Bérgyilkosok nem léteznek – Richard Linklater: Hit Man / A bérgyilkos, aki nem is volt

2024. június 11. – írta Vigh Martin

Richard Linklater legújabb filmje új műfajt hoz az egyébként is színes rendezői életműbe: a Hit Man kifordított bérgyilkosfilm, ami épp azt mutatja meg, hogy alvilági intézők jóformán csak a filmekben léteznek, a valóságban egy botcsinálta filozófiaprofesszor jut nekünk, aki valós problémákra csak látszatválaszokat tud adni.

Tanár úr, kérem! – Jade Halley Bartlett: Miller's Girl / Csábító leckék

2024. február 9. – írta Fazakas Lehel

A Csábító leckéknek nem sikerül erotikus thrillerből szofisztikált provokációvá fejlődnie, minden magasirodalmi idézet ellenére ponyva marad. 

Ez is szerelem – Zachary Wigon: Sanctuary

2023. július 30. – írta Pernecker Dávid

Zachary Wigon rendhagyó és kiszámíthatatlan kamarafilmje a két főszereplő közt feszülő erőviszonyok folytonos váltakozásának szórakoztató, végső soron pedig megindító tanulmánya.

Mindörökké Nikita – Martin Campbell: The Protégé / A védenc

2021. szeptember 2. – írta Farkas Boglárka Angéla

A többek között Romániában is forgatott The Protégé a kegyetlen és halálprecíz bérgyilkosnő akkciónarratíváját kínálja fel egy leporolt Nikita-köntösben. Martin Campbell rendezése ugyan nem váltja meg a világot és klisékben is gazdag, filmje mégis kellemes (és lőporos) kikapcsolódást ígér.

A család az család – Gothár Péter: Hét kis véletlen

2021. január 7. – írta Gyöngyösi Lilla

A Hét kis véletlen ismét családi „történet”, ám a sok jó ötlet és a lendületes humor ellenére ezúttal homályban marad, hogy Gothár Péter mit is akart mondani az alanyairól.

Menekülő ember – A film noir és a thriller műfaji hatáskapcsolatai

2014. július 4. – írta Kovács Patrik

Jelen tanulmányban annak szemrevételezése következik, hogy milyen hatáskapcsolatok mutathatók ki két klasszikus amerikai bűnügyi zsáner: a film noir és a thriller között.

Marilyn és „Marilyn” – Simon Curtis: My Week with Marilyn / Egy hét Marilynnel

2012. február 21. – írta Papp Attila Zsolt

Úgy tűnik, Hollywood az életrajzi filmek szezonját éli. Még jóformán el sem csitultak A király beszéde többszörös Oscar-díjának hullámai, megérkezett A Vaslady (igaz, brit felségvizekről) és a J. Edgar. Most pedig itt van Marilyn Monroe, amire csak annyit mondhatunk: ideje volt, hogy értékelhető film szülessék minden idők egyik legnagyobb popkulturális ikonjáról.

Nevem Holmes. Sherlock Holmes. – Guy Ritchie: Sherlock Holmes

2010. január 12. – írta Papp Attila Zsolt

Sir Arthur Conan Doyle teremtménye, a mesterdetektív Sherlock Holmes a modern tömegkultúra egyik legnagyobb karriert befutott figurája – nem csak abban az értelemben, hogy a klasszikus krimiirodalom ikonikus hőseként páratlan népszerűségre tett szert, hanem a karakter utóéletét, a Holmes-mítosz más művekben és műfajokban való megjelenését, továbbélését tekintve is.

Bill meghalt, a film él! – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 2

2004. szeptember 15. – írta Bán Attila

Talán nem meglepő, hogy egy Kill Bill című, Quentin Tarantino rendezte véres saga legvégén a címszereplő kiadja a lelkét, akarom mondani, meghal. És teszi ezt a western és a kung-fu filmek formai kliséinek pazar felhasználásával/átértelmezésével, egy, a műfaj(ok) paródiájaként és egyik legjobb mintadarabjaként egyaránt működő alkotásban. A Don Quijote hathatott így a maga korában, mikor a közönségnek még a vérében volt a lovagregények stilisztikája és poétikája, majd később, mikor egy letűnt műfaj utolsó és legelevenebb darabjaként tisztelték és tisztelik azóta is.

A nő eltűnése – Avagy a filmtörténet a femme fatale szerint

2003. május 15. – írta Dragon Zoltán

A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.