Ezt írtuk a filmről:

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

A tudományos-fantasztikum virágkora – Science fiction az ezredforduló után

A digitális fordulat a látványközpontú fantasztikum – és így a science fiction – megerősödését hozta magával a hetedik művészet berkeiben az ezredforduló után. Míg bizonyos műfajok marginalizálódtak (western), vagy szinte teljesen eltűntek a filmes palettáról (film noir), addig a 2000-es években a tudományos-fantasztikum a virágkorát éli: a globális piacot óriásprodukciókkal elárasztó amerikai álomgyár húzózsánerévé vált mind mennyiség, mind anyagi siker tekintetében.

Filmes metaforákból szőtt gardróbunk

Van, akinek nehezére esik elővenni egy fiatalkori fényképét, nehogy kiderüljön, hogy gimnazista korában ő is McGyver-frizurát, esetleg Top Gun-dzsekit viselt, és van, aki a tavaly vásárolt Mátrix-szemüvegét tartogatja a következő nyári szezonra is. A hétköznapi nyelvhasználatban gyakran használunk filmes metaforákat, jelzőket ruhadarabok, hajviseletek jellemzésére, mint a Mátrix-kabát, Amélie-frizura.

Még mindig Mátrix – Matrix: ştiinţă, filozofie şi religie (Mátrix: tudomány, filozófia és vallás)

Annak idején az első Mátrix nagy port kavart még entellektüel berkekben is, ámde a folytatások nem érték el ugyanazt a hatást. Az eredeti könyv és román fordítása 2003-ban jelent meg, mégis a benne megjelent összes elemzés kizárólag az első Mátrixról szól.

Sztárok tana

Madonna Hollywood című számának visszatérő sora így hangzik: „How could it hurt you when it looks so good? / Hogyan sebezhet, ha annyira jól mutat?” Archetipikus vászon-nők – a tökéletességig szimulált – másait kelti életre a videóklipben, az 1950-es évektől napjainkig guruló évtizedek majd minden aurával bíró ikonjára jut néhány másodperce. A záró kép-a-képben a Cindy Sherman-osan magányos, fekete-fehér, szinte csak a kontűrjeiben felismerhető mindenkori színésznőt/sztárt látjuk, amint hasztalan stoppol a nagy-amerikai benzinkutas pusztában kígyózó gyorsforgalmi út mentén.

A videójáték labirintusában – Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február

Erwan Higuinen és Charles Tesson arra vállalkozik a Cahiers legújabb számában, hogy feltérképezze A film és játék új szövetségét (10. old.). Beszélhetünk játékfilmről, filmjátékról, de ezúttal nem erről van szó, hanem a film „lármás kistestvéréről” (a megfogalmazást Christoph Gans szolgáltatja), a videójátékról, és ennek filmes vonatkozásairól.

A remake-ről – avagy játszd újra, Sam! – Az önző remake

A remake a tömegfilm legnagyobb talányának számít, miközben látszólag a létező legegyszerűbb sikerreceptet kínálja a piacorientált filmipar számára: újraforgatni egy korábban már bevált mozidarabot és friss csomagolásban ismét felkínálni a nagyközönség számára. A filmkészítők attól kezdve élnek lehetőségével, hogy megszülettek az első másolható művek (a Megöntözött öntözőt tucatnyi utánzat követte hónapokon belül); manapság a hollywoodi stúdiótermés közel egyötöde sorolható kategóriájába. Mindennek ellenére a remake ma is éppoly misztikus jelenség, mint az éjszakai égbolt csillagképei az ókori hajósok szemében: hónapról-hónapra használják a szent cél érdekében, törvényeit mégsem értik, a működésére vonatkozó praktikus ismeretekből legfeljebb homályos jóslatokra futja.

Virtualitás 2001 – Filmes virtuális valóságok

Kubrick, Cronenberg, Natali, Wachowsky testvérek, Trier: a virtualitás-szakkör rendezőinek filmjei a világ és az ember újrateremthetőségének vágyát fogalmazzák meg, illetve ennek a lehetőségét kínálják. A virtuális valóság nem teremtés eredménye: eleve adott. A megfejtése, birtoklása iránti vágy meghatározza egész létünket.

E-világok – Cyberterek, cyberfilmek

Az első virtuális valóságot a kutatók az 1930-as években pilóták számára dolgozták ki repülőgép-szimulátor formájában, majd 1986-ban kikísérletezték a tévékészülékkel és fülhallgatókkal ellátott sisakot és a hozzá való kesztyűt, 1991-ben pedig a számítógépes játékok piacára is betört a virtualitás.

Kardok, szandálok, bőrgatyák és Conanok – A fantasy-műfaj története röviden

Nem árt először a fogalmakat tisztázni, hiszen több, hasonlóan csengő fogalom is felbukkan, amikor a fantasyről beszélünk. A fantasy művészeti ágakon átívelő fogalom. Az izommal megpakolt legények legfontosabb tenyészőhelye nyilván az irodalom, a képregény és a film, de van fantasy-festészet (Boris Vallejo lélegzetelállítóan anatomikus képei), -szobrászat (H. R. Giger formatervezései) és -zene (Rhapsody, olasz metálzenekar) is.

A piros kapszula – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix / Mátrix

Ismerős érzés: úgy ébredni egy álomból, hogy minden, ami valószerűnek tűnt, egy csapásra szertefoszlik. Ami egy másodperce még csodálatos, vagy éppen halált hozó valóság volt, most csak nevetséges ködkép, következmények nélküli múlt idő.