Futottak még (avagy még csak nem is futottak):

– A szomorúság háromszöge (Triangle of Sadness); Elvis; Top Gun: Maverick; The Batman – cudarul megosztó filmek ezek, egy részük egy másik toplistában is szerepelni fog. No de vajon melyikük?

– Alejandro González Iñárritu: Bardo, falsa crónica de unas cuantas verdades / Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája

– „A streamingpiac erőszakos konszolidálása” / „Milyen gyenge lett a Netflix”

– Zach Cregger: Barbarian / Barbár

Daniel Espinosa: Morbius

Ez annyira érdektelen film volt, hogy elfelejtettünk kritikát írni róla. Persze, lehet, hogy velünk van a baj (lásd később, a toplista 5. pontja legvégét).

Cristian Mungiu: R.M.N. 

Mungiu soknyelvű, pékes filmjéről a Filmtett erdélyi szerkesztői-szerzői között nagyjából konszenzus van: jó, hogy elkészült, fontos alkotás. Ezt leszámítva viszont durván megosztó film lett, ezt jelzi az is, hogy íme, a legnagyobb csalódások listáján is tündököl, de a pár nap múlva megnézhető, legjobb filmek tízes listájára is szinte felkerült (ott végül a „futottak még” kategóriában végezte). Kritikánk ide kattintva olvasható.

Taika Waititi: Thor: Love and Thunder / Thor: Szerelem és mennydörgés (de úgy általában a kifulladni látszó Marvel-univerzum mint olyan*)

„[...] ugyanazon a viccen nem tud kétszer is ugyanolyan jót derülni az ember, még akkor sem, ha azt ugyanolyan lelkesen mondják el neki, mint első alkalommal.”

Szabó R. Ádám: Thóriczka és a két sikító kecske

* milyen?

Olivia Wilde: Don't Worry Darling / Nincs baj, drágám

„Talán ha a forgatókönyv is annyi polírozást kapott volna, mint a díszletek és a látvány, nem ilyen felemás érzésekkel hagynánk el a mozitermet.”

Váró Kata Anna: Dísz-tópia

A Blokádot küldtük az Oscarra, miközben tele vagyunk nagyszerű filmekkel

„A Blokád voltaképpen félsiker: nem árnyalja a taxisblokádról szerzett eddigi ismereteinket, s nem vállalkozik annak hiteles, aprólékos bemutatására sem, miként kezdtek el repedezni a rendszerváltás-kori romantika rózsaszín fátylai 1990 végén.”

 Kovács Patrik: Volt egyszer egy miniszterelnök

A filmművészet jelenlegi állapota

Ezt többen is megfogalmazták a szerzőink közül. Van, aki úgy, hogy: „a sötét középkornak tartott 50-es évek bármelyik évéből könnyebben összejött volna a top 10”, más úgy, hogy: „a látványfilmek cselekményének visszatérő sematizmusa”, de olyan is akad, aki szerint „az az érzésem, hogy AI-szoftverekkel íratják a blockbusterek forgatókönyvét”. Talán mi, kritikusok, újságírók, véleményformálók is ludasok vagyunk: „Esztétika helyett etika: a kánon erőszakos, ideológiai alapú újraírása (Sight and Sound)” – szól a vád.

Az Obi-Wan / A Star Wars-univerzum aprópénzre váltása / „még mindig Tatooine??”

„Sokadszorra nyert igazolást: a Star Wars immáron nem egyéb, mint egy gigantikus, de lélektelen szórakoztatóipari konglomerátum mostohagyereke.”

Kovács Patrik: Elvágta magát az Erőtől

Andrew Dominik: Blonde / Szöszi

„A botrány mindig eladhatóbb, mint a cizellált magyarázat; a Szöszi szalagcímekben fogalmaz mélyelemzés helyett.”

 Gyöngyösi Lilla: Marilyn Monroe bugyija 

Szentgyörgyi Bálint: A besúgó (HBO Max)

„Számos érdekes és kreatív ötlet könnyen felvehetné a versenyt a nyugati konkurenciával. De a forgatókönyv hibái, az életszerűtlen fordulatok, az erőltetett párbeszéd és a kínos szájbarágás már nemigen írható jóvá.”

 Rudas Dóra: Bedeco-forradalom

Az HBO Max húzásai

A Filmtett szerzői és szerkesztői egyöntetűen az HBO idei viselkedését nevezték meg az év legnagyobb mozgóképipari csalódásának. Alig indult el hivatalosan a Maxra átkeresztelt szolgáltatás, hamar jött a hidegzuhany: bemutató után vagy bemutató helyett visszavont sorozatok (köztük egészen nagyívű és sikeres alkotások), kivonulás a közép-európai piacról gyártócégként, a könyvelők totális eluralkodása a kreativitás felett, összeolvadás a Discovery nevű, „ismeretterjesztő” műsorokat gyártó csatornával – mind-mind a kedvenc tévé-, majd streamingcsatornánk lassú haldoklásának jelei. :(