Maga a blues – George C. Wolfe: Ma Rainey's Black Bottom / Ma Rainey: A blues nagyasszonya

2020. december 21. – írta Harsányi Domonkos

Az év egyik legérzelmesebb és legerőteljesebb drámájának csúcspontját az alakításai jelentik, de ennél sokkal több rejlik benne: maga a blues!

Légbőlkapott történet – Tom Harper: The Aeronauts / Léghajósok

2019. december 8. – írta Farkas Boglárka Angéla

Harper filmje káprázatos látványt szolgáltat egy nagy kaland bemutatásához, de a történelmet olyan erőszakosan fikcionalizálja, hogy az már nem filmesztétikai, hanem egyenesen etikai dilemmát von maga után.

Emmerich túl jó filmje – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

2011. december 28. – írta Iszlai József

[kabaré] „Légy hű önmagadhoz. Nem engedheted, hogy érzelmeid kísértsenek. Légy, akár egy lombhullató, amely lombjait hullatja, de sosem tekint rájuk vissza. Könnyeid sose gördüljenek le arcodon csak úgy, és higgy a végzet igazában, hiszen a végzet igaza igazabb, mint egyéb igaz, ami nem tud egészen annyira igaz lenni sosem.” Ritkán fordul elő, hogy egy mai filmben elhangzó herzogi idézettel indíthasson az ember egy kritikát, de valahol lelkem legeslegmélyén, ahol a film nem puszta filmként hat rám, hanem, mint atomjaira bontott érzelmet tároló impulzusok tömege, azt hiszem megengedhetem magamnak.... Ezúttal nagyon eltaláltak valamit.

Dráma a klotyón – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Farkas István

Az ezerkilencszázas évek végétől a képrögzítés új technikai eszköze, a film, a „tömegek művészete”-ként íródott bele a köztudatba – mondta Ronda Andor, a Nyű Jork Tájmsz kritikusa. Nem csoda tehát, ha Hollywood – a minél nagyobb nyereség elérése érdekében – nem tesz egyebet, mint a globalizálódó világ több százmilliónyi közönségének az igényeit elégíti ki termékeivel.

Krip Tóni hihetetlen kalandjai a zűrben – Foszforoszos bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Dunai László

A Véres lábnyomok a levegőben című fergeteges Ugate Kriszti-adaptáció után itt az újabb, még jobb, még eredetibb, még fenomenálisabb, még mégebb folytatás. A könyv az írónő legelvetemültebb rajongói előtt is szinte ismeretlen, mivel sokáig nem is neki tulajdonították a művet, hanem egy bizonyos Iszok Abszintot-nak.

Túl a Boszporusz csillagövén… – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Kárpáti György

Irodalmi adaptációknak se szeri se száma napjainkban, ám a látványosan eltorzított eredeti történetekkel olykor nagyot lehet hasalni. Sőt, esetenként felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kellett visszanyúlni egy-egy klasszikushoz, ahelyett, hogy önálló produktumként próbálnák kivívni a nézők elismerését.

Vadkeleti történet – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

2006. december 15. – írta Tóth Szabolcs

Vadnyugati történet a szintén vad keleten, nyugati színészekkel, keleti statisztákkal, vadkeleti helyszínen, vad producerekkel, nyugatkeleti minőségben, vadkeletnyugati kamerabeállítás nyugativadkelet rendezővel, nyugatvadkeleti izgalmakkal a vad nyugtatók keletén.

Veszett a fejsze drájv – Írta: David Lynch

2006. december 15. – írta Székely Csaba

KÜLSŐ, ÉJSZAKA. ORSZÁGÚT – Sötét. Autó fényszórója vetül az országútra. Csak a sárga csíkokat látjuk az úton: egy hasmenéses csirke szaladhatott itt végig. Az országút hirtelen eltűnik. Elveszett. A film címe közeledik felénk, és nekicsapódik a szélvédőnek. Az autó befordul az árokba, és kigyullad. Egy férfi mászik ki a roncsok közül, körülnéz, és elkezd táncolni. A kocsi rádiójából Roy Orbison szól.

Magyar forradalmi közjátékfilm – Besenyő Attila filmrendezővel a kulisszák mögött

2006. december 15. – írta Horvát Zsolt

Az interjúalannyal egy krasznojarszki kávézóban találkozom. A menüből találomra választok, bmpqmoc imse. A csészén, amit kihoznak, Putyin arcképe. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Megfordítom a csészét, a másik oldalán egy meztelen nő. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Kegyeletsértést gyanítok a dologban, de nincs rá időm, mert interjúalanyom neheztelő arckifejezésemet látva bólint, cigarettázik, és azt mondja: ez még semmi, látnád, mit csináltak a kávédból. És igaza van. A kávé tulajdonképpen két deci vodka, némi szesszel felöntve. Meghökkent arckifejezésemet látva a pincér szabadkozik, és markából röstelkedve beejt a csészébe két kávészemet.

A kísértetek sosem sírnak – Pedro Almodóvar: Re-Volver

2006. december 15. – írta Papp Attila Zsolt

Almodóvar mindig képes meglepni hűséges nézőit. A spanyol Mester legújabb vállalkozásával ismét bizonyította, hogy képes az állandó, folyamatos megújulásra, kísérletezőkedve töretlen. Volver című játékfilmjének kirobbanó kritikai és közönségsikere késztette arra, hogy belevágjon a film folytatásába.