Nyers valóságok – Boross Martin: Nyersanyag

Részvétel és alkotás, felfedés és eltitkolás drámáinak helyszíne a Nyersanyag globális érvényű faluja, ahol a nyári alkotótáboros, szociofilmes hangulatot a thriller váltogatja, és ahol a katarzis szó szerint a földbe áll.

Amerikai éjszaka kokainon – Michel Gondry: Le livre des solutions / A megoldások könyve

A formai trükkök mestere, az indie románcok egyik szülőatyja, a videoklipek francia zsenije, azaz Michel Gondry nyolc év után újra bemerészkedett a kamera mögé, hogy az alkotó ember legnagyobb félelmeiről és a kreativitás örömeiről mesélhessen. Az erősen önéletrajzi alapokon nyugvó új Gondry-film a hátsó sort sem hagyja nevetés nélkül, ADHD-soknak pedig egyenesen kötelező darab.  

Ötfilmes podcast – Kilencedik epizód: Hollywood Hollywoodról

Filmklasszikus rendelésre – Mariano Cohn, Gastón Duprat: Competencia oficial / Út a díjesőig

Mariano Cohn és Gastón Duprat filmje a modernizmus nagymestereit idézve tart görbe tükröt az álszent filmipar, a túlértékelt színészmesterség és a maníros művészi érzékenység elé. Az argentin rendezőpáros ugyan az öniróniára helyezi a hangsúlyt, mégis mélységes tisztelettel adózik témái előtt. Az Út a díjesőig a modern művészfilm kamaradrámába oltott szatirikus olvasata.

Statiszták főszerepben – Szono Sion: Red Post on Escher Street

A kortárs japán film fenegyereke, Szono Sion, egy különleges narratív kísérlettel tér vissza a Red Post on Escher Street által. Őrült bábmesterként több tucat főszereplőt kormányoz egy film-a-filmben típusú történetben, azzal a céllal, hogy az emberi vágyak és intuíciók nyomába eredjen.

Anya, szerepben – Hirokazu Koreeda: La vérité / The Truth / Az igazság

Koreeda legújabb filmje finom utat jár be emlékezet és fikció körgyűrűin, önreflexív keretet adva anya-lánya konfliktusról szóló történetének.

„Én bárkit otthagynék egy filmért, de senkiért sem hagynám ott a filmet” – François Truffaut: La nuit américaine / Amerikai éjszaka, 1973

Az Amerikai éjszaka az egyik legszebb szerelmi vallomás a filmkészítéshez – még úgy is, hogy François Truffaut filmbéli forgatásán ami elromolhat, az el is romlik.

Az ember, aki majdnem megölte a medvét – Terry Gilliam: The Man Who Killed Don Quixote / Az ember, aki megölte Don Quijotét

Terry Gilliam régóta várt problémás filmje parádésan indul, aztán egyre inkább lehervad a néző ajkáról a mosoly.

Szobaszerviz – James Franco: The Disaster Artist / A katasztrófaművész

2003-ban egy Tommy Wiseau nevű, látványosan nem new orleans-i származású (bár ő mindenkinek ezt állítja), meghatároz(hat)atlan korú, nagy álmokkal megátkozott rejtélyes figura a semmiből elővett hatmillió dollárt, és ebből a pénzből viszonylag kompetens stábot bérelve, a saját maga főszereplésével megrendezte minden idők egyik legrosszabbjának kikiáltott filmjét. Erről a folyamatról szól a James Franco által rendezett A katasztrófaművész, ami olyan, mint az okos lány a mesében: láttat is, meg nem is, jó film is, meg nem is.

Filmek háborúja – Michel Hazanavicius: Le redoutable

Karácsony környékén vannak olyan filmek, amelyek abban a nem túl irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a legújabb Csillagok háborúja-résszel kell megküzdeniük a mozikban – máshol nem tudom, de Marosvásárhelyen szó szerint is. A Jean-Luc Godard-ról készült életrajzi film vetítésén ugyanis csak akkor nem szólt John Williams űroperájának zenéje, amikor Louis Garrel és kompániája túlordibálta azt, a ’68-as párizsi diáktüntetések teljes erejével.