Jeff Zimbalisték dokumentumfilmje Angela Nikolau és Vanya Beerkus orosz rooftopper-pár szerelmi történetét és eszement mászásait dolgozza fel, melynek legnagyobb attrakciója a kuala lumpuri 118 emeletes felhőkarcoló, a Merdeka megmászása és kapcsolatuk megmentése.
Ez így pazarul hangzik, mégsem annyira élvezetes, mint elsőre gondolnánk, mert bár a film lendületes, Vanya és Angela olykor tényleg lenyűgözőek, a képsorok néha észvesztőek, de valahogy mégsem lesznek sem szimpatikusak, sem csodálatra méltóak. Talán a műfaji meghatározásban keresendő a probléma, ugyanis dokumentumfilmként nem igazán lehet értelmezni ezt az alkotást.
Arra vágynánk, hogy ezeknek a „félisteneknek” lássuk a gyenge momentumait, a félrepillantásaikat, a gondot az arcukon – egyáltalán valamilyen őszinte, emberi megnyilvánulást, de sajnos ezt nem kapjuk meg. Minden pillanatuk gesztusról gesztusra megrendezett, kimódolt, üres, unalmas és kiszámítható. Angela arca például a legnehezebb pillanatokban is hibátlan és finoman sminkelt, ülni is csak úgy tud, mint egy vadítóan áramvonalas testű macska, minden megnyilvánulása hamis, és ugyanolyan pózokba vágja magát, mint a felhőkarcolók tetején – csakhogy ezek a természetesség pózai. Igaz, nehéz lehet olyan influencerként természetesnek maradni, akinek ilyen óriási követőtábora van, és mind azt akarják látni, hogyan lebegsz az égen a város felett, vagy hogyan fekszel csábosan a szakadék szélén. Valóban őrületes és irigylésre méltó ez a pár, de ez mégsem egy insta-videó, és nem is egy termékreklám, hanem állítólag egy dokfilm. Persze, nem az: ez bizony egy reklám, és nem összekeverendő a dokumentumfilmekkel, amelyek a valóság dokumentálására hivatottak.
Hogy a Skywalkers mennyire alapul a valóságon – főleg a párkapcsolati szenvedéstörténetet figyelve –, vannak kétségeim. Abban viszont biztos vagyok, hogy az események tényszerűségét tekintve ott van a toppon: sűrű egymásutánban nézzük (és kicsit el is unjuk), hogy a szereplők hány felhőkarcolóra másznak fel, hogyan fotózzák magukat és milyen akrobatikus mozdulatokat kockáztatnak meg ezekben a szédületes magasságokban. Erre szoktuk azt mondani ugyanis, hogy szédületes – és valóban az. Nem csodálkoznék azon sem, ha valaki enyhén émelyegne vagy fejfájást kapna a látottak után. Csakhogy émelyegni azon is lehet, hogy mennyire szirupos, szappanopera-szerű ez a szerelmi történet. Szerelmet egyébként is csak nyomokban tartalmaz, viszont véd- és dacszövetséget, kirakatvitákat és álgondoskodást annál inkább. Ha valakit amúgy is taszít az Instagram világa, az influencerség és a bátornak mondott vakmerő cselekedetek hájpolása, azt taszítani fogja ez a film. Viszont aki eleve követte a párt és figyeli, hogy mi a soron következő őrült tervük, az nagyon fogja élvezni.
Egy ponton elhangzik a filmben, hogy Nikolau és Beerkus művésznek tartják magukat, ami megütheti az ember fülét. Iszonyatosan megosztó és nehéz a közösségi média és az influencerek korában meghatározni, hogy mi a művészet és ki a művész. Ez az orosz pár, akik eleve egymás „művészetébe” szerettek bele, mindenesetre annak tartják magukat, és valóban készültek róluk a művészet határait súroló képek és felvételek a felhőkarcolók tetején. Nehéz elfelejteni például azokat a ruhakölteményeket és kecses mozdulatokat, amiket Angela végrehajt a tetőkön, de ezeket többnyire egy drón vagy Vanya készíti. Megállapíthatjuk tehát, hogy Vanya művészi fotókat készít a barátnőjéről, de hogy ebben mennyi a magasság szédülete és mennyi a fotózás művészete, nem tudni. Kérdés az is, hogy magát a mászást és a feljutás viszontagságait nevezhetjük-e művészetnek. A hegymászó sem művész, hanem extrémsportoló, a rooftopperek is talán inkább azok. Attól sem lesz valaki művész, hogy cirkuszi artisták voltak a szülei, mint ahogyan Angela szülei is.
