Művésziparosok Kolozsváron – Fekete László és Miskovszky István fényképész-operatőrök vázlatos életrajza

2022. december 28. – írta Ferenczi Szilárd

Erdélyi filmtörténeti sorozatunk új része két, fotósból lett kolozsvári filmoperatőr életébe enged betekintést.

Isten előtt mind magányosak vagyunk, és Isten is magányos előttünk – Hlynur Pálmason: Isten földje / Godland / Vanskabte Land / Volaða Land

2022. június 24. – írta Papp Attila Zsolt

Az izlandi rendező hét régi fotográfia alapján alkotott „ijesztően gyönyörű” történetet egy dán lelkésszel a középpontban, idegenségről, ember és természet viszonyáról, időtlenségről és időbe-vetettségről.

Elrepült a szomszédasszony, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a hullától, meg is lehet szeretni – Bergendy Péter: Post Mortem

2021. október 26. – írta Gyöngyösi Lilla

Hullák, kísértetek és egy szokatlan páros népesíti be Bergendy Péter filmjét – a Post Mortem horrorként ritkán működik, más tekintetben viszont izgalmas vállalkozás.

Megsárgult portré a Szovjetunióból – Nagy Dénes: Természetes fény

2021. július 1. – írta Incze Kata

Nagy Dénes (Együtt, Lágy eső) első nagyjátékfilmjét az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon csíptük el, a lassan hömpölygő, orosz télben játszódó film lógott ki talán a leginkább a fesztivál (nagyrészt) közönségfilmes repertoárjából. Az Ezüst Medvét nyert alkotás ugyanis korántsem egy pátoszban, nagy szavakban és derék hőstettekben tobzodó, klasszikus történelmi film, sőt, tulajdonképpen ennek az ellentéte: nyers, szótlan, és szinte minden snittjétől instant szekunder szégyenérzetünk lesz. Ez a szokatlan, arcjátékba kódolt második világháborús tabló igazi csemege a lassú mozi kedvelőinek, de ahogyan a katonaság, ez sem való mindenkinek.

Filmtörténeti különlegességek a 20. Filmtettfeszt Erdélyi Filmszemle műsorán

2020. szeptember 4. – írta a szerk.

A Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle programjából idén sem maradhatnak ki a magyar filmtörténet ma már nehezebben elérhető gyöngyszemei. Idén egy 30-as évekbeli különlegesség és egy 70-es években készült, de ma is erős aktualitással rendelkező produkció kerül terítékre.

Susan Sontag és a film

2020. február 5. – írta Fám Erika

Susan Sontag elsősorban teoretikusként ismert, esszéi, valamint fotóról, betegségről, AIDS-ről, háborúról szóló tanulmányai szereztek nemzetközi hírnevet neki. Filozófusként, íróként, tanárként, politikai aktivistaként, színházi és filmrendezőként is tevékenykedett, öt regény, három dráma szerzője. Továbbá négy játékfilm rendezője és forgatókönyvírója is volt, amelyek 1969-1983 között készültek.

Fényképezőgép négy keréken – Agnès Varda - JR: Visages, villages / Faces, Places / Arcélek, útszélek

2018. március 21. – írta Fám Erika

Sajátosan dokumentarista road movie Agnès Varda és JR (francia street-artist, fotográfus, vizuális művész) Visages, villages (Arcélek, útszélek) című filmje, amely egy tudatosan megszerkesztett, jól irányzott technikai forgatókönyv szerint alakított eseménysort közvetít, és amelyben a véletlennek legalább akkora szerepe van, mint a konceptualizmusnak.

Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)

2017. március 4. – írta Dobi Ferenc

Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.

Család szilánkokban – Joachim Trier: Louder Than Bombs / Hétköznapi titkaink

2016. március 25. – írta Dobi Ferenc

Joachim Trier norvég rendező első angol nyelvű, amerikai közegben játszódó filmje tagadhatatlanul európai lett: hétköznapi epizódokban tobzódó, lassan hömpölygő, intenzív emberi dráma egy szilánkokra hullott család trauma-feldolgozási és újraegyesítési kísérleteiről. Mágiája a szemfényvesztés mellőzésében rejlik.

A szenvedés esztétikája? – Wim Wenders: Le sel de la terre / The Salt of The Earth / A föld sója

2014. december 10. – írta Fám Erika

Wenders már korábban is készített művészekről filmet (Buena Vista Social Club, Pina Bausch), legújabb munkája, A föld sója pedig egyszerre dokumentumfilm, portréfilm, életmű-bemutató, amelyben a braziliai Sebastião Salgadóval, a világhírű fotográfussal és az általa rözgített, konzervált, fényképpé merevített világgal – többnyire a szenvedés világával – ismerkedhet meg a néző.