Az interjúalannyal egy krasznojarszki kávézóban találkozom. A menüből találomra választok, bmpqmoc imse. A csészén, amit kihoznak, Putyin arcképe. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Megfordítom a csészét, a másik oldalán egy meztelen nő. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Kegyeletsértést gyanítok a dologban, de nincs rá időm, mert interjúalanyom neheztelő arckifejezésemet látva bólint, cigarettázik, és azt mondja: ez még semmi, látnád, mit csináltak a kávédból. És igaza van. A kávé tulajdonképpen két deci vodka, némi szesszel felöntve. Meghökkent arckifejezésemet látva a pincér szabadkozik, és markából röstelkedve beejt a csészébe két kávészemet.

Rengeteg kérdésem volna, és mégis csak azon tudok gondolkozni, vajon jót tenne-e nekem egy vodka, ami azonnal feloldja a kávészemeket.

Tölts több időt Krasznojarszkban, és hamarosan nem fog zavarni. Én két hete vagyok itt, és máris gondjaim vannak a valóság érzékelésével. Ilyenkor vagyok hálás, hogy nem pilóta vagyok, csak egy egyszerű történelmi-dokumentumfilmes. [Nevet.]

De abból viszont a javából. Nyolcezer kilométert utaztál Krasznojarszkba, hogy leforgasd a nagy magyar forradalmi filmet.

Tudod, hogy van az, igazán objektív forradalmi filmet csak akkor forgathat az ember, ha kellően távolságtartó. Én Krasznojarszkból tartom ezt a távolságot. Meg persze a forradalmi filmhez igazán jó helyszínek kellenek. És itt a sztyeppén megtaláltuk azokat a dombokat, amik úgy néznek ki, mint a tizenkilencedik századbeli Budapest.

Pedig az ember azt hinné, a mai digitális technikával egy számítógépes program segítségével a stúdióban is könnyen megoldható bármilyen háttér.

Tisztában vagyunk a lehetőségekkel. A film játékterét mi is digitálisan generáljuk, de ahhoz le kell filmeznünk a hátteret, hogy tisztán láthassuk, mit kell később digitálisan generálni. Ebben mondjuk elég komoly gyakorlata van a stábnak. A tavaly Kopacson forgattunk egy idős paraszt bácsiról…

Ez az a film, amikor…

Egy nagyon autentikus filmet akartunk az aktuális magyar paraszti létről. Ott is digitálisan hoztuk létre a hátteret, mert manapság Kopacson már nincs kukoricamező, amit autentikusan lehetne ábrázolni, mint a mai magyar valóság részét. Szóval elkészült a digitálisan generált háttér, de ekkor a bácsika nem volt hajlandó felvenni a disznóbőr bekecset meg a kakastollas kalapot, és beállni a bluescreen elé.

Megijedt.

Persze. De nem volt semmi gond, egyszerűen digitalizáltuk őt is.

Akkor jól tippeltem. Ez az a film, ami egy Móricz-regényen alapult, és ami végül arról szólt, hogy a kopacsi parasztbácsit elrabolják a siíta ufók.

Igen, azt kell mondanom, a számítógépes grafikus teamnek néhol elszaladt a keze alatt az egér. Néha olyanok, mint a gyerekek, de persze jól kijövünk egymással. A repülő csészealj mondjuk az én ötletem volt, de ez sem volt teljesen öncélú. Manapság sajnos pénz híján azokkal az elemekkel dolgozunk, amiket a neten találunk. Sejtheted, hogy egy rákereséskor a google sokkal több lézerkardot talált vektorgrafikusan, mint kapát. Alkalmazkodnunk kellett.

És akkor mi lesz a nagy magyar forradalmi filmmel? A háttérben elefántok lesznek és málnaszörpszínű felhők? Zöld emberkék? Darth Vader? Kossuth Lajos?

[Sóhajtva szív a cigarettából.] A málnaszörpszínű felhők NEM az én ötletem volt. De nem én adom a pénzt a projekthez, én csak rendezem.

Csak remélni lehet, hogy a jó rendezés sokat fog számítani. A tegnap sikerült megnéznem a vágatlan kópiák egy részét. Ez a végleges változat egy része lesz, vagy ezek csak, hogy is mondjam, a próbálkozások? Kicsit rendszertelennek tűnt.

Amit láttál, az úgy is marad. A forgatókönyv teljesen magától körvonalazódott. Mindig is azt hangoztattam, hogy a filmeknek is törekedniük kell széles körű ismertségre, ezért a feldolgozott témák is közkedveltek kell, hogy legyenek. Ez, kérlek, piac, még ha nem is a szó szoros értelmében: én azt adom a filmjeimben, amit a nézők látni akarnak. Ez egy aranyigazság, és ettől most sem térünk el, a forgatókönyv alapját tulajdonképpen azok a forradalmi történetek adják, amelyeket a YouTube fájlcserélőin az elmúlt időszakban a felhasználók a legtöbbször letöltöttek. Azok ugyanis több mint biztos hogy olyan témák, amelyekre építeni lehet.

