Jönnek a hideg, korán sötétedő téli esték: tökéletes ürügy összekuporodni egy friss sorozat előtt, hajnalig zabálva azt. Mi ezeket ajánljuk.
The Knick
A kórházas sorozatok és a kosztümös drámák keresztezéséből és Steven Soderbergh rendezői utasításai alapján született 2014-ben ez a tévésorozat. A történet az 1900-as évek elején játszódik egy manhattani kórházban, ahol orvosok és nővérek harcolnak életekért modern gyógyszerek és gyógymódok hiányában, ugyanakkor küzdenek a korrupt és képmutató társadalom, valamint saját emberi gyengeségeik ellen. A második évad október közepén kezdődött, már csak az általa kínált, meglehetősen nézőbarát „orvosi időutazás” miatt is érdemes nézni. (bk)
Last Man on Earth
Ha szeretted a kiürült világban csetlő-botló, enyhén szólva is karikatúraszerű figurák kalandjainak első évadát, akkor gyorsan kapd össze magad: már a második évad felénél tartunk. Az előzőből Carol és Phil békésen elgurult egy boldogabb jövő felé, ami őket ismerve nyilván nem lehet sem egyszerű, sem bénázástól, sem abszurd véletlenektől és könnyed szerelmi háromszögektől mentes. Szerencsénkre hasat-hájat rengető, könnyeket facsaró poénokban sem fog szűkölködni. (bk)
Ash vs. Evil Dead
Igen, ez az a sorozat, aminek a címe tökéletesen leírja a cselekményt, s még filmtörténetileg is egyértelműsíti, hogy miről van szó: Sam Raimi Evil Dead-szériájáról, ami három részt ért meg 1981 és 1992 között, egyre viccesebb installációkban. Nos, ez a Raimi által írt és rendezett Starz-tévésorozat jópár évvel az utolsó rész (az Army of Darkness) után játszódik, és igazából a horrorvígjátékok kielégítetlen rajongói alá tesz egy finom, meleg párnát. Minden itt van, amit hiányoltunk: Bruce Campbell a felcsatolható láncfűrészével; vicces mellékszereplők; CGI nélkül, maszkokkal megoldott zombik; trancsírozás és a Raimi generációjának kézjegyeként funkcionáló dilis humor. Már három rész lepörgött belőle, s a jó hír az, hogy a kedvező fogadtatás nem talált süket fülekre: a Starz csatorna máris bekérte a következő évadot. (jbn)
Narcos
Újabb bűnügyi sorozat, amelyben a drog az események mozgatórugója. Egy „gringó” rendőr meséli el kolumbiai kalandjait: a híres-hírhedt Pablo Escobart üldözi. Nem egy Totál szívás (Breaking Bad) vagy Drót (Wire), de van benne humor és több kimondottan erős jelenet. Értékes nyersanyagot használ a fantáziával kiszínezett, de mélyen a valóságba gyökerező sztori illusztrálásához: a kolumbiai drogbárók világát és az ellenük folytatott küzdelmet valós, archív felvételekkel helyezi kontextusba. További értéke a főszereplő figurájának árnyaltsága, ez a negatív pólus pedig annyira erős, hogy három Jó is kell az ellensúlyozásához. A Netflix egy évadot már bemutatott, és ígért egy újabbat jövőre, ami meglehetősen lelövi a hajsza kimenetelének fő poénját, de szerencsére az első évad vége nem lesz annyira közhelyes, hogy teljesen elvegye a kedvünket a folytatástól. (bk)
Fekete tükör (Black Mirror)
Homeland – A belső ellenség
A nagyszerű Homeland ötödik évada októberben indult, és előreláthatóan karácsony előtt fog véget érni, épp időben, hogy elfeledjük a hideglelést, amit okoz, és a zabálásra koncentrálhassunk majd. Nem egyszerű dolog: az utóbbi évek legtorokszorítóbb sorozata ez, olyan tematikával, aminek egyik legdurvább eseménye épp e sorok írása közben zajlik: a párizsi terrortámadásokról van szó. A Homeland a terrorizmus elleni harccal foglalkozik (lásd bővebb írásunkban), új évada pedig egyre közelebb kúszik hozzánk, európaiakhaz, és az épp íródó jelenkori történelemhez. Fókuszában Putyin, Snowden és az ISIS mellett ott a Charlie Hebdo-lövöldözés is. Pengeélen táncolnak azzal, hogy ilyen friss témákat kúsztatnak be az egyébként ugyebár fikciós sorozatba – ezt úgy oldják meg, hogy a nagyszerű Claire Danes által alakított főhős, Carrie ezúttal Berlinben dolgozik, miután otthagyta a CIA-t. Szomorú, de azt kell mondanom, hogy bárcsak fulladna ki a sorozat ötlethiányban. (jbn)
