Publicisztika | Volt tartalom, nincs tartalom Publicisztika | Volt tartalom, nincs tartalom

Volt tartalom, nincs tartalom

Eltűnt egy pár sorozat az HBO-ról, oszt’ annyi.

Egyik kedves ismerősöm fészbukján olvasom, hogy épp gyanútlanul nézett egy román sorozatot (Bani negri / Tuff Money) a nemrég elindított HBO Maxon, amikor a tartalom egyszerűen eltűnt. Nézés közben. Gone. Finito. Puff. Mintha valami Harry Potter-mágia áldozata lenne, mondhatnánk stílszerűen, ha már a Warner a varázslótanonc további spinoffoltatásából akar streamingvárat építeni. Az egész arra emlékeztet, mint amikor a nyolcvanas évek kommunizmusában megszakadt a tévében az adás, mert a) elvették a villanyt, b) fontosabb dolgokat kellett mutogatni, pl. hogy a Ceauşecu-házaspár gyárat látogat Mizilen, c) a rajzfilmet tízperces epizódokban vetítették hétvégenként, hogy tartson többet.

A magyarországi HBO-iroda (konkrétabban a WarnerMedia) sietett is megmagyarázni a tartalom-evaporálódást: „Az HBO Max és a Discovery+ összeolvadásának előkészítéseként zajlik a két platform elemzése és a végső szolgáltatás kialakítása. Ennek a folyamatnak a része, hogy egyes tartalmak lekerülnek a felületekről” – sommázták a történteket egy korporatistán tökéletes semmitmondó válaszban az őket kérdező kreativ.hu-nak. Ez mind szép és jó (nem az), de a nagy összeolvadás (ideiglenes?) áldozata lett egy csomó további európai tartalom, mint például az Árnyak és az Aranyélet harmadik évada (a többi nem), vagy a viszonylag friss és sokat hálypolt magyar sorozat, A besúgó is. Mi több, még az HBO saját amerikai tartalmai sem mentesültek: pl. a Vinylt és a Mrs. Fletchert sem lehet már megnézni a Maxon.

Bedeco-forradalom – Szentgyörgyi Bálint: A besúgó

2022. május 17.

Több év kihagyás után újra magyar produkció az HBO-n, ráadásul a puha diktatúra idejének végéről. A hazai nézőközönség majd’ minden gombjával egyszerre benyomódva várta a szériát, amely túlzás nélkül a legjobb sorozat a rendszerváltás előtti időkről – igaz, más nem is indult a címért.

Olvasd tovább  

Erről két dolog jut eszembe: az egyik, hogy ez vajon benne volt-e az apróbetűs olvasnivalóban, amit akkor nem olvastam el (és te sem), amikor létrehoztam a vadiúj HBO Max-kontót. A másik, hogy a kedves imerőseim röhécselnek ugyan rajtam, megrögzött fizikai hordozógyűjtőn (legyen az könyv, zene, film vagy videójáték) a Spotify és társai, a Netflix és társai, a Kindle és társai, no meg a Game Pass és társai korában, de ilyenkor talán én is röhécselhetek kicsit.

Nem árt újból és újból észbe vésni: a streaming nem jelent tulajdonlást. Persze, senki sem gondolta volna, hogy azt jelentene, de ami még fontosabb: még a digitális megvásárlás sem jelent (örökös) tulajdonlást és hozzáférést. Valamiféle méregdrága, kényelmes, de alapvetően megbízhatatlan kölcsönzés, licenszelés inkább. Ha valamilyen kataklizma folytán becsődöl a PlayStation Store, az iTunes, az Amazon digitális könyvrészlege, vagy bármelyik hasonló szolgáltató, búcsút inthetünk annak a digitális tartalomnak, amit ott vásároltunk. Akkor is, ha meg se néztük, fel sem ütöttük a virtuális borítóját, egyszer sem indítottuk el. Pláne, hogyha maga a hardver is valamilyen szinten a szolgáltatás permanens jelenlétéhez és konstans online hozzáféréshez kötött, mint pl. az új Xbox konzolok. De ha nem is kell mindig online lenni, időnként a Kindle-n és a PlayStationön is be kell loggolni, hogy frissítse a licenszelt tartalmat egy újabb időre. De ha meg is maradnak a digitális üzletek, attól még a szerzői jogok, meg más apróbetűs olvasnivaló miatt bármikor megvonódhat tőlünk digitális javaink élvezetének lehetősége.

