A Menedék Filmklubban mutatták be először Vranik Roland legújabb játékfilmjét, amely egy igen aktuális jelenséggel, a menekültek beilleszkedésével foglalkozik. Az állampolgár erőssége, hogy nem didaktikus módon beszél erről az érzékeny témáról, helyette egy emberi drámát mutat be, melynek főszereplői különböző élethelyzetekben próbálnak megküzdeni a bürokratikus világ nehézségeivel.
A menekült, és annak tévesen a szinonimájaként használt migráns szó manapság már senkit nem hagy hidegen. Mindenkinek megvan a véleménye a menekültkérdésről, magánembernek és politikai pártnak egyaránt. Vranik Roland azonban nem a közelmúlt eseményeire fűzte fel a film történéseit, nincsenek benne sem szír menekültek, sem a népszavazásról szóló plakátok. A rendező a saját elmondása szerint nem is a menekültek nagyobb csoportjára akart koncentrálni, hanem egyetlen ember személyes drámájára, akinek nincs más vágya, mint a magyar nemzet tagjává válni. Az állampolgár szereplőgárdája remekül lett összeválogatva, a többségben amatőr színészek hiteles és szuggesztív játékának köszönhetően válik igazán hatásossá a film.
Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo) afrikai háborús menekült, aki már évek óta él Magyarországon, van munkája és beszéli a nyelvet is. Szeretne végre magyar állampolgárrá válni, de hiába tudja elszavalni a Szózatot, magyar történelemből és alkotmányos alapismeretekből mindig elbukik az állampolgársági vizsgán. Az ötvenes éveiben járó férfi úgy dönt, hogy különórákat vesz egy magántanártól, Maritól (Máhr Ági). A közösen eltöltött idő hatására Wilson és Mari gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt, amely komolyan veszélyezteti a többgyermekes Mari házasságát. Mindeközben Wilsonhoz váratlanul betoppan Shirin (Arghavan Shekari), egy terhes iráni menekült, aki érvényes papírok nélkül tartózkodik az országban. A férfi különös háromszög részévé válik: egyik oldalon ott van a szerelme, másik oldalon egy nehéz helyzetben lévő menekült, akinek sürgősen össze kell házasodnia egy magyar állampolgárral, hogy ne tudják visszatoloncolni szülőhazájába, ahol minden valószínűséggel halál várna rá.
Az állampolgár hiánypótló magyar film. Bravúrosan tud beszélni egy hihetetlenül kényes témáról úgy, hogy nem tör pálcát egyik oldal felett sem. A magyarokat nem ábrázolja gyűlölködő és rasszista szörnyetegekként, a menekültekre szimpátiával tekint, ám őket is hibáikkal együtt mutatja meg. Valójában a filmben nincs is a klasszikus értelmében vett jó vagy gonosz szereplő. Mindenki kicsit önző, a figurák néha rossz döntéseket hoznak, mégis tudnak szeretni és empátiával fordulni a másikhoz. Ha van főgonosz a filmben, akkor az a bürokrácia, és az a borzalmasan kaotikus rendszer, ami az egész Bevándorlási Hivatalt jellemzi.
Vranik Roland első nagyjátékfilmjével, a Fekete kefével elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját 2005-ben. A társadalomkritikus vígjáték után 2009-ben érkezett médiakritikus sci-fi-drámája, az Adás. Bár előző két filmje jellemezhető művészfilmként, Az állampolgár már igazi közönségfilm, a szó legpozitívabb értelmében. Nagyszerű ironikus humorának, jól felépített cselekményének és kidolgozott karaktereinek köszönhetően Az állampolgárt gyakorlatilag bárkinek tudom ajánlani, akit egy kicsit is foglalkoztat, hogy milyen lehet menekültként vagy gazdasági bevándorlóként élni egy idegen kultúrában. Ez a téma nem csak azért érint sokakat, mert olyan sok menekült van Magyarországon (ugyanis nincsenek), hanem mert elképesztő számú magyar ember dönt úgy minden évben, hogy a jobb élet reményében elhagyja a szülőhazáját és egy másik ország, egy másik kultúra részéve próbál válni. Mindeközben Az állampolgárban Wilsont – aki egész családját elvesztette a háborúban – kioktatják az állampolgársági vizsgán, hogy tudniillik a Szózat szerint még nem kéne elhagynunk a saját országunkat, csak mert kicsit nehéz a helyzet.
