Egyelőre semmilyen szinten nem oldódott meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának kérdése. A szeptember 5-én lezajlott, több tízezreket megmozgató élőláncos tiltakozás óta számos különböző méretű akció történt nemcsak az utcákon, mindenki számára látható módon, de a színfalak mögött is, amelyekről viszont elsősorban csak a közösségi médiában közzétett nyilatkozatokon keresztül értesülhetünk.

Rengeteg a kérdőjel továbbra is, az egyetem dolgozói időközben már a sztrájkra készülnek, amennyiben a kormány által kinevezett kuratórium nem hajlandó lemondani, illetve nem teljesítik az SzFE közösségének követeléseit, melyek az egyetem autonómiájára vonatkoznak. Az alábbiakban egy kicsit áttekintjük, mi is történt az SzFE kapcsán a legutóbbi nagyméretű vasárnapi demonstráció óta a mostaniig.

Vasárnaptól vasárnapig

Már a három héttel ezelőtti demonstráció előtt elkezdtek gyűlni a támogató megnyilvánulások az SzFE-s diákok egyetemfoglalása mellett magyarországi színészek, hírességek irányából. (A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül – hiszen ez a lista hatalmas, és napról-napra nő – álljon itt néhány név: Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Mácsai Pál, Koltai Róbert, Nagy Ervin, Rudolf Péter, Hernádi Judit, Csányi Sándor, Alföldi Róbert, Stohl András, Mucsi Zoltán, Enyedi Ildikó, Szabó Győző stb.) A „megszokott”, közösségi médiás bejegyzésekben vagy interjúkban való megnyilvánulásokon felül sokan az egyetemet védő diákok között is „őrt álltak” az SzFE Vas utcai épületének ballusztrádján, de Mundruczó Kornél filmrendező még ennél is továbbment, amikor a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon jelent meg stábtagjaival együtt FreeSZFE-pólóban, ezzel a világsajtó porondjára is „exportálva” az egyetemfoglalás hírét.

Fotó: Joel C Ryan/Invision/AP

A magyar kulturális élet szereplőin kívül pedig azóta is bővülő listán olvashatjuk azon világhírességek neveit is, akik szintén az egyetemi autonómiát védő diákok mellett foglaltak állást. Olyan sztárok is megnyilvánultak a sok nagynevű színész, író és rendező mellett (szintén a teljesség igénye nélkül: Sir Ian McKellen, Sigourney Weaver, Salman Rushdie, Cuba Gooding jr., Ana Ularu, Helen Mirren, Eddie Redmayne, Stephen Frears stb.), akik érintőlegesen kapcsolatba is kerültek a magyar színjátszással – filmben vagy színházban –, például Eva Green, aki Fliegauf Bence Womb c. filmjében alakított főszerepet, és a rendezőnek küldött szelfin állt ki az SzFE ügye mellett, de (a többek között az ausztrál Sidney Theatre Company-t irányító, de nem feltétlenül emiatt világhíres) Cate Blanchett személyesen is látott már SzFE-s színpadi előadást, úgyhogy nem csupán felületes információkból építkező PR-fogás a részükről a véleménynyilvánítás.

Közben az egyetemfoglalás szimbólumaként is funkcionáló, piros-fehér színű szalagokkal jelezték több intézményben a demonstrálók, illetve a velük szimpatizálók, hogy az egyetemfoglalók mellett állnak (pl. az ELTE Jogi karának épülete, de egy rövid ideig Orbán Viktor dolgozószobájának ajtaja is kapott ilyen „dekorációt”).

A szerző fotója

A számos kisebb, az SzFE hallgatóitól függetlenül szervezett megnyilvánulás mellett aztán az egyetem Hallgatói Önkormányzata által szevezett, szintén egy vasárnapra (szeptember 12) időzített megnyilvánulás fogta össze a demonstrálókat: a túlzott bezárkózásra, bennfentességre vonatkozó kritikákra reagálva az SzFE nyílt napot tartott, noha meglehetősen rendhagyó módon. Az épületbe ugyanis továbbra is csak az egyetem hallgatóit engedték belépni, ezért a Vas utcai épület előtti részen tartott itt rövid mesterkurzust többek között Enyedi Ildikó és Hajdu Szabolcs forgatókönyvíró-filmrendező, Dargay Marcell zeneszerző, (a remek, Youtube-on jelentkező Tajgetosz Show-ból is ismert) Fekete Ádám dramaturg-rendező, vagy éppen Dinyés Dániel zeneszerző, zenei vezető. A családias hangulatú rendezvényen délelőtt 11-től délután háromig tartottak az „órák”, és betekintést lehetett nyerni a színházi munkába és a filmkészítés fortélyaiba is, de akár az egyetem történelméről is többet meg lehetett tudni Jákfalvi Magdolna történész előadásából.

