Magyar forradalmi közjátékfilm – Besenyő Attila filmrendezővel a kulisszák mögött

2006. december 15.

Az interjúalannyal egy krasznojarszki kávézóban találkozom. A menüből találomra választok, bmpqmoc imse. A csészén, amit kihoznak, Putyin arcképe. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Megfordítom a csészét, a másik oldalán egy meztelen nő. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Kegyeletsértést gyanítok a dologban, de nincs rá időm, mert interjúalanyom neheztelő arckifejezésemet látva bólint, cigarettázik, és azt mondja: ez még semmi, látnád, mit csináltak a kávédból. És igaza van. A kávé tulajdonképpen két deci vodka, némi szesszel felöntve. Meghökkent arckifejezésemet látva a pincér szabadkozik, és markából röstelkedve beejt a csészébe két kávészemet.

A meghallgatás műfaja – Beszélgetés George Gerard Colucci New York-i színésszel

2004. április 15.

Harcias meghallgatások, dühítő casting-szakik, ostoba szkriptek, rossz fény. Talán jelenség, talán nem, de már egy minimális létszámú manhattani kocsmai barátkozás esetében is rögtűn arra fordul a téma, hogy ki melyik film meghallgatásáról jön, vagy éppen melyik meghallgatásra indul. Hovatovább kényszerképzet alakul ki az emberben arról, hogy az Élet csupán két meghallgatás közötti semmittevő időtöltés. Interjúalanyunk a területen már veterán. Több-kevesebb sikerrel szerepelt már nagy filmekben is, rendszeresen háttérszínészkedik, de a nagy kiugrás még várat magára. Tizenöt éve. Amitől talán egyre keserűbb, de mégsem öli meg magát, pincérként dolgozik, felgyűlt tapasztalata pedig egy általános helyzet keresztmetszetét adja.

Ütések három Lopez per másodperc sebességgel – Michael Apted: Enough / Most már elég!

2002. október 15.

Játsszunk. Játsszuk azt, hogy a Filmtett nem egy, hanem három tudósítót küld a Most már elég című mozgókép vetítésére, az arról szóló kritika megírását foganatosítandó. Ezzel máris pontosan kettővel nő azoknak a száma, akik feleslegesen nézték meg ezt a filmet, a sor velük sajnos nem zárul, menjünk tovább.

Fej vagy Iris? – Richard Eyre: Iris / Iris – Egy csodálatos női elme

2002. július 15.

Az ember hökken, és rémülten próbál hátrálni, de az újonnan multiplexessé alakított magas ülések nem engedik. Hecc! A vásznon a Titanic második része! Kate Winslet fel és alá szálldos a kék vízben, andalító zenére kerülgeti a kamerát, talán DiCapriót keresi, de a forgatókönyv visszássága folytán csak egy pocakos, angoltanár-pofájú bájférfivel koccan össze az algák és gyermekkori emlékek nedves világában.

CGI-ből plüssbe – Pete Docter: Monsters Inc. / Szörny Rt.

2002. április 15.

Eleddig csak fura hernyókra és nedves pókokra véletlenül lépő kislányok sejtették, hogy a rohamos és eszeveszett sikoltozás segít, bár ők is inkább ösztönből, mint velőt rázásuk teljes tudatában. Hogy mily módon lehet adott mennyiségű sikoltozásból villamos energiát, plüss-melléktermékeket, boldog kapitalista szörnyeket, léleknek kedves jóságokat és amúgy három nap alatt 63,5 millió dollárt nyerni mozijegyekből, azt mégis Disney/Pixar tudja a legjobban.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

2000. június 15.

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)