A hírt a rendezőóriás családja jelentette be néhány perce Lynch hivatalos facebook-oldalán.
„Hatalmas lyuk nyílt a világban most, hogy nincs már velünk. De, ahogy ő mondaná: »Figyelj a fánkra, ne a lyukra«. Gyönyörű nap van aranyló napsütéssel és kék égbolttal” – fogalmazott a család.
A Veszett a világ, a Radírfej, a Mulholland Drive, a Kék bársony című horrort és neonoirt mesterien ötvöző mozifilmek, a monumentális vállalásként indult, de kisebb sikert aratott Dűne, a legendás Twin Peaks című sorozat és további mintegy 90 film és videoklip sajátos hangú rendezője 78 éves volt. Tavaly jelentette be, hogy erős dohányosként tüdőtágulástól szenved, és nem tudja elhagyni többé az otthonát.
Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről
A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.
David Keith Lynch 1946. január 20-án született a montanai Missoulában. Apja mezőgazdasági kutatómérnök volt, foglalkozása miatt a család sokat költözött. A gyerek Lynch legszívesebben festett, úgyhogy képzőművésznek tanult – ez első rövidfilmjeinek világán is érződik.
Mindenkinek el kell kezdenie valahol… – Spielberg, Kubrick és Lynch első lépései
Amatőr filmek? Nevezhetjük így a nagy rendezők első próbálkozásait? Hiszen ők is kezdetleges felszereléssel, olcsó nyersanyagokkal dolgoztak, minimális költségvetésből, amit saját zsebpénzükből kapirgáltak össze. Hogyan is kezdték a nagyok? Nagy rendezők kisfilmjeit veszem számba, kifürkészvén, hogyan indultak el rendezői karrierjük felé. Milyenek voltak az első lépések és az első nehézségek Steven Spielberg, Stanley Kubrick, illetve David Lynch életművében?
Öt év kemény munka után 1977-ben fejezte be első egészestés munkáját, a Radírfejt (Eraserhead) – amelyet a forgalmazók nagyrésze bemutathatatlanul különösnek talált –, három év múlva pedig a már hatalmas sikert arató Az elefántember (The Elephant Man) következett, amelynek forgatókönyvéért és rendezéséért egyaránt BAFTA-ra és Oscar-díjra jelölték, a siker pedig megvetette az ágyat az 1984-ben bemutatott Dűnének (Dune), ami hatalmas költségvetésből foroghatott, viszont hatalmasat is bukott a mozipénztáraknál és a kritikusoknál egyaránt.
A film, amit nem magyarázni, hanem átélni kell – Csapón kívül 15.: David Lynch: Eraserhead / Radírfej
A címben foglalt állítás ugyan számos filmalkotásra vonatkoztatva megállná a helyét, van azonban a filmtörténetnek néhány olyannyira talányos, meg- és felfejthetetlenül különös műve, amelyhez hiába is próbálnánk pusztán elemzői racionalitással viszonyulni, mert ellenáll(nak) minden klasszikus kategorizálási kísérletnek. Kétségkívül ilyen film a Radírfej, David Lynch kereken 40 éve bemutatott, bizarr és lebilincselő debütje.
1986-ban Lynch máris megvigasztalódhatott a Kék bársonnyal (Blue Velvet), addigi legszemélyesebb vállalásával, amely ismét az Oscar-jelölésig repítette, ahogy évekkel később A sötétség útja – Mulholland Drive (2002) is. Lynch sosem kapta meg a rendezői Oscart, de 2020-ban az amerikai filmakadémia Oscar-életműdíjjal tisztelgett előtte.
Harminc éve egyre kékebb a bársony – Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony
David Lynch is öregszik, bizony. A mester, akitől évek óta nem láttunk a szó szoros értelmében vett játékfilmet (ha megengedő vagyok, az Inland Empire, ha szigorúbb, a Mulholland Drive óta), három évtizede rendezte azt a filmet, amely kis túlzással a teljes életmű egyfajta foglalata és – meglehet, korai – szintézise lehetne: a Kék bársonyt. És nem mellékesen: Lynch idén töltötte hetvenedik életévét.
Lynch rendszeres vendég volt Cannes-ban is: 1990-ben a Wild at Heart elnyerte az Arany Pálmát, de a Twin Peaks: Tűz jöjj velem (Twin Peaks: Fire Walk With Me), az 1999-es A Straight Story – Az igaz történet és a Mulholland Drive is versenyzett a fődíjért, utóbbival Lynch el is nyerte a legjobb rendezőnek járó trófeát.
Lynch-hangulat – David Lynch: Mulholland Drive
David Lynch-filmet kritizálni olyan, mint belekötni valakinek a privát ízlésvilágába. Akkor tehát ezen az alapon mindenki filmre vihetne az egyéni agymenéseit?
A velencei fesztivál Arany Oroszlán életműdíjat adott át neki 2006-ban, amikor ugyanitt különdíjat nyert az Inland Empire című filmjével.
Lynch sokoldalú művész volt: maga írta jelentősebb filmjei forgatókönyvét, produceri feladatokat vállalt, zenét szerzett vagy kamerát ragadott, de szívesen vállalta a feladatot, ha színészi játékra kérték fel. Halála után az utolsó tévésorozata, az Unrecorded Night gyártási fázisban ragadt.
