Idén először éreztem, hogy a rotterdami fesztiválnak egyre több cselhez kell folyamodnia, hogy megtartarthassa filmfesztivál-óriási státuszát. Egyre több hűségcsomag létezik a holland nézők számára és az európai államok állapotát vizsgáló válogatások tarkítják a műsort az Európai Unió támogatásával.
Az Oscar-szezon kellős közepén vagyunk, úgyhogy a legtöbb jó film éppen most pörög a mozikban (Wall Street farkasa, Amerikai botrány, Augusztus Oklahomábanstb.), de azért megpróbáltuk összeírni, hogy mit várunk még ezeken kívül az év első felében a magyarországi és erdélyi mozikba. Természetesen a Nimfomániást is várjuk, de azt holnaputántól már vetítik.
Lassan kijelenthetjük, hogy a különc videoklipes-gördeszkás srác, akit Spike Jonze-nak hívnak, valódi filmrendezővé válik, sőt, a John Malkovich menet és az Adaptáció után bizonyította, hogy Charlie Kaufman nélkül is megáll a lábán. Legújabb nagyjátékfilmje egyszerre elszálltan különc és okosan visszafogott: Maurice Sendak azonos című gyerekkönyvéből készült adaptációjával Jonze a tavalyi év egyik legfurább, legszerethetőbb alkotását készítette el.
A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.
Az amatőr videónak vagy áruházi kamera felvételének látszó szürke, szemcsés képeken egy szedett-vedett tánccsoport tagjai ügyetlenül, de megkapó igyekezettel követik hisztérikus mozgású vezetőjük zavaros mozdulatait. Kört alkotva, széles gesztusokkal járják vicces táncukat a szilaj, de dallamos zenére, egy-két ütemmel mindig elmaradva a ritmustól. A helyszín egy bevásárlóközpont lehet, közönyös járókelők jönnek-mennek, nem hozza lázba őket a produkció – akár avantgárd istentisztelet zajlik, akár elszánt állatvédők mutatják be fókavadászat-ellenes koreográfiájukat.
Bármennyire poétikusnak is tűnik a cím egy filmkritika vonatkozásában, mégis a legtalálóbban jelzi a legújabb Spike Jonze-film működési mechanizmusát. Mezei módon szólva az Adaptation az „adaptáció” szó három rokon értelmű, ám egymással metaforikus kapcsolatban lévő jelentését bontja ki – egy több idő- és cselekménysíkot ötvöző, talán értelmiségi kalandfilmnek nevezhető alkotásban.
