Itt van, pedig senki se hívta – Alicia MacDonald: Finding Emily

2026. augusztus 25. – írta Gyöngyösi Lilla

Aki elveszett, aki megkerült, és aki keres: a szerelemmel még mindig csak a baj van, amit a Finding Emily hősei a saját bőrükön tapasztalnak meg.

Amilyenek mi voltunk – Cooper Raiff: Shithouse

2021. január 3. – írta Pernecker Dávid

Cooper Raiff kitűnő bemutatkozása rettenetesen romantikus, de egy pillanatra sem felszínes, öncélú, triviális, didaktikus vagy sokat látottságában ismerős. 

Nem csitul a harc az egyetemi autonómiáért – Az SzFE októberi 23-i tüntetésén jártunk

2020. október 25. – írta Szabó R. Ádám

A fáklyás futás óta eltelt csaknem három hét nem szűkölködött sem szervezett eseményekben, sem a Színház- és Filmművészeti Egyetemet övező „spontán” történésekben. Bár a történet vége még mindig nem látszik körvonalazódni, talán a teljes patthelyzet feloldásának első jelei mintha megmutatkoznának. '56 eseményei után 54 évvel pedig ismét diákok vonulnak utcára a hatalom elleni tiltakozásként. Összefoglaló és helyszíni beszámoló.

Új szempontok, új városok – A hét SzFE-eseményeiről és a fáklyás futásról

2020. október 5. – írta Szabó R. Ádám

Továbbra is tart a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjainak egyetemfoglalása, sőt, az elmúlt héten még egy helyszínnel bővült a blokád: most már az egyetem Szentkirályi utcai épületénél is őrködnek a fiatalok. Közben szimpátia-eseményekből, de támadásokból sincs hiány – alább az elmúlt egy hét történéseit, illetve a már szinte szokásosnak mondható vasárnapi demonstrációt foglaljuk össze.

Kitart a blokád – Összefoglaló az elmúlt három hét SzFE-történéseiről

2020. szeptember 28. – írta Szabó R. Ádám

Egyelőre semmilyen szinten nem oldódott meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának kérdése. A szeptember 5-én lezajlott, több tízezreket megmozgató élőláncos tiltakozás óta számos különböző méretű akció történt nemcsak az utcákon, mindenki számára látható módon, de a színfalak mögött is, amelyekről viszont elsősorban csak a közösségi médiában közzétett nyilatkozatokon keresztül értesülhetünk.

A Vas utcából a világsajtóba – (Majdnem) élő beszámoló a SzFE-tüntetésekről

2020. szeptember 7. – írta Szabó R. Ádám

A történet hátterét mindenki ismeri, akit kicsit is érdekel: a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) diákjai nem fogadják el alma materük modellváltását, illetve az azzal érkező új kuratóriumot, ezért elbarikádozták az egyetem épületét. Beszámoló következik a dolgok sűrűjéből.

Sötét zsaruk újra bevetésen – Phil Lord - Christopher Miller: 22 Jump Street – A túlkoros osztag

2014. augusztus 20. – írta Tóth Menyhért

Ki véd meg minket, ha a rend őrei sincsenek tisztában a rend fogalmával?

Metább, mint a Családos Csóka – Nicholas Stoller: Neighbors / Rossz szomszédság

2014. május 15. – írta Soós Tamás

Kár, hogy még csak május van, így nem írhatjuk le, hogy a Rossz szomszédság az év vígjátéka. Egyéb meglepetések azért így is akadnak: a tinisztár Zac Efronról kiderül, hogy színészkedni tud és humorérzéke is akad, Seth Rogen pedig a füvesvígjátékok után Louie C.K. útjára lép.

Berlin feladta rég – Jan Ole Gerster: Oh Boy

2013. október 16. – írta Ferenczi Szilárd

Felnőni néha annyit jelent, mint belátni: valójában fogalmunk sincs, mit jelent. Kevés huszonvalahány esztendős fiatal vallja így be magának, de amelyik eljut ehhez az önnön linkségével szemben alkalmazott őszinteségi pillanathoz, észre sem veszi, hogy meglépte a lépnivalót. A kíméletlen nagybetűs ezennel itt van, nyitogatja az ajtókat, mindenfélékre rávesz, s kényszerítő ereje akkor is mindenható, mikor semmi mással nem kívánjuk kitölteni az ajándékba kapott órákat, mint az otthonunkat jelentő örök nagyváros metróvonalai között céltalanul sodródni a kitudja felé.

Borzalommentes szörnyfilm – Dan Scanlon: Monsters University / Szörny Egyetem

2013. június 26. – írta Farkas István

Sokan tudjuk azt, hogy az egyetemi élet nem is olyan... szörnyű... Azonban fel kell hagynunk ezzel a meggyőződésünkkel rögtön, amint megnéztük a Szörny Egyetemet, amely bizony arról mesél nekünk, hogy egyes felsőoktatási intézmények esetében mindennaposak a borzalmak, a rettenetek. A Disney és a Pixar házasságának legújabb szörnyszülöttje akár amolyan Harry Potter-paródiaként is értelmezhető, amelyben botladozva és (majdnem) abszolút pátoszmentesen ugyan, de az ijedelmek megtestesítőinek szinkópás ritmusban alakuló karrierjei épülnek.