A nő eltűnése – Avagy a filmtörténet a femme fatale szerint

2003. május 15. – írta Dragon Zoltán

A legenda szerint Georges Méliès szórakoztató szakiparos, illuzionista, nagy fantáziát látott az új mozgóképrögzítő szerkezetben, ezért be is szerzett magának egyet. 1896-ban egy forgalmasabb párizsi utcán fel is állította új készülékét, befűzte a filmtekercset, és elindította a gépet. Bámulta a tömeget, talán már a következő témáján elmélkedett, amikor észrevette, hogy a tekercs lefutott. Műgonddal kivette a tekercset a dobozból, és egy másikat helyezett be, majd folytatta a felvételt ott, ahol abbahagyta. Vagy legalábbis azt hitte. E gesztusával a mozgókép női testre utaltságát és a végzetes nő trópusát egyaránt életre hívta.

A visszatérés paródiája – Brian De Palma: Femme Fatale

2003. április 16. – írta Papp Sándor Zsigmond

Nehéz megsaccolni, hogy hány film után adja fel az ember, és írja le egyszer s mindenkorra kedvenc rendezőjét, ám tény, hogy az egykor még Hitchcock örökösének tartott Brian de Palma már az utolsó tartalékokat emészti.

Néma sirámok – A melodráma műfajtörténete 3/1.

2003. március 15. – írta Hungler Tímea

Tőrbe csalt ártatlanság, keserű házasságok, kirobbanó szenvedélyek, megcsalt szeretők – vér, verejték és könnyek, könnyek, könnyek. A melodráma a filmtörténet egyik legnépszerűbb filmes műfajaként a mai napig nem ment ki a divatból. A sorozat első része – a teljesség igénye nélkül – a kezdeteket, a némafilmeket tekinti át 1930-ig.