Aki Kaurismäki: Le Havre / Kikötői történet Aki Kaurismäki: Le Havre / Kikötői történet

Kikötői tündérek

Aki Kaurismäki: Le Havre / Kikötői történet

ÉRTÉKELD A FILMET!
Kikötői történet
Aki Kaurismäki
2011
Kikötői történet

Kikötői történet

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A nemzetközi porond számára lényegében a finn filmet jelentő Kaurismäki ezúttal is a lecsúszott szerencsétlenek közül választja hőseit, a Kikötői történet némileg mégis újdonság a pályán, finom nyitás egy valamivel populárisabb hangvétel irányába.

Egy kissé megfáradt, de kedves, szelíd arcú öregúr áll a járda szélén cipőpucoló felszerelésével, lesve a klienseket. Ő Marcel Marx, a rendező Bohéméletéből átlépett, egykor Párizs szegénynegyedeiben éhező író. Ma a szürke Le Havre kikötővárosának még szürkébb szegletében éli feleségével nem túl felvillanyozó, mégis szeretetteljes hétköznapjait (múltjára csak egy félmondat és a cipősuvickolókra nem jellemző könyvmennyiség utal). Napközben a jómódúak nagylelkűségére vár, este pedig, miután elszámolt párjának az aznapi kereslettel, megissza a maga egy-két poharát a szívélyes kocsmárosasszony társaságban.

Kép a Le Havre / Kikötői történet című filmből

A majd' harminc éve egyedülálló, szinte azonnal felismerhető stílben fogalmazó finn szerző most is a lecsúszott, mégis szeretetre méltó lúzerek közül választja hőseit, ám ezúttal – tőle szokatlanul – tágabb kontextusba helyezi őket, becsatlakozva a világszerte divatos (és persze aktuális) menekült-témába. Marcel napi rutinjának pontos és szellemes felskiccelését követően a kikötő éjjeliőre konténerben kuporgó, Londonba tartó illegális bevándorlókra bukkan. Innen szökik el Idrissa, egy tíz év körüli fekete kisfiú, hogy rövid bujkálás után Marcelnél találjon átmeneti rejtekhelyet a szívósan vegzáló rendőrség elől. Ám az emigránsfilmekre nem jellemzően, az idegent itt feltétel nélküli segítségnyújtás fogadja, házigazdája egész környezete (a szomszéd boltosasszonytól a kocsmároson át a vietnámi cipős kollégáig) asszisztál hozzá, hogy hamarosan egy hajófenéken a szigetországba juthasson. Vélhetőleg Marcel neje is hasonlóan tenne, ha nem feküdne a fiú érkezése előtt nem sokkal rákkal kórházba.

Kép a Le Havre / Kikötői történet című filmből

A Kikötői történet némileg újdonság rendezője pályáján, ez alkalommal ugyanis vállaltan „csak” tündérmesét kapunk. Bár alakjai most is kiszolgáltatottak és magányosak, ez pedig vonzza a nála gyakori melodrámai szerkezetet, gondolatilag (és részben stilárisan is) lényegesen változtat. Filmjei utánozhatatlan stílusvilága egyszerre köznapian valóságos és fanyar módon elemelt, az egyszerű környezet és a sokszor ismerős helyzetek így rendre meghökkentőnek hatnak. Mindennek egyik sarokköve a színészválasztás és a játék: Kaurismäki hősei mind múlt nélküli emberek, akiknek azonban arcukra van írva egész karakterük, múltjuk. Színészei hangsúlyozottan stilizálva, a figurát és az érzelmeket enyhén eltartva, azokat inkább lejelezve, mintsem átélve játszanak. Marcel korábbi életét ugyan csak sejtjük, s az őt alakító André Wilms gazdag tekintete sok mindent elárul, alakítása mégis jóval közelebb áll a   realizmushoz. Hiányzik a pléhpofa, az érzelemmentesség, az önreflexió, Wilms hagyományosabb eszközökkel kelti életre az emberséges cipőpucolót. Igaz, Jean-Pierre Darroussin rendőrfelügyelőként és a lenyűgöző Kati Outinen a szigorúan jóságos feleség szerepében jóval szenvtelenebb, a hangsúly azonban Marcelen van. A színészvezetés áthangolása nem az egyetlen, de a legszembetűnőbb jele, hogy Kaurismäki egy valamivel populárisabb hangvétel felé

