Ezt írtuk a filmről:

A horrorsztár magányossága – Christopher Lee-portré

Úgy tűnhet, Christopher Lee a beskatulyázás áldozatává vált (hasonlóan Lugosi Bélához), de valójában e horrorikon alakításai személyesebbek voltak, mint gondolnánk.

Az állatorvosi ló Középföldén – Tolkien-filmek Hollywoodban

Amikor Peter Jackson bemutatta első Gyűrűk Ura-filmjét, nemcsak egy csapásra tette hisztérikus rajongóvá nézők millióit és emelte az eladási listák és a népszerűség új szintjére a regényt, hanem a high fantasy műfajába is új életet lehelt. A duplatrilógia produkciós sztorijának leglátványosabb vetülete mégis az, ahogy Hollywood bedarálta Tolkien világát. Középfölde brandesülése, a filmek blockbusterré fúvódása a filmipar állatorvosi lovaként vonultatja fel az álomgyári filmkészítés elmúlt másfél évtizedének legjellegzetesebb tüneteit.

Tündefül és csatabárd – Tolkien a moziban

„Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit.” Amikor Tolkien egy dolgozat hátuljára leírta az azóta világhírű, A hobbit című regénye első mondatát, sejtelme sem volt arról, hogy a gyerekeit szórakoztató mese végül milyen döntő hatást gyakorol a 20. századi fantasztikus irodalom és filmek egy vitatott szubzsánerére, a fantasyre.

Vágott-kép – Gondolatok a rendezői változatokról 1.

A filmgyűjtemények dolgozói restaurálások és kutatói munkák közben mindig egészítettek ki töredékes filmalkotásokat. Abel Gance és Fritz Lang munkái is átmentek ilyen restauráláson. Mégis az 1990-es évek fordulóján megjelent Michael Cimino A mennyország kapuja (Heaven’s Gate, 1980) című filmje és Ridley Scott Szárnyas fejvadásza (Blade Runner, 1982) apropóján a rendezői változat fogalma. Ez többszörös változásokkal ugyan, de manapság az alternatív forgalmazás egyik sajátosságává nőtte ki magát.

Mi az a „tolkinn”? – Tetőfokára hág(ott) a Gyűrűláz

A Harry Potter mellett napjaink talán legemlegetettebb mozifilm-sorozata A Gyűrűk Ura. Míg azonban a varázslókkal és boszorkányokkal teletűzdelt ifjabb testvér alig néhány éves, a Trilógiáért több mint fél évszázada rajonganak az olvasók. Ezentúl pedig a nézők is.

Könyv és film között – Adalékok az adaptációk elméletéhez

A film önálló művészet voltának elismerése, úgy tűnik, korántsem oldotta meg a társművészetekhez és legfőképpen az irodalomhoz fűződő ellentmondásos viszonyának problémáját. Borisz Eichenbaum Irodalom és film című írásában a film autonómiáját hangsúlyozandó még a film „tiszteletreméltó ágyasának” nevezte az irodalmat. Mára ez a viszony módosulni látszik, ugyanis gyakori az a nézet, mely szerint a film vált az irodalom „kitartottjává”, nemcsak az előbbi témáinak újra- és újrafeldolgozásával, hanem az irodalmiasság különböző jegyeinek (műfaji, stílusbeli vonások) bevételbeli szempontokat érvényesítő tudatos fel- és kihasználásával.

Kardok, szandálok, bőrgatyák és Conanok – A fantasy-műfaj története röviden

Nem árt először a fogalmakat tisztázni, hiszen több, hasonlóan csengő fogalom is felbukkan, amikor a fantasyről beszélünk. A fantasy művészeti ágakon átívelő fogalom. Az izommal megpakolt legények legfontosabb tenyészőhelye nyilván az irodalom, a képregény és a film, de van fantasy-festészet (Boris Vallejo lélegzetelállítóan anatomikus képei), -szobrászat (H. R. Giger formatervezései) és -zene (Rhapsody, olasz metálzenekar) is.

"Egy Gyűrű mind fölött..." – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring / A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége

„I amar prestar aen.” – a világ megváltozott. A lelketlen huszadik században azonban egy fiatal oxfordi nyelvész megkezdte hatalmas munkáját, s a tökéletességre törekedve mitológiát teremtett, történelemmel, földrajzzal, fajokkal, nyelvekkel. A babó (The hobbit) sikerén felbuzdulva kiadója új regényt kért tőle, s J. R. R. Tolkien hosszú évek múltán befejezte A Gyűrűk Urát (The Lord of The Rings), amely világhódító útjára indult.