Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 2.

2012. augusztus 9. – írta Kovács Patrik

Terrence Malick a kilencvenes évek alkonyán egy rendkívül hosszú hiátust követően tért vissza a filmgyártás világába, hogy radikális irányváltást eszközöljön karrierjében: Az őrület határán,Az új világ és Az élet fája – korábbi filmjeivel ellentétben – nagyszabású, létbölcseleti témájú alkotások, melyekben a hagyományos narráció szerepét részben a belső monológok veszik át.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

Az utolsó tasmán tigris – Daniel Nettheim: The Hunter / Az orvvadász

2012. július 13. – írta Papp Attila Zsolt

Az új ausztrál filmgyártás – amely, valljuk be, nálunkfelé nem túlzottan ismert – képes meglepetéseket okozni, ezt bizonyítja a TIFF idei kiadása is, amelynek Ausztrália volt az egyik díszvendége. Az orvvadász azon független ausztrál produkciók közé tartozik, amelyek versenyképesek lehetnek a mozikat uraló hollywoodi filmdömpinggel szemben is.

Sárkányok bolygója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 2.

2012. március 21. – írta Ritter György

A Toho mellett más japán stúdiók is sikerre vitték a kaiju-eigát, amely a 70-es évek közepére kifújt. Az újjászületés alapja (ismét) a Godzilla (1985) című mozi volt, amely a sárkányistenségek új sorozatát eredményezte. A széria a 2004-es Final Warsig próbálta a mítoszt mélyíteni, amelyben a 60-as évek végi crossoverjeihez hasonlóan fejezte be (egyelőre) pályafutását a leghíresebb japán óriásszörny.

Neoavantgárd filmköltemény – Terrence Malick: The Tree of Life / Az élet fája

2011. december 2. – írta Kovács Patrik

Lassan járj, tovább érsz! – akár így is hangozhatna az idén ötödik moziját jegyző Terrence Malick hitvallása. Meglehet, a fokozatosan kristályosodó életmű sosem fog igazi nyugvópontra jutni, Az élet fája mégis szintézisigényű alkotás, amelyben a direktor következetesen a végletekig ragozza megszokott stílusvonásait, sőt: a műfajfilmes elbeszélőformától ezúttal egészen a modernista tradícióig merészkedik el.

Egy néma vers – Michelangelo Frammartino: Le quattro volte / Élet négyszer

2011. július 20. – írta Oláh-Badi Levente

Szégyentelenül banális az egész film – de mit is kellene szégyellni ezen? Valószínűleg sok filmes főiskolai tanárnak az az álma, hogy a nagyreményű diákok a magas lóról leszállva egy ehhez hasonló alkotással örvendeztetik meg a könnyektől meghatódó tanári kart.

Ajtmatov köpönyegéből – Kis kirgiz filmtörténet 2.

2010. szeptember 10. – írta Ritter György

A kirgiz filmgyártás technikai lehetőségei a hatvanas években teremtődtek meg. Az újhullámos orosz rendezők hatására lassan kibontakozott egy nemzetiségi alkotó generáció színre lépése is. Ők eleinte az orosz film fősodrából örökölt realista vonalat gondolták tovább, majd fokozatosan saját népi folklórjukban leltek rá az ihlető forrásra. A kirgiz filmesek stílusváltása ugyan egyedi, de tendenciája a szomszédos államokban is megfigyelhető volt.

A négyszögletű kerek erdő – Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

2010. április 30. – írta Hlavaty Tamás

Arról nincs tudomásunk, hogy érzi magát jelenleg Lars von Trier, de az Antikrisztus című botrányfilmje nagyon sokat elmond arról, hogy érezte magát az elmúlt pár évben. Depresszió, frusztráltság, kreativitás-hiány, sőt, félelem attól, hogy képtelen lesz valaha is alkotni. Az Antikrisztus valahogy mégis elkészült és a filmtörténelem ismét gazdagabb lett egy olyan szerzői alkotással, amiről máris sokat beszéltünk – és még sokat fogunk beszélni.

Barátságok Szibériában – Kuroszava Akira: Derszu Uzala, 1975

2010. március 26. – írta Farkas István

A sikertelen öngyilkossági kísérlet után rendezett Derszu Uzala arra a következtetésre jut, hogy az ember igazából csak a természettel tudatosan felvállalt közösségben tud békében és önmagával is harmóniában élni. A nagyváros épülése olyan rombolást indít el, melynek az átélők számára beláthatatlan következményei lesznek. Akárcsak a Kuroszava által indított filmnyelv-forradalomnak – bár teljesen más irányba.

Alexander Supertramp iskolája – Sean Penn: Into The Wild / Út a vadonba

2008. március 11. – írta Hegyi Réka

Rengeteg természeti kép, lenyűgöző, ember-nem-lakta tájak. És egy szép ember. Talán nem több, mint naiv lázadó, de Sean Penn filmje emléket állít neki: Christopher McCandless 1992-ben, sikeres diplomázás után, kényelmesnek és gondtalannak ígérkező kispolgári karriernek fordít hátat azért, hogy csavarogjon Amerika-szerte, és hogy kipróbálja: milyen a vadonban élni.