olasz szandálos filmekről beszélünk, akkor rendszerint peplumnak hívjuk őket, ami egy latin szó a kosztümös részleg által igencsak favorizált ruhaszerűségre, amit ezen filmekben az ügyeletes tenyészbikák viseltek.

Peplum és wuxia

A peplum körülbelül a hasonló jellegű amerikai filmekkel egyidőben kezdte el „világhódító” útját, mindenféle mitológiai, bibliai vagy történelmi hősről készült film, de legtöbbször egész sorozat formájában. Volt Herkules/Héraklész, Sámson, Góliát, Akhillész, Ulisszész/Odüsszeusz, különböző gladiátorok, barbárok, egyszóval mindenféle csillogó felsőtestű fickó, akiket minél kevesebb ruhába kellett öltöztetni (így lesz ironikus módon a díszletből műfajnév). A Sandokant is, meg jó néhány kalóztörténetet is idesorolnának, ami azért nem téves, mivel ezen marcona harcosok közül is néhányan szandálban szaladgáltak. Noha Artúr király korában már a pléhtopánkák és a teljes testvértezet voltak divatban, egyes ebben a korban játszódó filmeket is ide sorolnak, talán a renyhe történelmi hűség miatt, amivel az adott korszakot kezelik.

Boris Vallejo

A peplumok kora gyorsan lejárt, Herkules ’57–’65 között, Maciste ’60–’65 között, Ursus ’61–’64 között, Sámson ’61–’64 között, Góliát ’60 –’64 között tarolt. A Conan, a barbár sikere után az olaszok újból készítettek néhány ilyen filmet a nyolcvanas években (Ator, Herkules, Vasharcos, A hét gladiátor), de ez a fellángolás hálaistennek csak pár évet tartott. Az amerikai szandálfilmet Xena sikere keltette életre, azóta 6 – 7 éve készülnek újból ilyen jellegű filmek (lásd fent). Persze, mint minden műfaj, a peplum/szandálos film gyökerei is a filmtörténet kezdeteihez nyúlnak vissza: az eredeti Ben-Hur 1907-es produkció, a legendás Cabiria pedig az első történelmi jellegű film, izompacsirta főszereplővel.

Ha a peplum tipikusan olasz termék, akkor a wuxia annak a távol-keleti, pontosabban taiwani/hong-kongi megfelelője. A wuxiák is irodalmi feldolgozások, szintén nagy hősök kalandjairól szól, azonban a környezet, az etika, és a harcmodor az ősi Kínát kínálja, körülbelül azzal az igényességgel, amellyel a szandálos filmek Jézus korát. Viszont a vizuális stílus sokkal markánsabb, kidolgozottabb és – európai-amerikai szemnek – egzotikus mivolta miatt izgalmasabb. A wuxiák legrégebbi darabjait a húszas évekre datálják, viszont a mai értelemben vett igazi wuxia a szandálos filmekhez hasonlóan a hatvanas években lett népszerű – odaát.

Tigris és Sárkány

Ami a sword-and-sandal filmeknek nem adatott meg (azaz hogy bekerüljenek az elitkultúra véráramába, és/vagy kultikus státust nyerhessenek), az egzotikussága miatt az utóbbi időben valamennyire megadatott a wuxiáknak. A nyolcvanas évektől kezdve európai, de inkább hollywoodi alkotók rendre újrafelfedezik maguknak a wuxiákat, és egyes elemeit beépítik a filmjeikbe. Egyesek szerint Lucas ihletődött meg nagyon a Csillagok háborúja-univerzum kitalálásakor, de a Mátrix-szériában is találunk wuxiaelemeket. Az érdeklődést látva a keleti filmművészek kezdtek amerikai piacra is gyártani, ilyenek a Tigris és sárkány, A hős, a Repülő tőrök háza stb. A piacra betöréshez a végső lökést, nyílt tisztelgésként és paródiaként, Tarantino Kill Billjei adták meg, melyek nem csak a wuxia, hanem japán, szamurájos filmek, és még sok minden más előtt is „tisztelegnek”. A wuxia leghamarabb onnan ismerhető fel, hogy a szereplők nem szandálban csoszogva ütlegelik egymást, mint a s&s filmekben, hanem természetellenesen magasra/sokáig ugorva/repülve hihetetlenül gyorsan püfölik a másikat, sokszor szintén karddal.