Fotó: Gábor Zsuzsa

Az utcai megmozdulások mellett persze nem állt le az élet az SzFE körül a színfalak mögött sem, hiszen mindkét oldal többször is megnyilvánult az elmúlt hetekben a téma kapcsán. A történések egyik központi szereplője, Vidnyánszky Attila például folyamatosan támadta az egyetemet elfoglaló fiatalokat, akiket vádolt már külföldi szervezetek által való felkészítéssel (egész pontosan az Amnesty International nyári táborában zajlott „agymosással”), és azt is kijelentette, hogy ha azt érezné, hogy kizárólag az ő személye jelentené az akadályt a továbblépés terén, akkor minden további nélkül félreállna, de „nem ezt érzi”. Az egyetemet pedig időközben pénzügyi (Az Állami Számvevőszék vizsgálódott az egyetem korábbi pénzügyei kapcsán) és jogi úton is igyekeznek támadni (Lajos Tamás, az SzFE-t névlegesen irányító kuratórium vezetője törvényellenesnek tartja az oktatók sztrájkját, és bíróságon támadta meg azt), mindeközben pedig már az is felmerült, hogy ha nem tudnak bejutni az épületbe, „alternatív” helyszínen szervezik majd meg az oktatást.

Eközben pedig egy csúnyább incidens is történt a múlt héten, amikor is az Identitás Generáció nevű szélsőjobboldali csoport vonult be a Vas utcába, ahol az épületbe bemászva kifüggesztettek egy „Itt nem lesz '68” feliratú molinót, utalva az 1968-as párizsi diáklázodásokra (amit ugyanakkor a hatóság akkoriban levert), mindeközben anyagi károkat is okozva az utcában. 

Karnevál a város ütőerén keresztül

Így érkeztünk el a legutóbbi vasárnapi demonstrációhoz, amiről már meghirdetésekor nyilvánvaló volt, hogy nem is kíván akkora léptékű rendezvény lenni, mint a három héttel azelőtti. Hozzá kell tenni azt is, hogy ezt nem az SzFE Hallgatói Önkormányzata szervezte, hanem a Magyar Képzőművészeti Akadémia hallgatói, egyfajta szimpátia-tüntetésként. Mindezzel együtt egy profin megszervezett és levezényelt megmozduláson vehettek részt azok, akik végigkísérték az óriásbáb vezényletével az egyik legfontosabb pesti sugárúton, az Andrássyn a karneváli menetet a Hősök terétől egészen a Vas utcáig. Már az öt órára meghirdetett indulás előtt szépen gyülekezett a támogatókból álló tömeg a Hősök tere központi emlékművénél.

A gyülekezés megkezdését négy órára hirdették meg a szervezők, és nagyjából negyed öttől szinte az indulásig az Akadémia néhány diákja szórakoztatta és gondolkoztatta el az egybegyűlteket egy táncszínházi performansszal, amiben remekül kihasználták a tér nyújtotta lehetőségeket, és a megszokott, „kétdimenziós” színpadi felállás helyett körbejátszották a teret, majd a tapsoló közönség előtt négy irányba is meghajoltak.

