Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

2016. május 10. – írta Ritter György

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

Pattogatott sorozatok – The Knick / Last Man on Earth / Ash vs. Evil Dead / Narcos / Black Mirror / Homeland / Quantico / Fargo / Blunt Talk / The Bridge / The Man in the High Castle

2015. november 17. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt

Jönnek a hideg, korán sötétedő téli esték: tökéletes ürügy összekuporodni egy friss sorozat előtt, hajnalig zabálva azt. Mi ezeket ajánljuk.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

2015. október 29. – írta Ritter György

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

Vissza a genezishez – Alan Taylor: Terminator: Genisys

2015. július 2. – írta Csiger Ádám

Az ötödik Terminátor a franchise két nagy sikerfilmje, az első és a második rész szellemiségét hivatott megidézni, de végül csak az újrahasznosításra futotta.

A tegnap holnaputánja – Brad Bird: Tomorrowland / Holnapolisz

2015. május 25. – írta Jakab-Benke Nándor

A Holnapolisz az a gyerek a tantárgyversenyen vagy az év végi vizsgán, akinek tanárként nincs szívünk nagyon rossz jegyet adni, mert egész évben bukdácsolt ugyan szegény, de most az egyszer látszik, hogy apait-anyait beleadott, és nagyon készült… messze nem elég ez a boldogsághoz, de a belefektetett jóindulat miatt még mi szégyellnénk megbuktatni.

Robokópia – Neill Blomkamp: Chappie

2015. március 10. – írta Jakab-Benke Nándor

A Chappie a felnövésfilmek paralimpikonja: messze futna, de csak a technológia miatt áll meg a két lábán.

Számokba fojtva – Terry Gilliam: The Zero Theorem / A zéró-elmélet

2014. szeptember 29. – írta Pernecker Dávid

Terry Gilliam legújabb alkotása egy vállveregetéssel lerendezhető, és ki tudja, mi lesz a sorsa. Érdekesebb film, mint legutóbbi munkái, de ez semmit nem jelent. A The Zero Theorem (A zéró-elmélet) sci-fi allegóriája ugyanis úgy recseg a Gilliam sajátjának tűnő szürreál-barokk vizualitásba préselt ezernyi szimbólum, gondolatfoszlány, és lehetséges értelmezés terhe alatt, hogy még a rendezőben elvakultan bízó nézők is rettegni fognak a film totális széthullásától. Ez szerencsére nem történik meg, ugyanakkor a sokat akaró szarka kloákájának bűze a film lesújtó zárlatáig kitart.

A ronda mackónadrágoké a jövő – Phillip Noyce: The Giver / Az emlékek őre

2014. szeptember 11. – írta Veres Szilárd

Az emlékek őre eredeti címe alapján akár meleg börtönpornó is lehetne, a filmet elnézve pedig bárcsak inkább az lenne, ugyanis egy átlag pornóban több a kreatív munka.

Lázadás a gettóexpresszen – Joon-ho Bong: Snowpiercer

2014. június 7. – írta Soós Tamás

Az év sci-fije! – bár tisztesen elcsépelték a frázist az utóbbi másfél évben, most kivételesen igaz: a kultikussá hype-olt Snowpiercer tényleg a zsáner legjobban összerakott alkotása az elmúlt időszakból.

Ez nem a sci-fi éve lesz – Neill Blomkamp: Elysium – Zárt világ

2013. augusztus 20. – írta Kovács Patrik

Neill Blomkamp megrendezte négy évvel ezelőtti elsőfilmjének hollywoodiánus változatát: az Elysium – Zárt világ ugyan csupán tisztes középszer, szemmel láthatóan némi alkotói megalkuvás és hathatós stúdiókontroll eredménye, de a sci-fi idei mezőnyéből még így is kiemelkedik.