Sokan tudjuk azt, hogy az egyetemi élet nem is olyan... szörnyű... Azonban fel kell hagynunk ezzel a meggyőződésünkkel rögtön, amint megnéztük a Szörny Egyetemet, amely bizony arról mesél nekünk, hogy egyes felsőoktatási intézmények esetében mindennaposak a borzalmak, a rettenetek. A Disney és a Pixar házasságának legújabb szörnyszülöttje akár amolyan Harry Potter-paródiaként is értelmezhető, amelyben botladozva és (majdnem) abszolút pátoszmentesen ugyan, de az ijedelmek megtestesítőinek szinkópás ritmusban alakuló karrierjei épülnek.
Családi okokból kifolyólag többször láttam már a Pixar és a Disney Verdák 2 című animációs filmjét, amellyel kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy a nézések gyakoriságával egyenes arányban veszíti el a varázsát, még egy kisfiú előtt is – így ha tartani akarja a lépést a Z-generáció elvárásaival (apropó, a Dreamworks Z, a hangyája univerzális mondanivalója miatt valószínűleg tovább fogja bírni, mint Villám McQueen), előbb-utóbb frissítenie kell a forgatókönyvíró szoftvereket. Ez persze nem szó szerinti értelemben véve a legszerencsésebb – ám a Pixar producerei másképp látják. Leporolták a stúdió 2001-es alkotását, azt küldve lehetetlen küldetésre (kiállni az idő próbáját) – a döntés meghozásához nagymértékben hozzájárult persze az, hogy bemutatásának évében több mint félmilliárd dollárt kaszált vele a stúdió.
A Monsters University alcíme akár Szörny Rt. 2 is lehetne, ugyanis a Pixar és a Disney 2001-es, kis túlzással legendásnak is tekinthető alkotását folytatja, vagy inkább, ahogy a címe is mutatja, előlegezi meg. A most felnövő generáció, aki minden bizonnyal ezzel a filmmel fog belépni a szörnyvilágba, ezáltal egy érdekes kétrészes CGI-t láthat. Az animáció egy közhelyességig csépelt hollywoodi zsáner, az egyetemistafilmek elemeiből építkezik, az elsődleges célközönségre való tekintettel azonban nem az iszunk-dugunk-bulizunk típusú cselekményszálakat, hanem az úgynevezett sportkomédiák vicces, de ugyanakkor tanulságos történet rendereli át a stúdió számítógépeinek videokártyáin. A 12 évvel ezelőtt megismert, kék szőrű, medveszerű óriás, Sulley és a zöld, egyszemű Mike nem voltak mindig elválaszthatatlan jóbarátok, mi több, az egyetemi évek alatt egyszerűen viszolyogtak egymástól, és nem azért, mert annyira ijedősek voltak. A két szörnydiák a külső megjelenésen túl gondolkodásmódban sem hasonlított egymásra, így szinte kötelező érvényű volt közöttük az ellenségeskedés. A szörnyegyetem Horger Antalja azonban mindkettejüket eltanácsolja a szörnyoktatási intézményből – ami valóságos csapás rájuk nézve. A kis Mike ugyanis csak a Szörny Rt.-nél tudja elképzelni a jövőjét, Sulley pedig amolyan kékvérű, az egyik leghíresebb ijesztgetős család sarja. Szörnyeink azonban nem hagyják annyiban a dolgot, bebizonyítják a dékánnak, hogy az egész emberiséget rémisztgethetik, és nem szörnyközépiskolás fokon.
A kapott történetben így egyaránt megtaláljuk az élőszereplős és az animációs filmek klisészerű, illetve eredeti elemeit – persze minden animált köntösben, kezdve a k(r)ampuszok varázslatosan szörnyű világától a menők és lúzerek bandáján át egészen a partimaratonokig. A számos ötletes szörny megalkotása mellett külön érdekessége a Szörny Egyetemnek, ahogy fricskát ad az egyes filmeknek. Kedvencem a menő szörnyegyetemisták bandájának denevérarcú selyemfiúja – aki az Alkonyat-széria vérszívói Edward Cullenjének a paródiája. Bár az animációban több olyan jelenet van (például a sikolypalack készítése), amely csak akkor érthető, értelmezhető, ha már láttuk a Szörny Rt.-t, ez nem válik hátrányára, ellenkezőleg, ezek az ötletes kapcsolódási pontok oly módon kötik össze a két filmet, hogy nem érezzük azt, hogy a forgatókönyvíró a siker érdekében megerőszakolta a sztorit.
A Szörny Egyetem távol áll ugyan a 2001-es Szörny Rt.-től, amit nagyban elősegít a 3D-s kiszerelés – amely elvette a stúdió energiáját az apró részletek kidolgozásától –, mégis sokkal több az amerikai egyetemista-filmek animált remake-jénél. És bár hiányzik belőle az érzelmi felhajtóerő, tökéletesen le tudja kötni még a legfelnőttebb nézőt is.