Felmerül az a kérdés is, hogy ők ketten (vagy külön-külön) folytatnák-e a mászást, ha nem lenne a közösségi média, a termékreklámok és a hatalmas követőtábor, amiből tulajdonképpen élnek. Szenvedélyük-e igazán, amit csinálnak – ugyanis egy művész alkotószenvedélyből dolgozik, nem csak a pénzt és a népszerűséget hajhássza. Ilyesfajta kérdéseket mindenképp felvet ez az alkotás, ha mást nem is. Azt is megmutatja, hogy a világjárvány alatt nem tudnak a „hivatásukkal” foglalkozni, ezért simán csak kamera előtt pózoló influencerekké válnak, aztán kitör az orosz-ukrán háború, amiről semmilyen mélyebb reflexiót nem kapunk, közben zajlik egy kirakatszakítás is, de csak úgy, lightosan. Szóval kínlódva próbál szólni valamiről a Skywalkers, de szinte esélytelenül, mert az egész történet mozgatórugója, az úgynevezett love story is láthatóan eleve hamis. Angela és Vanya élete gondosan megkomponált tartalommá válik, párbeszédeik mesterkéltek, melodramatikusak és a kamerának szólnak. A kapcsolatuk is tulajdonképpen szponzorált tartalomként kezdődött. Egy cég ugyanis arra biztatta Vanyát, hogy keressen egy nőt maga mellé, aki elég dögös ahhoz, hogy megtolja a bizniszt, így esett a választása Angelára, aki tetőhódító képein légiesen vékony, sérülékenynek tűnő nőként ötvözte mutatványaiban az akrobatika és a balett művészi gesztusait, ettől vált népszerűvé.
Az egész Bonnie és Clyde-történet egyébként a Merdeka 118 megmászásában csúcsosodik ki. Kiélesedik a konfliktus közöttük, elhatalmasodik Angela félelme is a mélységtől, ami abban nyilvánul meg, hogy nem tud tovább mászni, megmerevedik és görcsösen kapaszkodik valamelyik nedves és csúszós vasszerkezetbe. Angela és Vanya a kapcsolatuk szintjén is a meredély szélén állnak, csak egymásra számíthatnak, és az életük múlhat rajta, hogy meg tudnak-e bízni egymásban. Mondanom sem kell, hogy természetesen minden sikerül, az akrobatikus mutatvány is, a fotók is, minden, és a pár is együtt marad. Igaz, mutatványuk annyira hihetetlen, hogy akkoriban felmerült a kérdés, hogyan jutottak át az épület biztonságán, nem hamisították-e meg az állítólagos bravúrt? Nos, többek közt ez a dokumentumfilm is bizonyítja, hogy az esemény megtörtént.
Amikor viszont ezekbe a művi képekbe és történésekbe beleszól az a valóság, amiről ennek a dokumentumfilmnek igazából szólnia kellett volna, megrökönyödünk. Azokról a fiatal áldozatokról van szó, akik lezuhantak a népszerűséget üldözve, és akik csak azért vannak megemlítve, hogy Angela és Vanya ámokfutásának tétje legyen, ahelyett, hogy a romantika mázába mártott mutatványok helyett az ezek mögött húzódó etikai kérdésekkel foglalkozna. Vajon hány fiatal próbálja utánozni őket azóta is? „A bűnös ember legsúlyosabb törekvése, hogy teremtményi határait áttörve ne ismerje el Istent, művével az égig érjen, s maga is olyan akarjon lenni, mint az Isten.” (vö. Jer 51,53 és 1Móz 3,5.) Avagy milyen magas lehetett Bábel tornya és fel lehetett volna-e mászni rá?