Ezután Kocsis Gergely színművész (aki az SzFE-n végzett, majd oktatott) nyitotta meg hivatalosan is az eseményt, aki egy szobortalapzaton állva mondta el a menetet megnyitó beszédét. Ő elsősorban azt emelte ki, hogy az egész SzFE-s kiállás az egyetemi, oktatási szabadság, sőt a szólás- és sajtószabadság kérdését tematizálja, miközben szinte szégyenteljes, hogy ezekről az egyetemes, elemi témákról egyáltalán még vitatkozni kell a 21. századi Magyarországon. Felemlegette a napos vasárnapot, amikor az élőlánc kézről-kézre jutatta el az egyetem Chartáját a parlamenthez, ahol aztán egy kőoroszlán mancsai elé helyezték azt, és hát valószínűnek vehető, hogy az oroszlánon kívül talán az őrezred egy unatkozó tagja olvasta el, miközben az építő reackiót természetesen nem tőlük várja senki. Kocsis szerint még ugyanakkor nem késő a döntnökök részéről, hogy beismerjék: kicsit túltolták ezt az egészet, és keresztény gesztus lenne elölről kezdeni az egészet, meghallani az egyetem diákságának (is) a hangját, hiszen ez „A magyar nemzeti érdek”. Meg is kérte az egybegyűlteket, hogy segítsék a helyzet megértésében azokat, akik talán már elfeledték, milyen is volt lelkes fiatal egyetemistának lenni, és mostanra már csak egy szétszálazhatatlan hatalmi mátrix mögül szemlélik az eseményeket.

A beszéde végén Kocsis felvázolta a vonulás menetrendjét: az erre a célra készített, piros-fehér óriásbábu vezeti majd a felvonulók sorát, majd a Vas utcához érve lovaggá ütik a bábut, és tiszteletbeli egyetem-őrnek nevezik ki. Itt pedig nem lesznek majd további beszédek, úgyhogy ezúttal a vonulás folyamata maga lesz az esemény. Beszéde zárásaként pedig megadta az alaphangot az esemény-sorozat himnuszaként funkcionáló „Sej, a titkos egyetem...” kezdetű nóta elénekléséhez, amit aztán a részt vevők mind együtt énekeltek el. A menet ezután szépen lassan, organikus sorokba fejlődve elindult a Hősök teréről az Andrássy utca hosszán, rendőri felvezetéssel biztosítva a zavartalan vonulást. A karneváli vonulásnak pedig a zenei kíséret adta meg az alaphangulatát, egy remek muzsikus csoport, fúvós- és egyéb hangszerekkel egészen bulihangulatot biztosított a vonulásnak, külön élvezetes volt látni a leleményes megoldást, ahogy a basszusgitárt is hordozható, nem akusztikus hangszerré tették egy görgős bőrönd segítségével.

A szervezőkön kívül is voltak olyan felvonulók, akik komolyan vették az esemény karneváli jellegét, és maguk, illetve gyerkőceik is beöltöztek maskarába, ahogy az ilyenkor illik. A színes-hangos menetet a mellette elhaladó forgalom néhány résztvevője időnként hangos dudálással bíztatta, amire a vonulók üdvrivalgással feleltek, más kirívó esemény azonban nem szakította meg a remek hangulatú menetelést.

A Vas utcába végül olyan másfél óra alatt ért el a párezres tömeg élén a piros-fehér bábu, ahol valóban lovaggá ütötték őt egy túlméretezett karddal az egyetemet védő diákok, majd (a fejét) elhelyezték a ballusztrádon, hogy vigyázó szemeit ő is az SzFE-re vesse. Itt pedig tényleg nem került sor egyéb beszédekre, a lovaggá ütés után meg is kérték az egyetemisták a rendezvényen célba érőket, hogy szépen, rendezetten oszoljanak majd szét, persze csakis egy jó kis éneklés után, ami minden további nélkül meg is történt.

Ezzel pedig még egy tüntetős, napos vasárnap zárult le, de a szufla még mindig nem látszik kifogyni az ellenállásból, még egy hetet sem kell majd várni a következő hasonló eseményre, hiszen október 3-án, szombaton útnak indulnak majd a Vas utcából fáklyás stafétafutók, hogy elvigyék az őrlángot az ország egyetemi városaiba, Szegedre, Pécsre, Kaposvárra, Egerbe és Debrecenbe. Ezzel egyidőben pedig a fővárosban is sor kerül demonstráló megmozdulásokra, amelyekről a hét folyamán lehet majd többet megtudni.

Egyelőre tehát nem lankad az ellenállás, és ahogy Hajdu Szabolcs fogalmazott az egyetemi nyílt napon egy interjúban, amíg a társadalom kitart mögöttük, addig ők is kitartanak.