Quantico
Az ABC valószínűleg elirigyelte a Homeland sikerét a Showtime csatornától, s megcsinálta a saját terroristás thriller-sorozatát, csak CIA helyett fiatal FBI-inasokkal (innen jön a sorozat címe is, Quanticóban található ugyanis az FBI akadémiája). Persze, nem olyan jó, mint a Homeland, mert néha a fókusza megbicsaklik, és összeesküvéselméletek helyett/mellett a fiatal és szemrevaló karakterek közti viszonyra koncentrál, szóval túlságosan szappanoperás, ami miatt viszont végsősoron működik, az a flash-forward által generált, egész évadon (azazhogy egyelőre a legfutott 8 részen) keresztül tartó suspense. Igazából minden a (még le sem forgatott) évadzárón múlik, úgyhogy meglátjuk. (jbn)
Fargo
Blunt Talk
Akinek hiányzott Jonathan Ames neurotikus, Woody Allen-szerű figurákat felsorakoztató Bored to Death (Író és kamuhős) című sorozata, az most örülhet, ugyanis egy hangulatában igencsak hasonló sorozattal jött elő a Starz csatorna. Mindenki kedvenc Picard kapitánya, a kifogástalan brit dikciójú Patrick Stewart egy öregedő tévésztárt alakít, akinek magánéleti problémái és elpoénkodott háborús traumája kihatnak politikai hírműsorára is. Ahogy arra számítani lehet, a cselekmény fontossága eltörpül a dilis szituációk mellett, amit a különböző diszfunkcionális, specifikusan perverz, de szerethető karakterek működtetnek. Annak ellenére, hogy Seth MacFarlane az egyik producer, a humor viszonylag nívós és még a szexualitással kacérkodó viccek is ízlésesek, amolyan eltartott kisujjasan britesek. Reflexivitás, saját nevük alatt futó karakterek (pl. Moby) és non-alpári humor – sajnos ez sem fog sok évadot megérni, ha az átlag amerikai publikum ízlését nézzük. De azért hátha (nemrég ért véget az első évad, újról még nincs szó). (jbn)
A híd (Bron/Broen)
Egyik szemünk sír, a másik meg nevet, ha A híd harmadik évadára gondolunk. Kezdjük ez utóbbival: kedvenc svéd-dán sorozatunk a skandináv krimi egyfajta kvintesszenciája (a szintén három évadot megért Egy gyilkos ügy/Forbrydelsen/The Killing mellett), amely a létező legmagasabb színvonalon tálalja a nordic noir összes slágertémáját – azokat a problémákat, amelyek, mint tudjuk, a „jóléti társadalom leple alatt” meghúzódva borzolják a derék skandináviai polgárok idegeit. A híd remek karaktereket vonultat fel, és itt érkeztünk el a könnyhullajtós részhez. Mert nem és nem tudunk megbékélni azzal, hogy a svéd nyomozónő, Saga Norén mellől sikerült kiiktatni a harmadik évadból a világ egyik legszórakoztatóbb detektívpárosának férfitagját, a dán Martin Rohdét. Márpedig kettejük interakciója, sajátos „kémiája” adta A híd cselekménybonyolításának sava-borsát. Az otthonosság érzetét azonban növeli, hogy bizonyára az új évadban is sokszor halljuk majd a sietősen elhadart bemutatkozást: Saga Norén, Länskrim, Malmö. (pazs)
The Man in the High Castle
Philip K. Dick alternatív történelmet bemutató The Man in the High Castle (Az ember a Fellegvárban) című disztópikus regénye 1963-ban jelent meg, és nagyjából azt a jövő-verziót vázolja fel, miszerint a németek és a japánok nyerték meg a második világháborút, felosztva a világot maguk között. A könyvkereskedésből retail-nagyhatalommá váló Amazonnak pedig az ebből a sztoriból készült sorozat az egyik aduja ahhoz, hogy belépjen a nagy tartalomgyártók – a Netflix, az HBO és a többiek – közé. A pilot valamikor januárban volt látható, és az elégedett közhangulat nyomán az Amazon el is készítette az első évadot, jövő pénteken lehet megzabálni az egészet (már aki hozzáfér az Amazon Originals nevű szolgáltatáshoz). Első résznek tényleg erős volt, minket is öl meg a kíváncsiság, hogy mi történik Amerika alternatív 1962-jében, a németek által uralt nyugati oldalon, valamint a japánok Kaliforniájában. (jbn)
