Annak ellenére, hogy nem egy szabadidős, habkönnyed magazin, melyet tévénézés vagy főzés közben is nyugodtan lapozhatunk, a Prizma magán viseli a gyakori rendszerességgel megjelenő kiadványok egyik legnagyobb átkát: épphogy mohón megszagolgattuk, megnézegettük és kiolvastuk, függővé válásunk után máris alig várjuk a következő lapszámot.
A negyedévenként megjelenő filmművészeti folyóirat immár negyedik számához érkezett, ami egyben azt is jelenti, hogy betöltötte első életévét. Már az első lapszám megjelenése után megbizonyosodott, hogy hiánypótló, életképes folyóiratról van szó, a negyedik szám pedig végleg meggyőzi az olvasót, hogy a Prizmára valójában mindig is szükség volt, szükség van és szükség lesz.
A szemet simogató mustársárgás-feketés borítójú kiadvány ez alkalommal Jim Jarmusch előtt tiszteleg egy rendkívül bőkezű összeállítással, mely a lehető legszínesebben tárja fel az oly sokat vitatott amerikai, ám szellemiségében európai filmes életművét, általa pedig életét is. A fehérhajú rendezőről a legrelevánsabb szempontokon kívül számos más vonatkozásban is olvashatunk: megtudhatjuk, hogy szerzői filmes lévén, alkotásai milyen viszonyban állnak a bűnügyi műfajokkal (Roboz Gábor: A szerző árnyéka), arról is olvashatunk, hogy filmjeinek képeit miként párosítja zenével (Hubai Gergely: Valami új sz*r), a rendező saját verseit is szemelgethetjük, valamint állandó vendégkaraktereivel, a beatnik és hipster világszemléletettel is mélyrehatóbban megismerkedhetünk (Szalay Dorottya: Néma üvöltés; Farkas Gábor: Hipster-ikonok az omló vakolaton). A film, zene és irodalom szentháromságán kívül a szerkesztők egy negyediket is bevontak a Jarmusch-univerzumba, így Edward Hopper festészetének tükrében is beszélhetünk az első lapokon részletesen taglalt filmekkel kapcsolatosan (Tüske Zsuzsanna: Szálloda a vasút mellett). Az olvasmányos elemzések információbőségét végül egy Jarmusch-interjúval lehet lenyomtatni – a címben található idézet is innen származik –, melynek minden mondata azt sugallja, hogy bármennyit is olvasunk erről az emberről, végül úgyis újra meg újra képes meglepni.
A K2 – Kísérleti és kisjátékfilmes rovatban már nem találunk olyan mélyreható boncolgatásokat, mint az előző blokkban, bár jóval több téma kerül a terítékre. A Bruce Baillie-vel készült interjú például legalább olyan izgalmas, mintha Jarmusch-sal készült volna. A szerkesztők amúgy mindkét esetben precízen ráéreztek, hogy egy-egy olyan beszélgetést közöljenek, ami igazán érdekes lehet az olvasók számára – még kontextustól függetlenül is. A zene tematikája is visszatér még egy írás erejéig, melyből többek között az is kiderül, hogy a YouTube megjelenése már-már feleslegessé tette az MTV (Music Television) létezését, és hogy saját készítésű videoklipünknek akár több nézője is lehet, mint a legbefutottabb Lady Gaga kreálmánynak (Farkas Gábor: A low-budget mint forma). A magyar filmes szféráról ez alkalommal egyetlen írás szól: két olyan kísérleti dokumentumfilmet ismerhetünk meg, melyek között egy 25 éves szakadék tátong, témájuk, a századfordulós amerikai exodus mégis összehozza őket (Orosz Anna Ida: „Csak ott tul a tengeren, ott van az élet!”).
Aki a rengeteg Jarmusch-ról szóló írás hatására mégsem dönt úgy, hogy rögtön meg- vagy újranézi a rendező életművét, az a Prizma hasábjain megjelenő három friss filmcsemege (Eredet, Mr. Nobody, A Single Man) közül választhat olvasni- és néznivalót a zimankós téli estékre. A lapot Kalmár Bence eklektikus képregénye zárja, mely egy utolsó kalandra hívja ki a sok olvasástól elzsibbadt szemet és agyat – bár úgy gondolom, hogy a folyóirat nélküle is kiválóan megállná a helyét, sőt.
Azokat, akik nem tudnak türelemmel várni a következő lapszám megjelenéséig (de hát ki is tudna?!), a folyóirat önálló internetes kiadásában folyamatosan frissülő, széles spektrumú tematikával várják. Pedig annyira izgalmas és konstruktív tevékenység az „offline” Prizmát lapozgatni, Rastätter Linda illusztrációi pedig még jobban rábírnak arra, hogy tovább elidőzzünk minden egyes oldalon.
Prizma. Filmművészeti folyóirat. Megjelenik évente négyszer, kiadja a Tudással a Jövőért Alapítvány Budapesten, támogatja az ELTE BTK HÖK, megtalálható az artmozikban, Magyarország bölcsészkarainak jegyzetboltjaiban, nyomokban fellapozható az interneten, illetve megrendelhető a szerkesztőség címén: prizma.folyoirat@gmail.com, 06204820692 (Pálos Máté).
