Bármennyire poétikusnak is tűnik a cím egy filmkritika vonatkozásában, mégis a legtalálóbban jelzi a legújabb Spike Jonze-film működési mechanizmusát. Mezei módon szólva az Adaptation az „adaptáció” szó három rokon értelmű, ám egymással metaforikus kapcsolatban lévő jelentését bontja ki – egy több idő- és cselekménysíkot ötvöző, talán értelmiségi kalandfilmnek nevezhető alkotásban.
Melyek lennének ezek a jelentéssíkok? Nos, az elsődleges a mindenkori néző alapbeállítódásától függ: gondolhat a darwini evolúcióselmélet kulcsfogalmára, a fajok és élőlények alkalmazkodására. Spike Jonze filmjének munkacíme, amelyet a román forgalmazás is átvett – Az orchidea-tolvaj – ezt a vonulatot villantja fel: a floridai mocsárerdőben növő pompás orchideafajok érzékletes képei és az egyes alfajok kialakulásának története szinte önálló természetfilmként is megállják a helyüket. Maga Darwin is vászonra kerül, amint elméletével viaskodik – viktoriánus kabátban –, a mind kisebb területre visszaszoruló őshonos élettér és az őslakos indiánok öko-narratívája pedig az alkalmazkodás jelenkori működését tudatosítja.
Ha humánabb vonalról ülünk be Jonze mozijára, az adaptáció „színpadra, filmre alkalmazás” jelentése és az ehhez kapcsolható eseménysor kerülhetnek célkeresztbe. Nicholas Cage kettős szereposztásban egy testvérpárt alakít, akiknek a neve teljesen fedi a valódi forgatókönyvíró párost: ő Charlie és Donald Kaufman, az ideig-óráig együtt lakó, homlokegyenest különböző két író-figura. Charlie sikeres forgatókönyveket tudhat maga mögött, ezúttal a New York Times újságírónőjének a fenti mocsaras-orchideás világról és orv-gyűjtőkről írott bestsellerét adaptálja filmre* Azaz csak adaptálná, de a fehér lap rettenete, illetve az előd generálta hatásiszony erősebbnek bizonyul a Tilda Swinton alakította pengeéles ügynökhölgy akaratánál: Charlie fetrengve olvassa az orchideás könyvet, lapozza az orchideás albumokat és mereng az orchidea-kiállítások érzékiségében, ám kopaszsága és gömbölyödő pocakja kétségbeesésének élő bizonyítékai, forgatókönyve nem akar megszületni.
Öccse, a nagyhangú, vulgáris Donald forgatókönyvíró-szemináriumokra jár és bátyjával ellentétben – illetve ügyes iparosként – nem az ihletben, hanem a tempós munkában és a műveletekre lebontható írásban, meg a műfaji klisék erejében hisz. A két alkotási mód karikatúrája egyszersmind két ember kapcsolatával és két filmtípus árnyképével is egyenlő, a közöttük elgondolható megnyugtató hierarchia – a teljes filmre jellemző módon – paradox hurkokká módosul a cselekmény előrehaladtával.
És még mindig kínálkozik egy harmadik „adaptációs” értési lehetőség: a köznapi emberi viselkedésmódok egymáshoz simulásáról szólna a harmadik történetsáv, az orchideákról bestsellert író újságírónő és az orvvadász duettjében. Charlie életét szó szerint és átvitt értelemben is megkeseríti a kifinomult, ironikus nő és a nyers, nyughatatlan, primitív vándor kapcsolata, ahogyan az a bestsellerben írva vagyon. Forgatókönyvíróként nem tudja dramatizálni a viszonyukban megsejtett feszültséget, ezért emberként és öccse unszolására a Meryl Streep alakította zsurnaliszta nyomába ered, hogy megtudja: a ritka orchidea-fajok vadászatáról írott könyv végeztével a románc folyatódik az újságírónő és oknyomozó riportjának tárgya, a foghíjas, ám vonzó férfi között.
Nos, mindezek a leegyszerűsített történetsíkok időrendben is elválnak egymástól a filmen: a floridai orchideák, maradék indiánok és az orvvadász megelőzik az oknyomozó Meryl Streep-et, aki viszont könyvével lenyúlja Charlie Kaufman témáját, aki a maga során a film jelenében néhány lépéssel öccse, Donald előtt jár a forgatókönyvírásban… És így lehetőség van felszabdalt történetmesélésre és logikai szintek keverésére: Charlie belép szereplői életébe, a szereplők viszont átalakítják az anyagot, amiben laknak, a film, amit látunk, tulajdonképp az a film, aminek a forgatókönyvét Charlie hasztalan próbálja letisztázni. Sipke Jonze cselekményesített agyalását a paradoxonok és pillanatnyi homályok műfaj-mentesített kedvelőinek ajánlom.
*Susan Orlean Az orchidea-tolvaj című könyve valóban létező, és a Jonze-film forgatókönyvének alapjául szolgáló mű...
