Csaknem 30 év telt el azóta, hogy Michael Bay berobbantotta magát és a rosszfiúkat a köztudatba a Bad Boys első részével. Más világot éltünk még akkoriban: vicces volt, ha valakiről feltételezik, hogy meleg, még nem tudtuk, hogy hány épületet és CGI-szörnyet fog a nyakunkba robbantani Bay, és a Martin Lawrence neve előbb szerepelt a főcímben, mint a Will Smithé.
Az első rész sikere Bay filmrendezői karrierjét (addig elsősorban videoklip-rendezőként dolgozott, ami megmagyarázza, hogy filmográfiájában miért nincsen egyetlen három másodpercnél hosszabb snittje sem) és Smith akciósztárságát is megalapozta, a folytatás pedig elkerülhetetlen volt. A Bad Boys 2 (ami magyar nyelvterületen a Már megint a rosszfiúk alcímet kapta) talán minden idők legátlagosabb folytatása: ugyanaz, mint az első rész, csak épp kicsit több benne poén, robbantás és a 2000-es évek. 17 évvel később készült aztán trilógiává bővült az szabadszájú, szabályokat hírből sem ismerő rendőrduó sztorija, ezt viszont már nem Bay rendezte, hanem egy marokkói származású belga rendezőpáros, Adil El Arbi és Bilall Fallah, ismertebb nevükön csak Adil és Billal.
Fiatalos öregfiúk – Adil El Arbi, Bilall Fallah: Bad Boys for Life / Mindörökké rosszfiúk
Hiába készülnek rá, korántsem kell még nyugdíjba vonulni a nagydumás rosszfiúknak.
A rendezőcsere és az időközben eltelt idő is meglátszott a filmen, itt már szinte értelmezni is lehet, hogy egy-egy lövöldözős jelenetben mi történik, és az is láthatóvá vált, hogy Smith és (főleg) Lawrence már nem fiatal nyikhajok, úgyhogy a két rosszfiú egy őket segítő csapattal is kiegészült, követve a Halálos iramban-széria „fejlődési” ívét. Sőt, a harmadik részben megtörténik a szinte lehetetlen: egy fontos, az első rész óta állandó mellékszereplő, Howard kapitány (Joe Pantoliano) elhalálozik, így nem marad, aki elmondja Lowreynak és Burnettnek, hogy éppen hány pontot sértettek meg a szabályzatban rendőri intézkedés során, miközben a drogkartellek ellen harcolnak.
A Minden vagy többet alcímre hallgató negyedik rész innen folytatja a történetet: Lowrey (Will Smith) törvénytelen és törvényen kívüli gyermeke, Armando (Jacob Scipio) még mindig börtönben ül az előző részben elkövetett gyilkosságai miatt, az elhunyt Howard kapitány nevét pedig egy rosszarcú egykori katona, McGrath (az Eufóriában félelmetes, itt inkább unalmas Eric Dane) visszamenőleg is besározni igyekszik sötét ügyletekkel. A két rosszfiú, az időközben megállapodott egykori nőcsábász Lowrey, és a még mindig autóban zabáló Burnett (Martin Lawrence) pedig minden követ megmozgat, hogy tisztára mossák szeretett kapitányuk nevét.
A Bad Boys-széria soha nem az élethű rendőrélet bemutatásáról volt híres, sem pedig koherens történeteiről vagy jól kidolgozott szereplőiről: a fő vonzerőt mindig is Smith és Lawrence sokat dumáló és sokat lövöldöző párosa jelentették. Ez továbbra sincs másképp, de érezhető, hogy a lassan hatvan felé közelítő dinamikus duó mostanra már inkább csak száj- mint akcióhős. Smith továbbra is energikusan mozog, de az 59 éves Lawrence legfőbb igyekezete azon van, hogy bő pólókkal takarja el egyre terebélyesedő pocakját.
Ebből a szempontból viszont kifejezetten elegánsan próbálja a legújabb Rosszfiúk-film átadni a stafétát a csapat fiatalabb tagjainak, a megerőltetőbb akciójeleneteket inkább a harmadik részből megismert Rita (Paola Nunez), Kelly (Vanessa Hudgens) és Dorn (Alexander Ludwig) abszolválják, de a második rész közönségkedvenc Reggie-je (Dennis Greene), a Burnett lányának udvaroló tengerészgyalogos is kap egy egészen látványos jelenetet. Eközben a frissen megházasodott Lowrey pánikrohamokkal küzd, Burnett pedig egy szívrohamból és halálközeli élményéből igyekszik felépülni – de ha kell, azért lövöldözni még ők is tudnak.
A történet ezúttal sem különösebben eredeti, az „egykori sztárrendőrök akik ezúttal a törvény elől kényszerülnek menekülni” a már említett Halálos iramban-szériában is elsütött bonyodalom, de szerencsére a belga rendezőpáros sokkal jobb munkát végzett, mint a legújabb Vin Diesel által felbérelt bérdirektorok bármelyike. Egy kicsit még mindig túl sok a kézzel rángatott kézikamerás rész, és helyenként nehéz értelmezni, hogy éppen ki kire lő, de a látványosnak szánt részek valóban látványosak, és a CGI használata is meglepően jó és visszafogott. Arról nem is beszélve, hogy nem esnek bele a Halálos iramban azon hibájába sem, hogy egyre nagyobb és bődületesebb küldetéseket varrnak a főszereplők nyakába. Még a szappanoperába és rajzfilmekbe illő részeket (mint például Mike szerelemgyereke, aki sorozatgyilkosból itt már-már önfeláldozó hőssé avanzsál, vagy éppen az emberevő albínó krokodil szerepeltetése) is teljesen vállalhatóan kezelik a készítők, és ugyan a forgatókönyv fordulatai kínosan kiszámíthatóak (az egyik „meglepetés-rosszfiú” pont az lesz, akit nagyjából tíz másodperc után annak gondolunk), de mivel ebben a szériában ez sosem volt lényeges szempont, nem is különösebben zavaró.
A látvány és a zenei megvalósítás korrekt, helyenként a poénok is egész jók (Lawrence talán még az első részben sem volt ennyire vicces), az öregedő rosszfiúk pedig érzékelik, hogy mit nem nevetséges még megcsinálniuk (ellentétben például Stallonéval és feláldozható nagypapa-csapatával), úgyhogy elmondható, hogy egy teljesen vállalható negyedik résszel bővült a Bad Boys-sorozat. Az pedig külön öröm, hogy a film hossza is baráti, ezt a kalandot laza két órában lerendezi Adil és Bilall, akik határozottan jobb munkát végeztek, mint amilyet Bay valaha is.