Conan – a leltár

Térjünk vissza egy kicsit Conanra! Nem csoda, hogy sokan mitológiai hősként fogják fel Conan figuráját, így a szandálos műfajba és az s&s-ek közé egyaránt besorolják a két Conan-filmet is, hiszen Robert E. Howard legelső, 1932-es leírásában például így jelenik meg a hős: „Errefele jött Conan, a kimériai, fekete-hajú, dacos szemű, karddal a kezében, tolvaj, rabló, gyilkos, hatalmas komorsággal és hatalmas vígsággal, hogy szandálas lábaival tiporja le a Föld ékköves trónjait.”

Conan, a barbár

Ez a dacos szemű az ilyen műfajok egyik legfontosabb képviselője. Howard, szemtelen módon, többféle mitológia- és mesevilágot gyúrt eggyé. Conan története a Földön játszódik, de a mitikus ún. „hiboriai” (Hyborian Age) korszakban, amikoris „...az óceánok elnyelték Atlantiszt és az árják fiainak faja felemelkedett”. A barbár jelen esetben kimériai származásút jelent (azaz Cimmerian, de semmi köze nincs a Hérodotosz által leírt kaukázusi lovas néphez).

Howard először a Weird Tales (Fura mesék) kiadványban jelentette meg a Conan-történeteket (1932 decemberétől 1936-ig, öngyilkosságáig). Utána még sokan álltak neki a Conan-mitológiának, folytatva és kiegészítve az eredeti 17 részes sztorifolyamot. Howard halála után először az ötvenes években, majd a hatvanas évek végétől jelentek meg könyv formájában az eredeti és hozzáírt történetek. Jelenleg is folynak a történetek különböző kiadásai, antológiái, stb.

Képregénye először a Marvel Comicsnál jelent meg 1970-ben, azóta folyamatosan kiadják, 2003-ban a Dark Horse Comics is kiadja Conant. Számítógépes játékban is rengetegféle inkarnációja van, nem számítva azt a szekérderéknyi írást, képregényt, paródiát, stb. amelyeknek nem szereplője, hanem ihletője volt. Egy német badibilderrel készült tévésorozat is volt 1997-ben (adták nálunk is), de érthető módon hamar abbahagyták.

Filmen Conan először a már előbb említett Milius-rendezésben bukkan fel 1982-ben, amit egy gyengébb folytatás követ 1984-ben, Conan the Destroyer (Conan, a pusztító) címmel. Az eredetileg hatrészesre tervezett filmfolyamból csak ez a két rész készült el. Hollywoodi pletykák szerint Boaz Yakin írja az új, 2008-ra tervezett Conan forgatókönyvét. Ezenkívül animációs film is készülőfélben van, Conan: Red Nails címmel. A kilencvenes években két próbálkozás is volt gyenge Conan-rajzfilmsorozattal.

Conan, a barbár

Az 1982-es filmváltozat nemcsak a műfaj újraindítója és alappillére, hanem önmagában is hatásos alkotás. A főszereplő az azóta kormányzóvá lett Arnold Schwarzenegger, akinek ez volt az első nemzetközi sikere. A szerep tökéletesen illett rá: (rettenetes akcentusa miatt) mindössze pár mondatot mond a film egésze alatt, ám néhány jelenetet éppenséggel ez a szótlan, szinte némafilmes jelleg tesz gyönyörűvé vagy izgalmassá. Itt Conan egy igazi macsó, aki szolgaként nevelkedik fel, ezáltal páratlan izomzatra és ellenálló-képességre tesz szert. Szüleit lemészárolják, ezért elindul ezt megbosszulni. Ráakad egy atlantiszi kardra, amely nagy segítségére lesz. Az alkohol és a csajozás rabja, egészen addig, amíg össze nem jön Valériával (Sandahl Bergman), a tolvajjal, akivel gyengéd szerelmes viszonyt alakít ki. A nő segít neki felkutatni Thulsa Doomot (James Earl Jones), a kígyószekta varázslóját, aki annak idején megölte a szüleit. Így áll bosszút Conan a szüleiért, beteljesítve végzetét.