Ez meglep. Hány találat volt a YouTube portálján magyar forradalom-kategóriában?

Természetesen egy sem. Mondtam már, ilyen helyeken csak az van jelen, ami érdekli az embereket.

Jó, de ott van mondjuk Petőfi. Neki azért szerepelnie kellene a nagy magyar forradalmi filmben. És őt ismerik is a magyarok. A nagy részük legalábbis.

Igen, a producerek is kérték, így őt, nos, végülis beledigitalizáltuk a filmbe. Sajnos csak egy-két régi fotó ismeretes róla, így csak kétdimenziós szereplőt tudtunk belőle generálni. Ennek ugye az a hátránya, hogy csak elölről meg hátulról lehet őt a filmben láttatni, oldalról nem. Persze jó rendezéssel ezt is jól meg lehet oldani. Szerencsénkre a film legütősebb jelenetében úgyis csak hátulról látjuk, amint, ugye, menekül az őt üldöző lovasok elől.

A kozákok támadása.

Nos igen, az lett volna igazán optimális. Kozákokat viszont majdnem lehetetlen jól digitalizálni. Mit ad isten, megtaláltuk a neten a Gyűrűk Ura harmadik része számára digitalizált orkokat, a full renderelt 3D-verziókat, és így végül azt építettük be a filmbe. Nézd: választanom kellett nem autentikus kozákok vagy nagyon autentikus orkok között, és a másodikat választottam. És szerintem helyesen.

Merthogy a hangsúly a kellő üzenet átadásán van.

Egy globális üzenetet akartunk átadni, a magyar forradalmiság lényegéről, ez ehhez elengedhetetlenül szükséges volt a digitális technológia. Hiszen nem szólhatott az egész Petőfiről, ugyanakkor a film mindössze két órás lehet. Egy fedél alá kellett hozni mindent. A történet a kuruc-labanc harcokkal indul, sajna Rákóczi figuráját kihúztuk, mert az iwiwen rákerestünk, és senkinek nem volt az ismerősei között, még csak viccből sem. Che Guevarát megtaláltuk, de ő nem magyar, vagy legalábbis az ismerősei nem azok. A filmben a labancok átlovagolnak a ’48-as szabadságharcba, ott Kossuthtól kapnak egy kulcsot egy új dimenzióhoz, átesnek ’56-ba, ahol megharcolnának a szovjetekkel, de a tankok önálló életre kelnek és győznek. Máris tervben van a film folytatása, ahol a tankok a maguk rendjén visszaesnek 1708-ba, és ott nagy felfordulást okoznak egy krumpliföldön, ami évekre visszaveti a régió gazdasági fejlődését. A krumpliföld digitalizására egy hihetetlenül jó árajánlatot kaptunk ugyanis egy vidéki cégtől. Többen erről nem mondhatok. Szóval a labancokat legyőzik ’56-ban, de a magyar forradalmi szellemiség tovább lobog, és kilencvenben a rendszerváltás során lángra lobban a parlament. Le is ég porig.

Most kérdés ugye, hogy ez mennyire hiteles.

Nagyon. Kaptunk egy szoftvert, amivel hihetetlen felbontásban tudunk égő lángot generálni CGI-ben.

Nem így értettem. Azt azért mindenki tudja, hogy a parlament soha nem égett porig.

De digitálisan az egész hihetetlenül reális, és fogadok veled, hogy aki megnézi a filmet, soha nem fogja azt mondani, hogy az tulajdonképpen nem történt meg. Azt kell elhinnünk, amit a saját két szemünkkel látunk, nem?

Egy történelmi filmtől az ember mégis elvár némi hitelességet.

Nézd, mi most egy kis költségvetésű filmről beszélünk. Értem, mire gondolsz, de arra határozottan nem volt pénz, hogy valóságosan égessük porig a parlamentet. Főleg az újjáépítése lett volna kereten kívüli költség. Persze a digitális technika se atyaúristen. Petőfi ábrázolásakor például egy olyan költőt akartunk ábrázolni, akivel a magyar nép könnyen azonosul, miközben a hátát látjuk, amint szalad. Az azonosulás eleve adva volt, mert ugye Petőfi mániákus-depressziós volt, és ezzel sem akkor, sem most nem tűnik ki a magyar átlag filmnézők közül. Viszont féltünk attól, hogy filmbéli menekülése során az orkok elhajtják a Bajkál-tóhoz, ahol elkeveredik a többi népekkel. Hogy megkülönböztethessük, digitálisan tettünk rá egy szakállt, egy tüskekoronát és egy glóriát. Bólogatsz, de látom, érted, miről beszélek. Ez az ötlet már itt jött Krasznojarszkban. És már ezzel kifizetődött, hogy ilyen messzire eljöttem.