„Én inkább függetlenfilmesnek tartom magam" – Interjú Olivier Assayas rendezővel

2009. január 9. – írta Váró Kata Anna

A magyar ősökkel rendelkező francia rendező, Olivier Assayas szinte akcentus nélkül beszél magyarul. Nem tudtam tehát ellenállni a kísértésnek, hogy ne magyarul indítsam a beszélgetésünket 2007-es thrilleréről, a Boarding Gate-ről (Amatőr bérgyilkos), mely nálunk csak tavaly került a mozikba, bár Assayas azóta még egy filmjét befejezte (L'heure d'été).

Tarr Béla Franciaországban

2008. szeptember 11. – írta a szerk.

A napokban tartják A londoni férfi című film premier előtti díszbemutatóit Párizsban, Lyonban és Marseille-ben. Tarr Béla Simenon-feldolgozását szeptember 24-én mutatják be országszerte a francia filmszínházak.

Cinéma, mon amour – Filmes folyóiratok Franciaországban

2003. január 15. – írta Gyenge Zsolt

Két, ötven éves filmes szaklappal Franciaország alighanem a világon az első helyet foglalja el filmről szóló szövegek hagyományában. A teljesítmény még inkább tiszteletreméltó ha hozzátesszük, hogy nem populáris műfajokat népszerűsítő magazinok, hanem művész- és szerzői filmeket elemző, elméleti kérdéseket feszegető kulturális lapok érték meg ezt a magas kort. A Cahiers du cinéma és a Positif – mert hiszen róluk van szó – ma is a francia és a nemzetközi filmes diskurzus meghatározó, megkerülhetetlen szentélyei.

A videójáték labirintusában – Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február

2002. március 15. – írta Székely Melinda

Erwan Higuinen és Charles Tesson arra vállalkozik a Cahiers legújabb számában, hogy feltérképezze A film és játék új szövetségét (10. old.). Beszélhetünk játékfilmről, filmjátékról, de ezúttal nem erről van szó, hanem a film „lármás kistestvéréről” (a megfogalmazást Christoph Gans szolgáltatja), a videójátékról, és ennek filmes vonatkozásairól.

Új év – régi ismerősök – Cahiers du Cinéma No 564, 2002. január

2002. február 15. – írta Székely Melinda

Az óévvel együtt mintha elmúlt volna az amerikai katasztrófa aktualitása is, és ami ezzel együtt járt: a megosztottság Kelet és Nyugat között. Revenons á nos moutons, mintha ez lehetne a januári szám mottója. S valóban csupa ismerős téma: hogy érzi magát a francia filmgyártás, Antonioni filmet forgat. Marléne Dietrich Sternberg kamerája előtt stb.

A szerelem meglynchelése – Cahiers du Cinéma No 562, 2001. november

2001. december 15. – írta Székely Melinda

Tudja Isten miért, de a francia moziélet szunnyadni látszik mostanság, és semmilyen fontosabb témát nem tud szolgáltatni a Cahiers du Cinéma számára. Amerika viszont múlhatatlanul aktualitás tud maradni, s egy bemutatásra kerülő amerikai film képes törzsanyaggá kinőni. David Lynch Mulholland Drive című filmjéről van szó. Ha csak a címlapfotóról ítélnék, már annak is meg kellene győzzön arról, hogy „erős” filmről van szó (ugyanis két csókolózó nőt ábrázol), de meggyőzhet a rendező neve is, akit a hazai közönség főleg a Twin Peaks miatt ismer.

Az ikertornyok romjai előtt – Cahiers du Cinéma No 561, 2001. október

2001. november 15. – írta Székely Melinda

Nem tudok ellenállni a leírás kísértésének: a Cahiers du Cinéma címlapja egyetlen festői kép, szép, kellemes színekkel, akár egy Caspar David Friedrich-festmény. Az esztétikai élménynek csak néhány nagyon szükséges felirat áll ellen: a lógó, a szám tematikus címe (Mozi a történelem fogságában), illetve ennek a lebontása: Sobibor 1943. október 14., Hiroshima 1945. augusztus 6., Paris 1961. október 17., New York 2001. szeptember 11.

Távol (Loin) – Cahiers du Cinéma No 560, 2001. szeptember

2001. október 15. – írta Székely Melinda

Bár a Cahiers du Cinéma, mint minden lap, megpróbálja tematikáját az aktuális témák szerint szervezni, mégis tartózkodik az igazi felfedezésektől. Jelen számuknak például szinte a felét nyári fesztiválok beszámolói, illetve a műsoron levő filmek kritikái teszik ki, csupa fél- és egyoldalas cikk. Ez lenne az aktualitás. A fiatal filmes nemzedék távol esik a szerkesztők érdeklődésétől, a szám(ok) törzsanyagát képező cikkek azonban a legtöbbször a közönség számára régtől ismert nevekről szólnak.

A rémület jegyében – Cahiers du Cinéma, 2001/július–augusztus

2001. augusztus 15. – írta Székely Melinda

Végre itt új Cahiers du Cinéma. Ugyanis az ötvenéves születésnap és a Cannes-i Filmfesztivál annyira megzavarta a lapszámok megjelenését, hogy a májusi szám óta ez a legújabb, ez is lapzártánk előtt néhány perccel jelent meg. A rémület jegye persze nem a lapszám születését határozta meg (bár mit tudhat erről egy egyszerű olvasó), hanem azokat az alkotókat (alkotásokat), akikről a törzsanyag szól.

Titkos harcok és napfényes öregkorok – (Tallózás a Cahiers du Cinéma márciusi számából)

2001. április 16. – írta Székely Melinda

A Cahiers du Cinéma legújabb számának nagy eseménye ismét a Vivendi-Universallal kapcsolatos. Már le van ugyan nyelve a nagy gombóc, hogy lassan ők lesznek a mozidiktátorok, botránytéma azonban még mindig akad, s erről ismét Anne Ballylinch tudósít.