Filmtett 25×25#1 – Harcosok klubja

2025. július 26.

„Regényt fordítani vagy filmről írni, beszélni, tanítani: egyszerre önátadás és önkifejezés.” Varró Attila a Harcosok klubja fordításáról – és magáról a filmről.

Az Édentől Vadnyugatra – Terrence Malick westernfilmjei

2007. január 15.

A texasi születésű Malick eddigi életműve mindössze pár korai forgatókönyvből, egy rövid vizsgafilmből, valamint négy általánosan (el)ismert hollywoodi mozidarabból áll. Az ezeken átvonuló, a klasszikus filmstílus és modern szöveg közötti kontraszt műveit egyszerre teszi rendhagyó zsánerkísérletekké és személyes szerzői alkotásokká.

Kék fény – Bűnügyi tévésorozatok az Álomgyárban

2006. október 15.

Soha nem készült annyi televíziós sorozatból szélesvásznú adaptáció Hollywoodban, mint az elmúlt tíz évben – beleértve a televízió és mozifilm tartalmi-formai kölcsönhatásának fénykorát jelentő hetvenes éveket is, melynek dús táptalaján olyan filmklasszikusok születtek, mint a Hálózat vagy Az elnök emberei.

Egy ötven láb magas nő Hollywoodban – Kathryn Bigelow portréja

2005. szeptember 15.

Női rendezők a nyolcvanas évek előtt szinte alig fordultak elő, sőt, azóta is csak kifejezetten ritkán jutnak saját filmhez Belső-Hollywoodban – ráadásul előtte más téren jelentős sikereket kell elérniük, hogy végre a direktori székhez engedjék őket. A fővonulat egyik ágát az alapvetően szerelmi vígjátékokra kárhoztatott exírók jelentik (Nora Ephron, Susan Seidelman), míg a másik vonal a sikeres színésznőkből áll, akik a kötelező romantikus komédiákon túl (Penny Marshall, Diane Keaton) szívesen kamatoztatják kőkemény drámai alapanyagokban egyéb irányú tehetségüket, akár van nekik (Jodie Foster), akár hiányzik (Barbra Streisand).

Az önző crossover – A keresztfilmek és a kulturális evolúció

2005. február 15.

A 2004-es esztendő legfontosabb tömegfilmes eseményének Hollywood történetében kétségtelenül a crossoverek térhódítása számít: amit a hetvenes években a műfajkeveredési hullám, a nyolcvanas években az elszabadult sequel- és remake-láz, a következő évtizedben pedig a képregény alapú játékfilmek elszaporodása, azt jelenti az ezredfordulón túl a különböző játékfilmes textusok legmagasabb fokú összeolvadásával létrejött keresztfilm, ahol már nem csupán tárgyi univerzumok vagy epizodisták bukkannak fel más mesékben (Shrek-filmek), de maguk a narratívák gerincét jelentő hősök adnak egymásnak randevút egyazon történeten belül. A stratégia nem először áll az óriásstúdiók szolgálatába: ez történt a negyvenes évek elejére kifulladt Universal-horrorgyárral (Frankenstein és a Farkasember) vagy a tizenöt évvel később elburjánzó Toho szörnyfilmeknél (Godzilla és King Kong). A kérdés azóta is változatlan: vajon kinek az érdekeit szolgálja a leginkább ez a különös újrahasznosítás?

Távol-Kelet menni Amerika – Vérfrissítés Hollywoodban

2004. április 15.

Noha a távol-keleti filmgyártás Hollywoodra gyakorolt hatásának az utóbbi tíz évben végbement felerősödését a szemérmes nyugati elemzők jobb esetben udvarias (rosszabb esetben képmutatóan nyájas) főhajtással az idegen kultúrák megtermékenyítő erejének tulajdonítják, az okok ennél jóval prózaibbak.

Anime-álom és pályacsúcs – Miyazaki Hayao: Sen to Chihiro no kamikakushi / Chihiro szellemországban

2002. november 15.

„Miya-san legnagyobb baja, hogy minden egyes művével a világot szeretné megváltani, le sem ül a rajzasztalához úgy, hogy ne jelen korunk valamelyik égető problémája lebegjen szeme előtt.” Mamoru Oshii, a japán rajzfilmgyártás egyik oszlopos tagja 1995-ben hozta meg ezt a gunyoros ítéletet nemzete legismertebb animációs művészéről, az idén 61 esztendős Miyazaki Hayao-ról.

A remake-ről – avagy játszd újra, Sam! – Az önző remake

2002. február 15.

A remake a tömegfilm legnagyobb talányának számít, miközben látszólag a létező legegyszerűbb sikerreceptet kínálja a piacorientált filmipar számára: újraforgatni egy korábban már bevált mozidarabot és friss csomagolásban ismét felkínálni a nagyközönség számára. A filmkészítők attól kezdve élnek lehetőségével, hogy megszülettek az első másolható művek (a Megöntözött öntözőt tucatnyi utánzat követte hónapokon belül); manapság a hollywoodi stúdiótermés közel egyötöde sorolható kategóriájába. Mindennek ellenére a remake ma is éppoly misztikus jelenség, mint az éjszakai égbolt csillagképei az ókori hajósok szemében: hónapról-hónapra használják a szent cél érdekében, törvényeit mégsem értik, a működésére vonatkozó praktikus ismeretekből legfeljebb homályos jóslatokra futja.

Szellemek a gépben, avagy a mélység ritka – A sci-fi története 4/4. (1977–1999)

2001. június 15.

A vén műfaj a rendelkezésére álló ismereteket továbbgondolva létrehozta történetének legösszetettebb kései klasszikusait (Szárnyas fejvadász, Akira, Videodrome), miközben minden társánál nagyobb közönséget vonzott óriás költségvetésű szuperfilmekkel.

Az irodalom visszavág – A sci-fi története 4/3. (1959–1977)

2001. május 15.

A tudományos fantasztikum keserédes pubertásévei után felnőttkorba lépett: a felhalmozott anyag rendszerezésre, elmélyítésre kerül, a műfaji korlátok megszilárdulnak. A rangos irodalmi művek pedig egészen a 70-es évek közepéig kísérik a műfaj útját.