Eleddig csak fura hernyókra és nedves pókokra véletlenül lépő kislányok sejtették, hogy a rohamos és eszeveszett sikoltozás segít, bár ők is inkább ösztönből, mint velőt rázásuk teljes tudatában. Hogy mily módon lehet adott mennyiségű sikoltozásból villamos energiát, plüss-melléktermékeket, boldog kapitalista szörnyeket, léleknek kedves jóságokat és amúgy három nap alatt 63,5 millió dollárt nyerni mozijegyekből, azt mégis Disney/Pixar tudja a legjobban.
Ennyit szedett össze ugyanis rögtön „nyitás után” az említett stúdió a Szörny Rt. (Monsters Inc.) című családi animációs mozival, és ezzel nemcsak lekörözte pénzügyileg a vetélytárs Dreamworks hírhedt Shrekjét, hanem rátett pár lapáttal előző animációs nimbuszaira is (Toy Story 1 és 2, Egy bogár élete), hadd fájjon. Hogy ebben a 63,5 millió dollárban a rögtön a moziból kijövő ámult gyerekseregeknek eladott szörnyecskés plüssök, karórák, pólók vagy figurák által hozott profit is benne volt, vagy nem, arról fogalmam sincs, de talán nem is érdemes ezen gondolkodni: aki hozzám hasonlóan sajnálatos módon lemaradt a február 14-i magyar bemutatóról, és ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy sorsolás útján megnyerhesse a filmfőhős Sully és Mike szörnyek hihetetlenül értékes életnagyságú plüss figuráját és a sok más plüssök (karórák, pólók, figurák) bármelyikét, az ne is próbáljon meg tárgyilagos maradni a témában. (Különösen szól ez azoknak, akik még az animációs filmhősökről mintázott plüssállatkáról mintázott plüssállatkákat is lekésték. Szégyenfolt az indusztrinek!)
Menjünk vissza filmújságba: a film jó volt és tetszett. A történet kerek, nem is volt hol megrondítani, hisz tiszta, egyszerű gyerektörténet volt barátságról, szeretetről, agresszív pókformájú vezérigazgatókról, szóval mindenféle hétköznapi és kedves dologról. A szörnyek Iszony Cityben élnek, a város fenntartásához szükséges energiát pedig úgy nyerik, hogy a gyermek sikolt, az áram indukál, elektromos térerő meg miegymás lép fel a színen, és energiahordozók töltődnek fel anélkül, hogy francos tehnikai részletekkel törődne bárki is.
Gyermekhez nyúlni tilos, mert állítólag mérgező, nincs is kontaktus igazán, a szörny belép egy speciális intradimenzionális kapun, amely összeköti Iszony City Áramgyártó Üzemét a Gyermek Hálószobájával, a szörny vakkant egyet, a gyermek és a nézők sikoltanak, mindenki boldog. Egy apró gyermek azonban átkerül az Iszony városának dimenziójába, és egyáltalán nem meglepő módon roppant barátságok szövődnek, a gonoszak elnyerik méltó büntetésüket, és hogy az enegia-krízis se fájjon, kiderül, hogy a gyermeknevetés a sikoltozásnál is hasznosabb per watt.
Hogy mindez kiderüljön, a stúdiónak 1999 májusa óta tartó munkájába, az animációban felhasznált számítógépeknek pedig minden egyes másodpercnyi animáció elkészítése átlag ötven órába került, és itt speciális Silicon Graphics Iris számítógépről beszélünk, CGI animációs rendszerrel. Az animációs film elkészítésében felhasznált programok amúgy bárki által megvásárolhatók pár dollárezresért, hirdeti a Pixar, és 1000 dollár körüli árért már különböző „mintákat” tartalmazó CD-t is lehet náluk rendelni. Nem sok ez egy olyan szoftverért, amelynek segítségével készült el minden olyan valamirevaló film, amelyben a főhős nem saját biológiai felépítésének köszönhetően repül át egyik tömbházról a másikra. (A Pixar programjait használták úgy a Mátrix, mint annak idején a Terminátor 2, a Maszk, a Forrest Gump stb. trükkjeleneteire is, és a lista nem ér itt véget.)
A rajzfilmművészet technologizálásának ócsárlását megelőzendő nem szabad viszont elfelejteni, hogy az igazi munkát még mindig vérprofi, és bizony igen jó humorú grafikusok végzik, és csupán a végeredmény a gépé. Az pedig teljesen élvezhető. S bár szerintem az Egy bogár élete jobb volt, a Szörny Rt.-hez is szívből jövő jó szórakozást kívánok, mert nincs nehezebb dolog, mint kedves és lelket melegítő, gyermekeknek szóló animációs filmről ismertetőt, netalán kritikát írni. Honnan vegyük mi az erőt kritizálni azt, amin a moziból kifelé jövő, és bármiféle kritikát távolról sem ismerő kölkök tele szájjal vigyorognak.
