Új év – régi ismerősök – Cahiers du Cinéma No 564, 2002. január Új év – régi ismerősök – Cahiers du Cinéma No 564, 2002. január

Új év – régi ismerősök

Cahiers du Cinéma No 564, 2002. január

ÉRTÉKELD A FILMET!
Eros
Steven Soderbergh, Wong Kar-Wai, Michelangelo Antonioni
2004

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az óévvel együtt mintha elmúlt volna az amerikai katasztrófa aktualitása is, és ami ezzel együtt járt: a megosztottság Kelet és Nyugat között. Revenons á nos moutons, mintha ez lehetne a januári szám mottója. S valóban csupa ismerős téma: hogy érzi magát a francia filmgyártás, Antonioni filmet forgat. Marléne Dietrich Sternberg kamerája előtt stb.

Talán az egyik legérdekesebb hír, hogy a 89 éves Antonioni filmet forgat a toszkán tengerparton. Az Eros ugyan egy trilógia első része lenne, de mégis mindenki úgy beszél erről a filmről, mintha az aggastyán utolsó filmje lenne. Héléne Frappat kimegy a forgatás helyszínére, hogy megnézze, miként dolgoznak: Antonioni tolókocsijában (egy baleset következtében félig le van bénulva) ül, többször is megnézi a képernyőről a legutoljára felvett jelenetet, néhány percig morog magában, majd elmutogatja segédjeinek, mit kellene másképp csinálni. Beszélni alig tud. Ezután Frappat egy színészszel, majd Stéphane Tchalgadjieff producerrel beszélget.

A film még nincs kész, bár a forgatás már befejeződött – így csak arról lehet beszélni, hogy a forgatás befejeződött, hogy az utolsó snittet megnézve Antonioninak könny gyűlt a szemébe a megelégedettségtől, a stáb viszont a maga részéről azért hullat könnyeket, mert sejti, ez az öreg utolsó filmje. A vallomások híven visszaadják Antonioni varázsát: szinte egészen megfosztva a nyelvtől és a mozgástól, mindent a szemével csinál – azzal gondolkozik és beszél. A színészek megkapják a forgatókönyvet, de minden előzetes próba nélkül kell elkezdeniük játszani, hiszen a forgatókönyv úgyis csak hozzávetőleges, mert a rendező bármikor megváltoztat, és akkor nincs kegyelem: úgy kell játszani, még ha nehéz is. De ezekben a szeszélyekben is hatalmas energia van, és nagy pontosság. Antonioni mindent lát, és pontos elképzelései vannak arról is, milyen legyen a leforgatott jelenet.

Ami a francia filméletet illeti, az jól van. Ezt a jóllétet ékesszóló számok bizonyítják: míg 1991-ben 438 filmet forgalmaztak, 2000-ben már 544-et; 1994-ben 2,2 milliárd frankot fektettek be filmkészítésbe, 2000-ben pedig már 4,4-et; a vetített filmek 40%-a francia; 1980 és 2000 között a mozilátogatók száma a kétszeresére nőtt. „Minden növekedőben 2001-ben! A mozik látogatottsága, a filmek száma, a csatornák befektetése... A francia filmélet sohasem volt ennyire gazdag."

Persze az értelmiségi réteg nem dől be ennek a nagy sikernek. Laurent Cretont idézve: „ezelőtt tizenöt évvel egy cannes-i díj egyenlő volt egy kereskedelmi öngyilkossággal". 2001-ben viszont nagy sikerük volt a cannes-i filmeknek. Mi hát akkor a baj? Ez a nagy siker a nagy cégek kezében van, akik csak a kereskedelmi igényekre vannak tekintettel. A forgalmazók nem is annyira a filmek sikerét óhajtják, mint azt, hogy azok vetítésre kerüljenek, hogy aztán eladhassák a tévének, illetve megjelenhessen videón és DVD-n. A filmek 80%-át hat-hét nagy cég gyártja a független filmkészítők-nek semmi esélyük sincs. A kulturális sokszínűség is veszélyeztetve van, mert a nem francia és a nem amerikai filmeknek alig van esélyük a forgalmazásra. Vagyis meg lehet kísérelni, de mint az Euréka esete is bizonyítja, veszteséges vállalkozás. Hova lesz hát ezentúl a mítosz, hogy Párizs Európa kulturális fővárosa?

Michelangelo Antonioni - Steven Soderbergh - Wong Kar-Wai: Eros

Marléne Dietrich-re emlékezve csak annyit árulok most el, hogy Sternberg, saját bevallása szerint, mindig olyan szögből állította be a fényt, hogy Marléne orra alatt az árnyék pillangó alakú legyen. Csakhát ehhez tökéletes vonások kellenek.

2001 tíz legjobb filmje a Cahiers du Cinéma szerkesztői szerint:

  • David Lynch: Mulholland Drive
  • Eric Rohmer: A herceg és az angol hölgy (Le Duc et l'Anglaise)
  • Hou Hsiao-hsien: Millenium Mambó
  • Tsui Hark: Time and Tide
  • Manoel de Oliveira: Hazatérek (Je rentre á la maison)
  • Zhang-ce: Platform; Philippe Garrel: Vad ártatlanság (Sauvage Innocence)
  • Claude Lanzmann: Sobibor, 1943. október 14., du. 4. óra (Sobibor, 14 octobre 1943, 16 heures)
  • Nanni Moretti: A fiú szobája (La chambre du fils)
  • Abel Ferrara: Christmas; + Loft Story (M6)

2001 tíz legjobb filmje a Cahiers du Cinéma olvasói szerint

  • David Lynch: Mulholland Drive
  • Nanni Moretti: A fiú szobája (La chambre du fils)
  • Jaques Rivette: Megtudod (Va savoir); Hou Hsiao-hsien: Millenium Mambó
  • Claire Denis: Trouble Every Day
  • Eric Rohmer: A herceg és az angol hölgy (Le Duc et TAnglaise)
  • Jean-Luc Godard: A szerelem dicsérete (Éloge de l'amour)
  • Francois Ozon: Homok alatt (Sous le Sable)
  • Tsai Ming-liang: És ott lenn hány óra van? (Et lá-bas quelle heure est-il?)
  • John Carpenter: Ghosts of Mars

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller