David Lynch: Mulholland Drive David Lynch: Mulholland Drive

Lynch-hangulat

David Lynch: Mulholland Drive

ÉRTÉKELD A FILMET!
Mulholland Drive – A sötétség útja
David Lynch
2001
Mulholland Drive – A sötétség útja

Mulholland Drive – A sötétség útja

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

David Lynch-filmet kritizálni olyan, mint belekötni valakinek a privát ízlésvilágába. Akkor tehát ezen az alapon mindenki filmre vihetne az egyéni agymenéseit?

Teszem azt, ha engem a gép előtt agyalva elkezd érdekelni a számítógép-klaviatúra szimbolikája és jelképrendszere, készíthetek-e ijesztegetős filmet emberi testekkel összeolvadó számítógép-billentyűkről? Hm. Örök kérdések ezek. A válasz pedig kézenfekvő. Készíthetek. De minek? David Lynch celluloidra vetített agyrémei mégis megszólítják a nézőt. Megteheti, hogy minden, az átlagember által addig ismert logikát félresöpörve úgy írjon forgatókönyvet, és forgasson filmet, hogy egész életműve csak a filmesztétáknak és életrajzíróknak jelentsen intellektuális kihívást. Mi, filmhez nem értő halandók pedig nem értjük a filmeket. Csak érezzük.

Vagyis: senkinek nem ajánlanám a Mulholland Drive-ot jó szívvel. Amikor én láttam (délután, pesti plázában) nagyjából harmincan ültünk a pár százas nézőtéren, a végére az is a felére csökkent. Sokan bedőltek a forgalmazó valamiféle titok megfejtésére buzdító jelmondatának, ami alapján azt gondolhatták, egy mindennapos átlagthrillert fognak látni, és csalódottan jöttek rá, hogy ennek a filmnek semmi értelme. Kiabálás, kukoricadobálás. A másik véglet a feltétlen rajongóké, akik szerint bármit csináljon is a mester, az csak jó lehet. Hol az igazság? Nincs igazság. Lynch is valami ilyesmit állít.

Fekete autó száguld hollywoodi hegyeken húzódó Mulholland drive-on. Két, nyilvánvalóan rossz szándékú férfi visz valahova egy lélegzetelállítóan fekete hajú femme fatale-t (Laura Harring). Megállnak, hogy gyalog vigyék tovább a rettegő nőt, amikor autójukba belerohan egy másik, a két férfi életét veszti, a nő pedig, fejsérülése miatt semmire nem emlékezve a város felé indul. Másnap reggel érkezik a városba másik főszereplőnk, a szőke naiva (Naomi Watts), mint annyi kor-és sorstársa, hogy bejusson az álomgyárba, hogy sztár legyen, filmszínész, sikeres, szeretett és ünnepelt. Az ő lakásában bújik el a film elején megismert fekete hajú, hogy együtt kezdjenek el utánajárni a lányt körüllengő rejtélynek, a Twin Peaks Bobjára emlékeztető hajléktalannak, és egy társasházi ágyon heverő női holttestnek, amelyről nem árulom el, hogy mi derül ki.

Megismerkedünk még a fiatal amerikai függő filmrendezővel (Justin Theroux), akinek problémái némileg eltérnek a mi kelet-európai fiatal filmeseinkétől. Nem hajlandó meghajolni a tolószékes törpe akarata előtt, aki egy ismeretlen színésznőt akar főszerepeltetni a filmjében, ezért a stúdió anyagilag teljesen ellehetetleníti a rendezőt. Ilyenformán a film elsőrendű paraforrása a producerek teljhatalma, és a nézői visszajelzést megtestesítő cowboy az éjszakai ranch-jelenetben. Mindez összefonódik az emberi jellem önellentmondásainak nyomasztó felmutatásával, az identitás labilitásának rémképével. A film egésze tulajdonképpen olyan, mint a színházjelenet a történet végén: tudjuk, hogy nem igaz, tudjuk, hogy kimódolt, és mégis: úgy táncolunk, ahogy a vászon fütyül. Ilyen a film. Ilyen a művészet.

Hogy a fenti ismertető igencsak zavaros? Az. Pont amennyire a film. Lynchnél az ember nem beszélhet abszolút igazságokról, nem állíthatja, hogy a mű erről vagy arról szól, csak annyit tehet, hogy önmaga számára értelmezi a filmet, vagy, hogy ilyen ronda szójátékkal éljek, „érzelmezi” azt. Lynch filmjei, időrendben áttekintve őket, már-már ritmikus váltakozásai a paranoid rémálmoknak és a szentimentális ellágyulásnak. A Mulholland-ban a mester voltaképpen az Útvesztőben (Lost Highway, 1997) paneljait alkalmazta újra, más környezetben, ugyanúgy.

Valószínűleg ezért (és a gyártóval való incidensek miatt, melynek eredményeként nem Lynch fejezte be és vágta meg a filmet) tűnik néha unalmasnak, önismétlőnek, sőt időnként tőle idegen divatos műfajok (a szerencsétlenkedő bérgyilkos Coen-fivérekre hajazó jelenete) egyvelegének a Mulholland Drive. De az alkotóra való tekintettel még a gyártás szerencsétlen körülményei ellenére is mindenkinek látnia kellene ezt a filmet, aki már érezte úgy magát, mintha élete egy álomdramaturgia mentén szerveződne: tele elvarratlan szállal és megfejtehetetlen titokkal.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Mulholland Drive – A sötétség útja

Mulholland Drive – A sötétség útja

Színes filmdráma, thriller, romantikus, 147 perc, 2001

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat

  • Jurassic World: Világuralom

    Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, thriller, 146 perc, 2022

    Rendező: Colin Trevorrow

  • Enfant Terrible

    Színes életrajzi, filmdráma, 134 perc, 2020

    Rendező: Oskar Roehler

  • Elvis

    Színes életrajzi, zenés, 159 perc, 2022

    Rendező: Baz Luhrmann