Az igazság másfél órája – Pete Travis: Dredd

2013. január 15. – írta Pernecker Dávid

Bizonyára sok képregénykedvelő homloka horpadt be 18 éve, mikor a karrierje csúcsán lévő Sylvester Stallone Dredd bíróként többször levette sisakját, hogy kötött mimikai tárházával jobban át tudja adni a Hershey bírónő személye iránt érzett lágy és langyos érzelmeket. John Wagner és Carlos Ezquerra, a brit 2000 AD képregényistálló alapköveiként, és Dredd méltán büszke szüleiként feltehetően csak egy-két szélütés után tudták feldolgozni Danny Cannon félrement adaptációját.

Coelho Hollywoodba megy – Tom Tykwer, Andy és Lana Wachowski: Cloud Atlas / Felhőatlasz

2012. november 26. – írta Kovács Patrik

Gyártási közegét tekintve a Felhőatlasz ugyan független produkció, trendérzékenysége mégis álomgyári: az Eredet és az Álomháború után ismét egy attrakciós mozi, amely szégyelli, hogy nem több önmagánál.

Darwin beájulna – Gary Ross: The Hunger Games / Az éhezők viadala

2012. március 29. – írta Papp Attila Zsolt

Amikor először hallottam Az éhezők viadala című filmről, egyetlen okból éreztem késztetést a megtekintésére: mert az alaptörténete kísérteties hasonlóságot mutatott Kinji Fukasaku (azóta sajnálatos módon elhunyt) japán rendező Battle Royale című 2000-es kultfilmjével – és távolról, persze, a Menekülő emberrel.

A fejlődés folyamata – Rupert Wyatt: Rise of the Planet of The Apes / A majmok bolygója: Lázadás

2011. augusztus 17. – írta Iszlai József

Ha nem képregény-feldolgozások miatt, akkor valószínű, a bevált sagák és különböző sikeres szériák előzménytörténetei miatt nyavalyognék. Köztudott, hogy az államokbeli prequel-gyártás egy ugyancsak elcsépelt, filmszalagra pazarolt fanyar pszeudogondolat tömörített változata szokott lenni, ami lényegében könnyen párhuzamba hozható a pengeélen való járkálás sikertelen szellemi aktusával. A Pierre Boulle regényéből ihletett A majmok bolygóját, mint ötrészes sorozatot (nem, nem számoltam bele a Tim Burton-féle „megközelítést”) külön polcon tárolom meghatározó filmélményeim könyvtárában, és ennek előzménytörténes rebootjától enyhén szólva megszentségtelenítést vártam. Mindaddig, míg meg nem néztem A majmok bolygója: Lázadás című opuszt.

Soha ne nyiss ajtót egy behajtónak – Miguel Sapochnik: Repo Men

2010. augusztus 12. – írta Nemesnyik Zsolt

Mi van akkor, ha nem tudjuk időben fizetni a hitelre vásárolt kocsinkat? Elveszik a kocsit. És ha nem tudjuk törleszteni a lakásunk részleteit? Elveszik a házat. Na de mi történik azzal, aki nem tudja fizetni még a „saját”, bankkölcsönre vett műmájának költségeit sem? Nos, a mozikból rejtélyes okok miatt kimaradó Repo Men disztópiája szerint: vissza kell venni a már beültetett májat. Akár az illető élete árán is.

Nyakon szorít, de nem fojt meg – Tarik Saleh: Metropia

2010. július 22. – írta Iszlai József

Tarik Saleh egész estés animációja nemrég jól teljesített egyes fesztiválokon (Tribeca, Sitges, Velence, sőt, Titanic), hiszen egyike azon kevés 60 percnél hosszabb munkáknak, amelyek emberi kézzel, a lehető legkevesebb számítógépes beavatkozással készültek. A neves animációk világában mégis képtelen felülmúlni az agyondicsért Miyazaki-, Linklater-, Folman-munkákat – erre keressük a miérteket és a hogyanokat.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

2010. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.

Ösztönök az emberdzsungelben – Rodrigo Plá – La zona / A zóna

2008. október 3. – írta Kriston Attila

Gőzerővel zakatol a mexikói újhullámos rendezők sikervonata. Alejandro González Inárritu és Guillermo Del Toro mellé most belépett a sorba az eleddig ismeretlen Rodrigo Plá is. A rendező első egész estés mozija, kollégáiéhoz hasonlóan, igencsak felborzolta a kedélyeket világszerte, ami talán nem is csoda. Embertelen történet egy kegyetlen világban.

Csudás, de Mexikó – Rodrigo Plá: La zona / A zóna

2008. június 6. – írta Buzogány Klára

Patyolattisztán kanyargó utcácskák, elegáns autók. Hatalmas házak nagy ablakokkal. Ápolt kertek. Tuják, élénk virágos cserjék, gondosan lenyírt fű, tágas udvarok. Egy egyenruhás iskolás sípjába fúj és megállítja az autókat, hogy biztonságban átvezényelje előttük két társát. Aztán egy szürke betonfal, a tetején szögesdróttal − és mögötte a végeláthatatlan nyomornegyed.

Az irodalom visszavág – A sci-fi története 4/3. (1959–1977)

2001. május 15. – írta Varró Attila

A tudományos fantasztikum keserédes pubertásévei után felnőttkorba lépett: a felhalmozott anyag rendszerezésre, elmélyítésre kerül, a műfaji korlátok megszilárdulnak. A rangos irodalmi művek pedig egészen a 70-es évek közepéig kísérik a műfaj útját.