Isten előtt mind magányosak vagyunk, és Isten is magányos előttünk – Hlynur Pálmason: Isten földje / Godland / Vanskabte Land / Volaða Land

2022. június 24. – írta Papp Attila Zsolt

Az izlandi rendező hét régi fotográfia alapján alkotott „ijesztően gyönyörű” történetet egy dán lelkésszel a középpontban, idegenségről, ember és természet viszonyáról, időtlenségről és időbe-vetettségről.

Természetfilm Coelho-idézetekkel – Naomi Kawase: Vision / Látomás

2019. április 15. – írta György Szidónia

„Néha épp azért nem értjük egymást, mert van nyelvünk” – hangzik el a Látomásban, és Naomi Kawase rendezőnőnek sikerül megmutatnia nekünk, milyen, amikor egy film is ugyanezt a hatást éri el. Adott egy tökéletes, jellegzetes filmnyelv, de valahogy mégis kudarcba fullad minden, amit a film át szeretne adni nézőinek.

Oscar-jelölt legendák – Travis Knight: Kubo és a varázshúrok / Kubo and the Two Strings; Michael Dudok de Wit: A vörös teknős / La tortue rouge; Ron Clements és John Musker: Vaiana / Moana

2017. február 1. – írta Buzogány Klára, Soós Tamás, Pernecker Dávid

Öt, nagyon különböző animációs film verseng idén az Oscar-díjért. Az Életem Cukkinként-ről és a Zootropolis – Állati nagy balhéról korábban írtunk, és most íme az idei válogatás három (másik) nagy meglepetése. Kellemes, és kellemetlen is.

Túlélőpornó, egy csipetnyi medvés horrorral – Alejandro González Iñárritu: The Revenant / A visszatérő

2016. január 8. – írta Csiger Ádám

Míg Tarantino új filmje egy kamaradarab, a „mexikói Tarantinónak” elkeresztelt Iñárritu az ellenkező irányba tart. Aki nem moziban nézi A visszatérőt, az nem látta.

Fallosz-monológok – Ole Giæver: Mot Naturen / Magam ura

2015. június 17. – írta Csiger Ádám

A Magam ura eszes vígjáték és mély karakterdráma egyszerre. Miközben nincs másfél óra hosszú és egy átlagember magányos hegyi túrájáról szól.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 2. – Død Snø 2 / Náci zombik 2; Vie sauvage; The Look of Silence / A csend képe; Eggs / Tojások

2015. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor, Szántai János, Iszlai József, Németh Szabolcs Előd

Két norvég film is van mára, de jobban nem is különbözhetnének. Talán ha a zombik tojásból kelnének ki... Ezenkívül folytatódik a tavalyi Ölés aktusa, és került egy természetbe kivonulós film is.

Egyedülálló nő megváltást keres – Jean-Marc Vallée: Wild / Vadon

2015. február 16. – írta Veres Szilárd

Ha a Wild plakátjára nézünk, egy apró, törékeny nőt látunk elszánt arccal, ahogy egy hatalmas, monstrumszerű túrahátizsákot cipel a semmi közepén, ez a kép pedig tökéletes metaforaként írja le, hogy miről is szól ez a film.

Poétikus ökológia – A non-verbális dokumentumfilmekről

2013. január 16. – írta Ritter György

A Baraka típusú montázsfilmek elődjeit a 20-as és a 30-as évek avantgarde montázsfilmjeiben kereshetjük. Ám, míg azok a megszületett új társadalmi rend, a város magasztalását és szimfóniáját vitték vászonra, az új évezred végén már ennek ellenkezője lett ezen zsáner tématikája.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 2.

2012. augusztus 9. – írta Kovács Patrik

Terrence Malick a kilencvenes évek alkonyán egy rendkívül hosszú hiátust követően tért vissza a filmgyártás világába, hogy radikális irányváltást eszközöljön karrierjében: Az őrület határán,Az új világ és Az élet fája – korábbi filmjeivel ellentétben – nagyszabású, létbölcseleti témájú alkotások, melyekben a hagyományos narráció szerepét részben a belső monológok veszik át.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.