A streaming még ennél is rosszabb. Sokan hajlamosak vagyunk úgy gondolni ezekre a szolgáltatásokra, mint valami gigantikus videótékára, ahol egy kölcsönzési díj fejében mozgókép-Kánaán van. Nem. A streaming nem a videótéka helyettesítője, hanem a televízióé. Ez különösen látható a Netflixen, ami tényleg egyfajta tévépótló lett: már saját főzőműsora, reality show-ja és hasonló, a katódsugaras időkből örökölt műfajai is vannak. (No meg mostanában, horribile dictu, a reklámok bevezetésén is gondolkoznak.) És ezzel együtt – amint ebből a felettébb kínos HBO-s „kámforgate”-ből is látszik – nem jár semmiféle garancia arra, hogy azért, mert mi rajongók vagyunk, és mert előfizettünk, és mert váró- vagy kívánságlistára helyeztünk valamit, netán felírtuk magunknak szombat estére, hogy majd az egész családdal együtt nézzük meg, ténylegesen meg is nézhetjük majd. A digitáls kényelemnek (no meg a cd-ktől, dvd-ktől immáron nem terhelt, ikeásan minimalista polcoknak) digitális bizonytalanság az ára. (Egy ilyen miliőben nem csoda, hogy a ténylegesen videótéka-pótló, decentralizált torrentkultúrát még az elérhető árú streaming sem képes megölni.)

És akkor mi van a mozival? – jön a kérdés a sarokból. Hiszen az is efemer élmény, te az egyszeri megnézésért fizetsz. Így van: az egyedüli dolog, amit te a filmszínházban tulajdonolsz, az a popkorn, amit már megettél. Viszont tudod, hogy mire vettél jegyet. Megnézted a trailert. Láttad a plakátot. Rákerestél, hogy a Filmtett kritikusa hány csillagocskát adott (és aztán le is zárod az ablakot, mielőtt elolvasnád a kritikát, hiszen olyan meleg van most szöveget olvasni). Egy kész termék élvezete, végigbosszankodása vagy teljes elkerülése mellett voksolsz. Ezzel szemben a streamingen egyfajta mecénás, társfinanszírozó* leszel (hogy ne mondjak bűnrészest, hehe), aki vakon, effektíve a Netflix (és gombamód szaporodó társaik) főnökei ízlésének szavazol bizalmat. És aztán együtt kell élned a „felelősséggel”, de sebaj, a tartalom úgyis eltűnik a süllyesztőben hamar. A nézettségi adatokkal együtt. Ja bocs, a Netflix még azt sem árulja el.

Summa summárum: semmi sem örök, még akkor sem, ha a bankkártyádról örökre eltűnt a havi előfizetési összeg.


* Hogy ez a fajta „finanszírozási struktúra” hogyan alakította át a filmeket, de főleg a sorozatokat – esztétikai és tartalmi szempontból egyaránt –, megér egy későbbi misét.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Szavazó

Melyik zenész életéből néznél biopicet?

Friss film és sorozat

  • Fekete telefon

    Színes horror, thriller, 103 perc, 2021

    Rendező: Scott Derrickson

  • Thor: Szerelem és mennydörgés

    Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, 125 perc, 2024

    Rendező: Taika Waititi

  • A gyilkos járat

    Színes akciófilm, 124 perc, 2022

    Rendező: David Leitch

  • Fenevad

    Színes akciófilm, kalandfilm, thriller, 93 perc, 2022

    Rendező: Baltasar Kormákur