Phil Lord - Christopher Miller: 22 Jump Street – A túlkoros osztag Phil Lord - Christopher Miller: 22 Jump Street – A túlkoros osztag

Sötét zsaruk újra bevetésen

Phil Lord - Christopher Miller: 22 Jump Street – A túlkoros osztag

Ki véd meg minket, ha a rend őrei sincsenek tisztában a rend fogalmával?

Biztosan sokunknak ismerős az az állapot, amikor egy-egy ütősebbre sikerült zsarufilm megtekintése után, a moziból kábultan kitántorogva elhatározzuk, hogy hazaérve első dolgunk lesz jelentkezni a rendőrtisztire, hogy a vásznon látott kőkemény kopókhoz hasonlóan mi magunk is a bűn és a korrupció nyomába eredve, éjt nappallá téve harcoljunk az igazság oldalán. Többen közülünk talán azt is pontosan tudják, milyen kiábrándító, amikor megrögzött filmőrültként kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy hiába a CSI-nézéssel töltött megannyi péntek délután és a közben elfogyasztott több tonnányi vajas popcorn, az izzasztó erőnléti próba nem fogja megoldani önmagát. De ha még át is küzdenénk magunkat a tornán, az iskolapadból kikerülve eleinte maximum egy fánkzabáló járőrmeló várna ránk. Abban a korban tehát, amikor tucatnyi rendőrsorozat igyekszik elhitetni velünk, hogy zsarunak lenni nem több, mint az éjszaka közepén napszemüvegben osztani a közhelyes életigazságokat, vagy egy szamurájkarddal átszúrt hulla felett térdelve rezzenéstelen arccal megállapítani, hogy itt bizony alighanem gyilkosság történt, üdítő színfolt lehet egy töketlen nyomozókról szóló zsarukomédia – még akkor is, ha az „csak” egy tévésorozatból készült film második része. Hiszen az már a 21 Jump Streetben is elhangzott a Magnum-bajszos rendőrfőnök szájából, hogy „mostanában minden régi szart feldolgoznak és úgy kell tennünk, mintha nem vennénk észre”.

Kép a 22 Jump Street című filmből

Ráadásul a 22 Jump Street – A túlkoros osztagban a kissé különc parancsnok arról is tájékoztat minket, hogy ezúttal még a költségvetést is megemelték, mintha a több pénz garancia lenne a biztos sikerre. Ami pedig egészen furcsa ebben az egészben, az az, hogy ha nem is a nagyobb büdzsé, de az ismét frappáns forgatókönyv, a hasizomszaggató humor és a remek színészi alakítások valóban szállítani fogják a kasszasikert. Pedig stratégiáját tekintve a film a mostanában leginkább a Másnaposok-franchise-zal szemléltethető nyomvonalon halad, csak miközben alapvetően követi az „ami Hollywoodban egyszer nagyot dobott, másodszorra még nagyobbat fog” logikát, nem átall rámutatni önnön hibáira és a pénzsóvár hollywoodi szuperprodukciókból gyúrt sequel-, prequel-, remake-, reboot-áramlat, valamint az erre épülő merchandising-ipar kiégett jellegére sem. Ám az erős és egyszersmind rendkívül szellemes önreflexív gegek mellett – akárcsak a Másnaposok 2. – azért mégis igyekszik meglovagolni az első rész elsöprő sikerét.

Kép a 22 Jump Street című filmből

A sztori tehát nagy vonalakban ugyanaz, csak ezúttal hőseink már nem gimis drogbárók után loholnak kitartóan, miközben könnyedén olvadnak be a középiskolások mindennapjaiba, hanem hasonló okból kifolyólag egyetemi előadásokon vesznek részt, ahol furcsa módon szintén nem esik nehezükre az asszimiláció. De hát valljuk be: napjaink tinisorozatainak világában, ahol rendszerint késő harmincas éveiket taposó színészek játszanak hamvas állú gimiseket, ez nem is olyan hihetetlen. Ráadásul a tinikomédiák (Superbad, Felvéve) felségterületéről átigazoló Jonah Hillnek vagy a suli szépfiújából (Micsoda srác ez a lány) később táncoslábú tinibálvánnyá (Step Up) vedlő Channing Tatumnak ez a dolog nem is jelenthetett olyan nagy kihívást. És míg az első részben Hill karaktere, Schmidt szembesült azzal, hogy az egykori lúzer énje manapság menőnek számítana a fiatalok közt, addig itt a Tatum által játszott Jenko csábul el egy egyetemi sportösztöndíj irányába. Szerencsére persze ezúttal is megérkezik a mellékszerepeiben rendszerint nagyot alakító Ice Cube, és az anonim-rendőrcsapat véresszájú főnökeként helyreigazítja a kedélyeket, ráadásul a vele kapcsolatos feketéző-poénokat is durvábbra csavarták a forgatókönyvírók. Akiknek egyébként még az egyetemi közegre épülő sztereotípiákat is sikerült egészen eredeti módon kifigurázni, így válik közröhej tárgyává a manapság kissé amúgy is túlértékelt slam poetry, de ily módon nyerünk betekintést a 21. századi hallgatók könyvforgatási szokásaiba is.

