„A nagyváros labirintusában tekergő patkányok vagyunk” – Monory Mész András: Meteo (1990)

2025. szeptember 20. – írta Papp Attila Zsolt

A film, amelyet szeretnek gyakorta „a magyar Szárnyas fejvadász”-ként címkézni, kétségkívül a magyar filmtörténet egyik legkülönösebb alkotása. A Meteo egyszerre expresszív látlelet a történelmi pillanatról, amelyben született, és ihletett disztópikus jövővízió.

Varázslat csiganyálkával vagy anélkül – Gabriel Mascaro: O último azul / The Blue Trail / Azúr ösvény

2025. június 20. – írta Gondos Borbála

Figyelj a kéknyálkás csigára! Nem te találod meg őt, hanem ő talál meg téged! Összpontosíts a képességére! És amíg lefoglal a színpadon ez a pszeudomisztikum, addig a The Blue Trail megvalósítja trükkjét, átváltoztatva a sci-fi-fantasy-t léleksimogató társadalomkritikai példázattá.

Ember a tükörben – Charlie Brooker: Black Mirror, 7. évad

2025. május 10. – írta Erőss Réka

Aki az előzőleg magasra tett mércét megugrani nem igazán képes, főleg a horrorral kacérkodó hatodik évad után attól félne, hogy a Black Mirror új szezonja már nem tudja hozni a tőle megszokott, hidegrázós sci-fi-aurát, annak jó hírünk van: Charlie Brooker disztópikus sikersorozata, akár egy önfejlesztő AI, felismeri és kijavítja tévedéseit, és korábbi epizódjaiból táplálkozva újabb bravúrokkal tér vissza.

Ne higgy a szemednek – Dan Fogelman: Paradise (Hulu/Disney+, első évad)

2025. április 24. – írta Vigh Martin

A Paradise alaphelyzetében rengeteg logikátlanságot fedezhetünk fel, a keményvonalas sci-fi rajongók valószínűleg a fejüket fogják majd néhány inkonzisztencia miatt, ám ezek tudatában is kár lenne tagadni, hogy ezt a sorozatot bizony jó nézni.

Toldalékok a nyomorhoz – Hvang Donghjok (Hwang Dong-hyuk): Squid Game – Nyerd meg az életed, 2. évad

2025. január 18. – írta Fazakas Lehel

A Squid Game világsikere után nem a folytatás volt a kérdés, hanem hogy még hova fokozható a dél-koreai disztópia kegyetlen brutalitása. Azt már mindenhonnan hallani lehetett, hogy az alkotók a harmadik évaddal szeretnék lezárni a játékok történetét, arra azonban csak a második évad megnézése után döbbenünk rá, hogy csúnyán átvertek: lényegében egyetlen évadot kapunk, feldarabolva és külön sorszámozva. Amíg pedig a júniusra beígért, ilyenformán harmadik évadnak keresztelt záróepizódokra várunk, nincs más választásunk, mint azt vizsgálni, hogy sikerült-e legalább egy gondolattal elmélyíteni a sorozat mondanivalóját.

Survival of the Richest – Asif Kapadia: 2073

2025. január 16. – írta Erőss Réka

A 2073-at nehéz disztópikus sci-fiként nézni. Leginkább egy felháborodott és kétségbeesett gesztusként értelmezhető: az arcunkba üvöltik, hogy a jelenünk maga a disztópia.

Minden szimbólum – Kristóf György: Zenit

2024. szeptember 20. – írta Nagy Tibor

Rég nem látott módon stilizálja az elnyomó hatalom újratermeléséről szóló egyszerű történetet Kristóf György: a Zenit táncfilmes formában, egyetlen szó nélkül, pusztán a mozgás eszközeit jól kihasználva építi cselekményét.

A szörnyeteg és a szörnyeteg – Bertrand Bonello: La bête / The Beast

2024. június 24. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Bertrand Bonello soha nem riadt vissza a merész filmektől vagy az ellentmondásos témáktól, és ez az új filmjében sincs másképp.

Mintha már nem élnél – Hajakava Csie: Plan 75 / A 75-ös terv

2024. június 16. – írta Papp Attila Zsolt

Érzékeny és fontos témát érint A 75-ös terv: a demográfiai válság, az elöregedés, és ezzel összefüggésben a kései „kegyes halál” vaskos problémakörét. A japán rendezőnő azonban elkerüli a kultúrharcos témakezelés csapdáit – filmje elégikus tónusban járja körül az öregség, a magány és az elidegenedés egyéni és társadalmi implikációit.

Az élő szövet átküzdi magát a fémen – Paul Verhoeven: RoboCop / Robotzsaru, 1987

2024. május 11. – írta Pernecker Dávid

Alex Murphy meghalt, mégis be kell mennie a munkahelyére. Az elmúlt közel 40 év alatt kevés jobb film készült a Robotzsarunál.