Hollywoodi lidércnyom – Ethan és Joel Coen: Hail, Caesar! / Ave, Cézár!

2016. február 19. – írta Jakab-Benke Nándor

A fivérek új filmje egyszerre szeretetteljes szerenád, vitriolos vádirat és nosztalgikus nekrológ Hollywood (első) aranykorához – pontosabban közvetlenül az aranykor utánhoz, az alkonyhoz, amikor már felbukkant a láthatáron a tévé, meghozták az első trösztellenes határozatokat a nagyok ellen, de a mogulok még magabiztosan pöffeszkedtek székeikben.

Vulkános-szandálos csinnadratta – Paul W.S. Anderson: Pompeii / Pompeji

2014. február 24. – írta Sándor Anna

Havas Jon talpig mellkasban és bőrben – ugrott be a bemutató előtti napokban. A trailer alapján úgy nézett ki, a film a 300 és a Dante Poklának keveréke lesz, kiadósan leöntve a Gladiátorral. Ridley Scott annak idején új életet lehelt a sword and sandal műfajába, amiből 2014-ben Hollywood rögtön hármat is a közönségre ereszt. A felismerhetetlenné szabott Herkules és az agyonstilizált 300-folytatás közt Paul W. S. Anderson wannabe-látványorgiája érkezik. 

Herr Köles, a mitológia hírmagva – Renny Harlin: The Legend of Hercules / Herkules legendája

2014. február 11. – írta Farkas István

Tucadjára lejátszott harcjelenetek, szaftos-szirupos szerelmi sztori, fárasztó plasztikmacsó-szemle. Néhány szóban így foglalható össze az idei év első, foszlott bőrszíjakból összetákolt „szandálos filmje”. Figyelmeztetés: a Herkules legendája nyomokban Szophoklészre emlékeztető görög mitológiát is tartalmazhat!

Colosseumi tiszteletjegy – Ridley Scott: Gladiátor, 2000

2010. június 25. – írta Ritter György

A Ben-Hur (1959) Oscar-esője és a Spartacus (1960) sikere után az amerikai szandálfilm műfajának sorsa megpecsételődött, a 60-as években már fogyaszthatatlanul dagályosnak tűntek ezek a giccses eposzok. A Kleopátra (1963) szerény bevétele után az 1965-ös A Római Birodalom bukása (Anthony Mann utolsó filmje) sikertelensége hosszú évtizedekig szakadékba lökte a zsánert. Különös fricskája a filmtörténetnek, hogy a Gladiátor épp ez utóbbi alapján teremtett új reneszánszot az antik-moziknak.

Kardok, szandálok, bőrgatyák és Conanok – A fantasy-műfaj története röviden

2006. október 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Nem árt először a fogalmakat tisztázni, hiszen több, hasonlóan csengő fogalom is felbukkan, amikor a fantasyről beszélünk. A fantasy művészeti ágakon átívelő fogalom. Az izommal megpakolt legények legfontosabb tenyészőhelye nyilván az irodalom, a képregény és a film, de van fantasy-festészet (Boris Vallejo lélegzetelállítóan anatomikus képei), -szobrászat (H. R. Giger formatervezései) és -zene (Rhapsody, olasz metálzenekar) is.