Kép a 22 Jump Street című filmből

A 22 Jump Street főgonosza ezúttal a mindig remek karakterszínész, Peter Stormare lesz, de helyet kap még a sztoriban az előző rész ármánykodó edző bá'-ja és a Berkeley-ösztöndíjas drogdílert alakító Dave Franco is, hogy a 80-as évek vége felé futó (és a két film alapjául szolgáló) tévésorozat cameózó sztárjairól már ne is beszéljünk. Az első rész végén – akárcsak a 2004-es Starsky és Hutch-mozifilmben – találkozhattunk a két tévés kopóval (Johnny Depp és Peter DeLuise), itt pedig kiszúrhatjuk Jenko szivárványszigetes tripjében Dustin Nguyent a Vietnámi Jézus szerepében, vagy a Booker címmel televíziós spin-offot is kapó, Dennis Booker közeget megformáló Richard Griecót is a szellemesen provokatívra sikeredett zárómontázs egyik kacagtató epizódjában. Ráadásul a 22 Jump Street még szerkezetét tekintve is több helyütt lerója tiszteletét kisképernyős elődje előtt.

Ha tehát valaki azt hitte, hogy az idei nyár legfergetegesebb vígjátéka a Rossz szomszédság lesz, vagy, hogy zsarukomédiában a Rendőrakadémia verhetetlen, akkor az a 22 Jump Street megtekintése után egész biztosan más véleményen lesz, ugyanis a részben a 2010-es Pancser police által kitaposott ösvényt követő, ám sokszor az obszcén humortól sem visszariadó, pörgős akciójelenetekkel és rengeteg csavarral felturbózott buddy movie egész biztosan bilincset rak majd a legszigorúbb kritikusok kezére is.

Támogass egy kávé árával!
 

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • A megoldások könyve

    Színes filmdráma, vígjáték, 102 perc, 2023

    Rendező: Michel Gondry

  • Vaskarom

    Színes életrajzi, filmdráma, sportfilm, 130 perc, 2023

    Rendező: Sean Durkin

  • Vörös szobák

    Színes thriller, 118 perc, 2023

    Rendező: Pascal Plante

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung

  • Dűne: Második rész

    Színes akciófilm, filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 166 perc, 2024

    Rendező: Denis Villeneuve

  • Az űrhajós

    Színes filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 107 perc, 2024

    Rendező: Johan Renck

  • Most vagy soha!

    Színes akciófilm, történelmi, 135 perc, 2024

    Rendező: Lóth Balázs

  • Én vagyok a kapitány

    Színes filmdráma, kalandfilm, 121 perc, 2023

    Rendező: Matteo Garrone

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat

  • A megoldások könyve

    Színes filmdráma, vígjáték, 102 perc, 2023

    Rendező: Michel Gondry

  • Vaskarom

    Színes életrajzi, filmdráma, sportfilm, 130 perc, 2023

    Rendező: Sean Durkin

  • Vörös szobák

    Színes thriller, 118 perc, 2023

    Rendező: Pascal Plante

  • A szenvedély íze

    Színes életrajzi, filmdráma, romantikus, 134 perc, 2023

    Rendező: Tran Anh Hung

  • Dűne: Második rész

    Színes akciófilm, filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 166 perc, 2024

    Rendező: Denis Villeneuve

  • Az űrhajós

    Színes filmdráma, kalandfilm, sci-fi, 107 perc, 2024

    Rendező: Johan Renck

  • Most vagy soha!

    Színes akciófilm, történelmi, 135 perc, 2024

    Rendező: Lóth Balázs

  • Én vagyok a kapitány

    Színes filmdráma, kalandfilm, 121 perc, 2023

    Rendező: Matteo Garrone