Kép a Le Havre / Kikötői történet című filmből

A színészi játék mellett, és jórészt abból következően, a humor is szokványosabb. Bár a direktor egy ízben itt is él halálosan komolyan előadott velejéig abszurd fordulattal (zseniális az Idrissának szervezett jótékonysági koncert a kiégett rocksztárral), humora egyik fő forrását, a faarccal megélt érzelmeket szinte teljesen kigyomlálta. Az a nehezen felejthető, kétélű irónia egyszerűsödik le, amely akkor is  furcsa ízt hagy maga után, ha térdcsapkodva nevetünk. Kár, mert Kaurismäki mozija így jócskán veszít a tőle megszokott többrétűségből. A dramaturgia tempósabb és több szereplőt mozgat az eddigi művekéinél, épp azért, hogy megjelenhessen Marcel közege és vele a szolidáris légkör. A rendező nem a menekült-probléma megoldásán dolgozik, inkább csak elénk tárja azt és egy lehetséges attitűdöt, amely túlnő az illegális bevándorlás kérdésén.Csakhogy túlcsordul a jóság és a kedvesség. A feljelentő, de végeredményben ártalmatlan szomszédon kívül mindenki Idrissát eteti, bújtatja, fedezi, még a kimérten hideg detektív is, az ellenpont pedig érezhetően hiányzik.

Kép a Le Havre / Kikötői történet című filmből

Még akkor is, ha a Kikötői történet egy tündérmese többszörösen idézőjelbe téve. Kaurismäki számos ponton jelzi, hogy amit látunk, nem valóság – az atmoszférateremtésnél nem mond le az elemelkedésről, de ami korábban elsősorban fanyar volt, most inkább mesei. A történet ideje meghatározhatatlan: a század első felének divatja egyszerre van jelen a mobiltelefonokkal és (például) napjaink rohamrendőreivel. Hangsúlyosan túltelítettek, élénkek a színek, a fények olykor teátrális, határozott kiemelő funkciót kapnak. Többféle idézetet találunk: a szúrós tekintetű, talpig feketébe öltözött felügyelő a noir cinikus, de lelke mélyén jóra törekvő nyomozóinak örököse; emellett feltűnnek színészlegendák (Pierre Étaix, Jean-Pierre Léaud) és a még vájtabb fülűeknek konkrétabb utalások (Alain Delon-féle gengszterfilmek, Casablanca) is. A tündéri-mesei stilizálás csúcsa, a csodás befejezés – amelyet most nem árulunk el – viszont már nagyon túlzás. Ahogyan Marcel feleségének egész betegsége is, amire csak a melodráma súlyosbítása miatt volt szükség.

A Kikötői történet számos érdeme (például a jótékonysági koncert mint megoldás, a felügyelő remekül eltalált karaktere, Timo Salminen operatőri munkája) ellenére nemcsak egyszerűbb, hanem egysíkúbb is lett szerzője korábbi munkáinál. Hiába hívják fel ugyanis minduntalan a figyelmünket, hogy amit látunk, egy kreált világ, azaz bármi megtörténhet, ha ez a világ nem sokkal több, mint puszta kedvesség és báj.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Kikötői történet

Kikötői történet

Színes vígjáték, filmdráma, 93 perc, 2011

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

  • Wednesday

    Színes fantasy, horror, vígjáték, 2021

    Rendező: Tim Burton, James Marshall, Gandja Monteiro