A film egyik legnagyobb ereje a Basil Poledouris által szerzett és vezényelt zene. A Carmina Buranára utaló erőteljesen mitikus hangulat nagyot segít a néhol lyukas szüzsén és a csiszolatlan (gyémánt, persze, de csiszolatlan) színészi játékon. A hangulatot és a sikert nem tudták megismételni egy évvel később. Hátha a 2008-ra tervezett Conannak a remake-je, folytatásban sikerül.

Néhány lehetséges toplista

Top 5 sword-and-sorcery (kard-és-varázs)

Conan
  1. Conan, a barbár (John Milius, 1982)
  2. Excalibur (John Boorman, 1981)
  3. Sárkányölő (Matthew Robbins, 1981)
  4. Legend (Legenda) (Ridley Scott, 1985)
  5. Fűzfa (Ron Howard, 1988)
  • + 1: és persze a Monty Python Gyalog galoppja

Top 5 sword-and-sandal (kard-és-szandál)

Ben-Hur
  1. Ben-Hur (William Wyler, 1959) – római kor, zsidók
  2. Spartacus (Stanley Kubrick, 1960) – római kor, gladiátorok
  3. Titánok harca (Desmond Davis, 1981) – Perszeusz, görög mitológia
  4. Iaszón és az argonauták (Don Chaffrey, 1963) – görög mitológia
  5. Gladiátor (Ridley Scott, 2000) – római gladiátorok
  • + 1: és persze a Monty Python Brian élete)

Top 5 peplum (olasz szandál)

Maciste
  1. Maciste, a világ legnagyobb hőse (Michele Lupo, 1963) – Mark Forest mint Marcellus
  2. A rodoszi kolosszus (Sergio Leone, 1961) – Rory Calhoun mint Dáriusz.
  3. Herkules kínjai (Pietro Francisci, 1958) – Steve Reeves mint Herkules
  4. Herkules (Luigi Cozzi, 1983) – Lou Ferrigno
  5. Herkules, Sámson, Maciste és Ursus, a legyőzhetetlenek (Giorgio Capitani, 1964) – Howard Ross mint Maciste

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 178 perc, 2001

    Rendező: Peter Jackson

  • A Gyűrűk Ura – A két torony

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 179 perc, 2002

    Rendező: Peter Jackson

  • Mátrix

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 136 perc, 1999

    Rendező: Andy Wachowski, Lana Wachowski

  • Mátrix – Forradalmak

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 129 perc, 2003

    Rendező: Andy Wachowski, Lana Wachowski

  • Mátrix – Újratöltve

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 138 perc, 2003

    Rendező: Andy Wachowski, Lana Wachowski

  • Star Wars II. - A klónok támadása

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, sci-fi, 142 perc, 2002

    Rendező: George Lucas

  • Tigris és sárkány

    Színes akciófilm, kalandfilm, filmdráma, fantasy, történelmi, thriller, 120 perc, 2000

    Rendező: Ang Lee

  • Kill Bill

    Színes és fekete-fehér akciófilm, bűnügyi, filmdráma, 111 perc, 2003

    Rendező: Quentin Tarantino

  • Kill Bill 2.

    Színes és fekete-fehér akciófilm, thriller, 136 perc, 2004

    Rendező: Quentin Tarantino

  • Conan, a barbár

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 129 perc, 1982

    Rendező: John Milius

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat