Kritika: Godland (Hlynur Pálmason: Vanskabte Land / Volaða Land) Kritika: Godland (Hlynur Pálmason: Vanskabte Land / Volaða Land)

Isten előtt mind magányosak vagyunk, és Isten is magányos előttünk

Hlynur Pálmason: Godland / Vanskabte Land / Volaða Land

ÉRTÉKELD A FILMET!
Godland
Hlynur Palmason
2022

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 8

8

Szerinted?

0

Az izlandi rendező hét régi fotográfia alapján alkotott „ijesztően gyönyörű” történetet egy dán lelkésszel a középpontban, idegenségről, ember és természet viszonyáról, időtlenségről és időbe-vetettségről.

Bergman Úrvacsorájának végén a kétségektől gyötört lelkész felmegy a szószékre és szembenéz a szinte teljesen üres padsorokkal, majd mégis – ha senkinek is – belekezd a prédikációba. Hlynur Pálmason lelkészének nem az üres padsorokkal kell farkasszemet néznie, a frissen felépített fatemplomban ott a kicsiny közösség apraja-nagyja, hanem egy másfajta, mindent átható idegenséggel. Az izlandi rendezőnek A legfehérebb nap című filmje is emlékezetes, a Godland viszont kétségkívül az életmű eddigi koronája. 

Kép a Godland című filmből

Nagy a kísértés, hogy az angol címet Isten földjének fordítsuk, bár találóbb lenne ennek ellentéte: az Istentől elhagyott föld – vagy épp az Isten háta mögött (ha jól tudom, az eredeti izlandi és dán cím is ehhez áll közelebb). Ezen a kopár, zordon, barátságtalan, mégis lenyűgöző természeti adottságokkal rendelkező földsávon, jégtakarókkal borított hegyeken, terméketlen síkságokon, fjordok mentén és vulkánok árnyékában halad át többedmagával, valamikor a tizenkilencedik század második felében Lucas (Elliott Crosset Hove), a fiatal és ambiciózus dán lelkész, aki szülőhazájából – püspöki ösztönzésre – úgy indul el misszionáriusként a távoli szigetre, mint egyfajta újkori Ígéret Földjére. Mintha egy vadnyugati történetet látnánk, a westernfilmeknél jóval lassabb tempóban, coltok és Stetson-kalapok nélkül – de telepesekkel és „bennszülöttekkel”. 

Kép a Godland című filmből

Lucas küldetése nemcsak az, hogy templomalapító lelki vezetőjévé váljék az Izland délkeleti partszakaszán letelepedett – többnyire dán anyanyelvű, hisz ne feledjük, ekkor Izland még dán fennhatóság alatt áll – kolóniának, hanem botcsinálta fotográfusként dokumentálja is az utazást. Pálmason a vállalkozás nyomán fennmaradt hét fotográfiából bontja ki nagyívű filmelbeszélését, tölti meg epikai tartalommal a képek közti hiátust – azaz történetté formálja a dokumentumot. Mindezt a ma már archaizálónak számító, a némafilmek képi stílusát és képszerkesztési eljárásait idéző „akadémiai formátumban”: forma és tartalom különlegesen szerencsés együttállásának, egy felejthetetlen, közel két és félórás vizuális experimentumnak lehetünk ezáltal tanúi – vagy inkább résztvevői annak a spirituális útnak, amelyet a lelkész, tragédiába torkolló rövid életpályája során, bejár. 

Kép a Godland című filmből

Ennek az útnak az alaptapasztalata az idegenség. Az ifjú lelkészt, akit püspöke azzal a jótanáccsal bocsát útjára, hogy igyekezzen alkalmazkodni az ismeretlen közeghez, próbára teszik az utazás viszontagságai, a természeti környezet zordsága, a mardosó honvágy, a nyelvi különbségek, amelyeket – egyfajta burkolt gyarmatosítói attitűddel – nem is igazán próbál áthidalni, illetve a helyiekkel való ellentmondásos viszony; különösen az izlandi „őslakossággal”, amelyet az idősödő, mogorva Ragnar (Ingvar Sigurdsson) testesít meg. A kettejük közti, rendkívül erős színészi jelenléttel felépített kapcsolat dinamikája képezi a történet fő feszültségforrását: az apró pengeváltások, a türelmetlen reakciók vagy akár a hideg hallgatás – valamint a lelkész hübriszéből fakadó rossz, sőt tragikus döntések – megelőlegezik a baljós végkifejletet. 

Kép a Godland című filmből

Miközben mindannyian a végzetes magukra-hagyatottságtól szenvednek: „Mit kell tennem, hogy Isten embere legyek?”, kérdezi az idős, a természettel még szimbiózisban élő izlandi férfi az idegenségérzetét leküzdeni képtelen dán lelkészt, aki maga is hiába vár megnyugtató választ kínzó kétségeire. A film megrendítően erős képsora Ragnar gyónásjelenete, amelyben mindegyik bűn megvallását a refrénszerű „Imádkozzon érettem” kérés zárja. Lucas viszont képtelen erre, magányosságát az őt befogadó dán gazda nagyobbik lányával (Vic Carmen Sonne) kialakuló kölcsönös vonzalom sem képes enyhíteni, mert az mélyebbről fakad: Isten, akitől iránymutatást és megváltást várna, ugyanolyan monolitszerűen áthatolhatatlan, mint a táj, amelynek mindannyian – helyiek, jövevények, emberek, állatok – szerves részei; mint a lassan felbomló és természetbe „oldódó” lótetem a time-lapse felvételeken. 

Pálmason képes elérni azt, hogy filmképei egyszerre keltsék az időnkívüliség/időtlenség és a tragikus időbe-vetettség képzetét. A végeredmény pedig olyan, mint a főhős jellemzése a frissen felfedezett idegen világról: „Ijesztően gyönyörű.” Avagy, mint a rá érkező replika: „Ijesztő. És gyönyörű.” 

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

8

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola