A videójáték labirintusában – Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február A videójáték labirintusában – Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február

A videójáték labirintusában

Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február

Erwan Higuinen és Charles Tesson arra vállalkozik a Cahiers legújabb számában, hogy feltérképezze A film és játék új szövetségét (10. old.). Beszélhetünk játékfilmről, filmjátékról, de ezúttal nem erről van szó, hanem a film „lármás kistestvéréről” (a megfogalmazást Christoph Gans szolgáltatja), a videójátékról, és ennek filmes vonatkozásairól.

A videójáték maximálisan kommersz műfajként, a sikerből él. Mégpedig nem is akármilyen sikerből, hanem a filmes sikerekből, elsősorban a nagy sikerprodukciókból. Az olyan filmeknek, mint a Superman vagy a Harry Potter előbb-utóbb elkészül a videójáték változata is. Ez már húsz éve így van, a videójáték-gyártás kezdetén még James Bondok is szóba jöttek. A videójáték tehát úgy simulna a sikerfilm sikeréhez, mint... Csakhogy elkészítésének ideje gyakran több, mint magának a filmnek a gyártási ideje, legtöbbször két évnél is többet kell várni egy-egy videójátékra. Persze van erre is megoldás, a kommerszműfajok világában mindig van valami trükk, amivel ki lehet cselezni az akadályokat, ha másként nem, a minőség rovására. A recept a következő: elő kell venni egy már régi játékot, belevinni az éppen aktuális filmhőst, egy kicsit átretusálni, és készen áll az új játék. De van, aki előrelátó, és egyszerre készítteti a videójátékot és a filmet. Hogy aztán a kettőnek mennyi köze lesz egymáshoz?

Itt van például a Harry Potter esete, amelyről Charles Tesson ír (A képernyő öröme, 17.). A gyerekek a játékról azt mondják, „két hét alatt befejeztem”. A filmről viszont nem mondják ezt, akár tetszik nekik, akár nem, mert a film az emlékezet tartozéka lesz. De át lehet esni a ló túlsó oldalára is, például amikor egy igen jó, hangulatos videójátékból, a Tomb Raiderből akciófilmet csináltak, felpörgetett ritmussal, amerikai módra. A gyerekek csalódottan jöttek ki a moziból, mert a film sikeresen kiselejtezte azt, ami a játékban fantasztikus volt: a hangulatot.

Higuinen és Tesson interjút készítenek Christophe Gans-nal, a videójáték egyik fanatikusával. (12.) Gans hasonlata: a videójáték ugyanúgy rakoncátlan kistestvére a filmnek, amint a film is az volt egykor az irodalomnak. De akkor éppen egy új művészet volt megszületőben. A videójátékról ezt talán még korai lenne mondani, de biztosan nem fenyegeti a filmgyártást, mivel más igényeket elégít ki. Ezen nem változtat Gans ama megfigyelése, hogy a videójáték felbukkanásával átvette a B-szériás filmek helyét és módszereit. Azaz ugyanúgy sikerhajhász, sztereotípiákkal dolgozik, és a vetélytársak sikereit (vagy bármilyen sikert) másolja, mint annak idején a B-szériás filmek.

A videójáték attól játék, hogy függővé teszi a játékost; innen egyenes út vezet a videójáték központi mitikus magjához, a labirintushoz is, ami minden ilyen játék alapja. És éppen a labirintus felhasználása az, ami a két nagy gyártási hagyományt elválasztja egymástól. A japánok a labirintust metafizikussá, átszellemítetté teszik, azaz sokkal mélyebben és gyümölcsözőbben aknázzák ki, mint az amerikaiak. Ezért aztán ők is a piac urai. Az amerikai videójáték mechanikus, meg kell tanulni kívülről ahhoz, hogy a lépten-nyomon eléd tornyosuló csapdákat elkerülhesd. A japán játék inkább a játékos képességeire épít, a helyzeteket elemezni kell, és választani támadás vagy kikerülés között.

De térjünk vissza a videójáték és film kapcsolatára. A filmek maguk is merítenek ihletet néha a videójáték fogásaiból. Itt van például a Fight Club, ami ezt az ihletet igen jól, habár nem bevallottan kezeli. Az egyetlen olyan film, amelyik felvállalja a videójátékot, az a Mátrix. Dehát a film film marad, s mégha a tisztán csak szórakoztató film helyét át is vehette a videójáték, a komolyabb vizuális igényeket (pl. a képi narrációt) csak a film elégítheti ki. Azaz a Mulholland Drive-ot például egy videójáték sohasem előzhetné meg. S egy utolsó vigasz a gyerekek számára: ha a játékban mindig ott is van a Nagy Gonosz, aki ellen örökké harcolni kell, annak a Nagy Gonosznak legalább egy Akhilleusz-sarka mindig van. Hiszen ha a játékos nem lehetne a játék egyetlen hőse, akkor ki venné meg a játékokat?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Mátrix

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 136 perc, 1999

    Rendező: Andy Wachowski, Lana Wachowski

  • Lara Croft: Tomb Raider

    Színes akciófilm, kalandfilm, fantasy, 100 perc, 2001

    Rendező: Simon West

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

  • A gép

    Színes akciófilm, thriller, 107 perc, 2023

    Rendező: Jean-François Richet