Több százan tüntettek tegnap délután Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványi tulajdonba kerülése ellen.
Ne szavazzák meg! – #freeSZFE címmel hirdettek demonstrációt tegnap délutánra a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói.
A tüntetés résztvevői amiatt aggódnak, hogy az egyetem az alapítványi tulajdonba kerülése veszélyeztetné az intézmény autonómiáját, ezért kérték a parlamentet, hogy ne fogadja el az egyetem működési modelljének átalakítására vonatkozó törvénytervezetet: „A Színház- és Filmművészeti Egyetem nemzeti kincs, 155 éve a magyar kultúra alapköve. Szeptember 1-jétől magántulajdonba kerül. Egy olyan alapítvány irányítása alá, amelyen keresztül a kormány teljes hatalmat gyakorolhat az Egyetem felett. A mai napig egyetlen szakmai érv sem hangzott el a kényszerátalakítás sürgőssége mellett, a kormány egyeztetés nélkül hoz döntéseket az Egyetem jövőjéről. Az erről szóló törvénytervezet nem biztosítja az intézmény Alaptörvény szerinti szabadságát a felsőoktatásban” – fogalmazták meg dr. Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkárnak címzett nyílt levelükben.
A petíció címzettje, Palkovics László szombaton azt válaszolta az ATV híradójának megkeresésére, hogy kész tárgyalni a hallgatókkal, amennyiben közvetlen megkeresést kap. A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság tegnap délután az Origón közölt nyílt levélben válaszolt az SzFE átalakítása ellen tiltakozóknak: szerintük az egyetem „infrastrukturális állapota, épületeinek, előadótermeinek minősége siralmas”, az itt zajló oktatás minőségét pedig „a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja”.
A hallgatók és tanáraik követelései közt szerepel, hogy „kezdjenek érdemi tárgyalásba az egyetemmel, ne hozzanak önkényes döntéseket”, illetve kérik, hogy az egyetem választhassa meg a saját rektorát és az alapítvány kuratóriumi tagjait (előbbire miniszteri kinevezés érkezik, utóbbi kapcsán az egyetem mindössze javaslatot tehet).
A tüntetésen Tarr Béla és Enyedi Ildikó filmrendezők üzenetét is felolvasták. Előbbi úgy fogalmazott: „Az oktatás lényege nem a tanítás, hanem a tapasztalatok megosztása. Mert nem tanítani kell, hanem felszabadítani. Felszabadítani egymást: a »tanár« a »diákot«, a diák a tanárát.”
Enyedi Ildikó szerint: „Sok éve mesterségesen alulfinanszírozott, mozgásterünktől megfosztott állapotban működünk. A modernizálásra, struktúra változásra, a friss, a jelen filmes és színházi világának, technológiájának követésére alkalmas sok tervünk, elképzelésünk, indítványunk éveken keresztül nem talált visszhangra. Nem valami, a változásnak gőgösen ellenálló megkövesedett képződmény vagyunk, a korszerűsítés hosszú évek óta az egyetemi tervek élén szerepel. De addig is, hogy mégis megpróbáljunk ezeknek a jogos kívánalmaknak megfelelni, minden tanárnak személyesen, a kereteken kívül kellett szakmai kapcsolatokon keresztül, sok áldozattal, nagy bizonytalanságban rögtönözve lépést tartani az időkkel és hozzáférhetővé tenni a hallgatók számára azt a korszerű szakmai tudást, amit alkotóként, az iskola falain kívül, az adott tanár maga is alkalmaz és gyakorol. Sok áldozatot követel ez helyzet a diákoktól is, ezúttal is köszönet kitartásukért. Mi, az SZFE polgárai – minden hazai és nemzetközi eredmény ezt mutatja – végezzük a dolgunkat, nem mulasztjuk el és nem szegjük meg kötelezettségeinket. Dolgozunk, és gyarapítjuk a nemzeti kultúrát mindenféle direktíva nélkül is, folyamatosan.”
A tüntetésről részletesen beszámolt a Színház Online.