„Hajszállal!” kategória: filmek, amik szinte bekerültek az első tízbe

– Csoma Sándor: Magasságok és mélységek [interjú]

– Audrey Diwan: L'événement / Happening / Esemény [kritika]

– Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi [kritika]

– Park Chan-wook: Decision to Leave / A titokzatos nő [kritika]

– Marie Kreutzer: Corsage / Fűző [kritika]

– Matt Reeves: Batman [kritika]

Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick; ill. Baz Luhrmann: Elvis [megosztva]

„A Top Gun: Maverick tényleg elsővonalas hollywoodi szórakozás, de azért talán az is bebizonyosodott, hogy nem véletlenül nem készítenek ma már sok ilyen mozit.”

Vigh Martin: Az a fontos, aki a gépben ül

„Ha van valami, amiről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni, az a színészi munka. Austin Butler Elvisszé lényegülése perfekt – nemcsak fizimiskáját tekintve hasonlít kísértetiesen Presley-re, de énektudása is káprázatos. Borítékolható, hogy jövőre begyűjt egy Oscar-jelölést ezért a nem mindennapi teljesítményért.”

Kovács Patrik: A Királyon nem fog az átok

Steven Spielberg: The Fabelmans / A Fabelman család

Ugyan a magyarországi mozikba hivatalosan csak januárban kerül az új Spielberg-mozi, olyan húrokat penget a filmszerető közönség lelképben, amit nem lehet nem honorálni.

„Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű filmje az analóg filmkészítés és mozizás hőskorszakáról nosztalgiával-melegséggel regélő, lassacskán önálló alműfajjá tömörülő memoárok sorát gazdagítja.”

Jakab-Benke Nándor: Cinema Paradiso

Hlynur Pálmason: Godland / Isten földje

A remek dán-izlandi alkotást a TIFF-en láthattuk először, aztán szerencsére a magyarországi mozikban is tiszteletét tette az év vége felé.

„Az izlandi rendező hét régi fotográfia alapján alkotott »ijesztően gyönyörű« történetet egy dán lelkésszel a középpontban, idegenségről, ember és természet viszonyáról, időtlenségről és időbe-vetettségről.”

Papp Attila Zsolt: Isten előtt mind magányosak vagyunk, és Isten is magányos előttünk

Dan Kwan, Daniel Scheinert: Minden, mindenhol, mindenkor / Everything Everywhere All at Once

Egy adott ponton minden létező univerzum minden létező mozijában ez a film megy.

„Üdítő látni, hogy a Danielek korántsem hatásvadász szemfényvesztésre alkalmazzák csupán ezt a kölcsönvett panelt, hanem allegóriának ahhoz, hogy a multiplexes kínálaton edződött nézőkhöz is eljuttassanak egy fontos üzenetet a jelenünkről. Miszerint a lehetőségeink végtelen tárháza csak azt teszi lehetővé, hogy egy idő után elveszítsük a kontrollt az életünk felett, és hogy ha egyszerre próbálunk mindennel lépést tartani, a végén végleg ki fognak kerülni a látóterünkből az igazán fontos dolgok.”

Tóth Menyhért: Egy asszony a teljes idegösszeomlás szélén

Ruben Östlund: Triangle of Sadness / A szomorúság háromszöge

Östlund Arany Pálmával jutalmazott filmje megosztotta a Filmtett szerzőit: nemcsak a legjobb filmek, hanem a legnagyobb csalódások közé is bekerült.

„Valóban olyan felszínes és talmi az influenszerek közege, amilyennek egy laikus számára tűnik? Valóban a szépség a legkelendőbb árucikk? Mondanám, hogy ennek néz a mélyére, de inkább csak a sekélyes világ felszínét kapargatja Ruben Östlund minden finomságot nélkülöző, ám többnyire kifejezetten szórakoztató szatírája.”

Váró Kata Anna: Tizedikről kihajított, vízzel töltött lufi

Hamagucsi Rjúszuke: Drive My Car / Vezess helyettem

A romániai mozik még mindig adósak nekünk a 2021-es Cannes-i Fesztivál legjobb forgatókönyvével!

„Hamagucsi filmjében csodák születésének vagyunk szemtanúi a színpadon, a szereplők magánéletében és a néző-szereplők relációban egyaránt. Csodáknak, amelyek nehezen jönnek világra, mégis maguktól értetődőek és szükségszerűek.”

Gyöngyösi Lilla: Szövegmágia

Jordan Peele: Nope / Nem

„Peele zsenialitása abban a készségében rejlik, amivel észrevétlen képes egy közérthető és széles körben élvezhető közönségfilm álcája alatt rétegelt mélységet létrehozni, ami elemzések végeláthatatlan sorának ad táptalajt.”

Harsányi Domonkos: Atipikus találkozások

Bernáth Szilárd: Larry

Vilmányi Benett rappere az év legvégén lepett meg mindenkit egy hatalmas gyomrossal. Kíváncsiak vagyunk, nemzetközi porondon hogyan teljesít majd a Larry.

„Bernáth Szilárd bemutatkozó rendezése üde színfolt a magyar filmes palettán. Egy leszakadó réteget ábrázol, de nem esztétizálja a nyomort, ráadásul autentikusan szól a fiatalokhoz.”

Vigh Martin: Ettől sem leszek ép

Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza

Elképesztő, hogy az év egyik legjobb filmjét Romániában nem is lehetett megnézni nagyvásznon. Szerencsére a magyarországi forgalmazó nem fordította le a címet.

„Egy természetes, magával ragadó atmoszférájú film a Licorice Pizza, ami ha egyszer elkap, magával sodor a kétórás játékidő alatt, sőt, még többre vágyunk.”

Rakita Vivien: Mozgóképes comfort food

Joachim Trier: The Worst Person in the World / A világ legrosszabb embere

A filmet januárban, illetve februárban mutatták be a magyarországi, illetve a romániai mozik – és még így is végigkísértette az egész évet.

„Joachim Trier saját szavai szerint olyanok számára szeretett volna romkomot rendezni, akik utálják a romkomokat. [...] Trier nem sajnálja le és nem neveti ki hősnőjét, A világ legrosszabb embere az életszagú apróságok és a végletes döntések drámája.”

Gyöngyösi Lilla: Szerelem, romantika nélkül