Larry King, a késő esti talkshow-k nagyapja nemrég azt nyilatkozta, azért indítja új műsorát a neten, mert az internet a „következő nagy dolog”. Ezt a poént duzzasztotta kétórás product placement-szimfóniává Vince Vaugh és Shawn Levy rendező.

Adott két lecsúszott, szebb napokat is látott színész, akinek a generációja már le lett váltva, meg egy téma, az internet, mint csuda varázslatos dolog, ami már talán 10 éve sem volt aktuális. Ez így nem túl nyerő koncepció, de a stúdiónál mégis csak rábólintottak. Valószínűleg szóba került az értekezleten az Ünneprontók ünnepe, a stúdió fejeseinél pedig romantikus emlékek törhettek fel, amikor arra a rengeteg pénzre gondoltak, amit az a film hozott, meg amúgy is, az emberek minden nap használnak Google-t, nem? Az már egy frencsájz! Hollywood meg a frencsájzokból él, szóval csináltak is egy két órás reklámfilmet a cégnek, hisz azzal mindenki csak jól jár – gondolták. Megtalálták hozzá a bérrendezőt álomáron, a két lecsúszott színészből meg az egyik meg is írja majd. Jó, a sztori nem veretes, de hát az sem volt túl nagy ötlet, hogy két agglegény bepofátlankodik lagzikra inni és dugni, aztán mégis mennyi pénzt hozott!

Szóval a sztori annyi, hogy adott két, negyvenes éveik elejét taposó vérprofi értékesítési menedzser, akik karórákat adnak el. Csakhogy már mindenki a telefonján nézi meg a pontos időt. A cég bezár, a két főszereplő, Billy és Nick meg munka nélkül maradnak. Egy vad ötlettől vezérelve a két, számítógépekhez nem igazán értő, a „bug” szó hallatán bogarakat keresgélő figura jelentkezik a Google gyakornoki programjába, ami tulajdonképpen egy verseny a világ fiatal számítógépzseniinek, ahol próbák után csak a megjelentek 5%-át veszik fel. De a két fazon bekerül a gyakornoki programba, átmenve a szigorú rostán, mert hát „ők másként gondolkodnak”. Ott bekerülnek a kitaszítottak csapatába, kliséfalva jelentős figurái közé, és megindul a harc a pofátlan termékelhelyezések dzsungelében. A csapatukban megtalálható figurák közt megtalálni ugyanis a geek, komplexusos lányt, az anyja által terrorban tartott ázsiai szuperzsenit, a mindent látványosan leszaró, cinikus menősrácot, meg a kissé gáz és túlbuzgó, de a szíve mélyén aranyos és kedves, hősszerelmes figurát. Elsősorban nem az a gond, hogy ezek a figurák ezerszer látott közhelyek, a gond az, hogy nem töltötték meg elég személyiséggel őket, akkor talán lettek volna karakterek, így viszont csak két lábon járó klisék, egy darab, alig bővített mondatban összefoglalható kontűrvonalak.

A film többször elmegy fantasy-irányba, ugyanis egy olyan fantáziavilágban játszódik, ahol a világon minden problémát meg lehet oldani szomorú kutyaszemekkel, vagy motiváló beszéddel, meg drámai, klimpírozós zenével a háttérben. A bárgyú naivitása meg egyenesen idegesítő. A film elején a fiatal szereplők el is mondják, hogy kvázi a Google a nagy esély, mert a diplomájukkal szart sem kezdenek, lehetnek bármekkora zsenik, borzasztóan nehéz manapság munkát találni a fiataloknak. Ez már egy értelmes és releváns gondolat. Kár, hogy a film ezt a végére felrúgja, mert megpróbálja beadni azt a hazugságot, hogy ha hiszel az álmaidban, nem adod fel, és csapatként dolgozol, és tiszta a szíved, bármit elérhetsz. Még azt is, hogy borzasztóan minimális számítógépes ismeretekkel felvesznek a világ egyik legnagyobb internetes cégéhez. Nem tudtam, hogy most az alkotók egy totális álomvilágban élnek, vagy csak ennyire hülyének nézik a közönséget?

De a film propagandarésze ennél sokkal idegesítőbb. Az még elmegy, hogy majdnem minden snitten ott van a Google felirat, meg logó, vagy éppen kék-zöld-sárga-piros színben pompázik, azzal sincs semmi baj, hogy elmondják, a Google-nél dolgozni jó, mert hát ez végül is igaz. Talán még az is elviselhető, hogy időnként filmzene gyanánt a cég reklámzenéje szól, végül is egy egész estés reklámfilmről beszélünk. Az már viszont gejl és felháborító, hogy a film egyik végső üzenete, hogy nem elég az, hogy profi vagy, zseni, és első osztályú munkaerő, ahhoz, hogy az (első sorban) kereső cégnél dolgozhass, tiszta szívű, rendes, szociális érzékenységű ember is kell legyél. Ha seggfej vagy, előbb vesznek fel helyetted szakképzetlen embert. Mert ez egy nagy család, ahol mindenki segítőkész, jó kiállású, és trendi vastagkeretes szemüveget visel…

Ehhez pedig megfáradt és lejárt humor társul megfáradt és lejárt emberek tálalásában. Owen Wilsont a saját fura orrnyerge is teljesen lejátsza a vászonról, hol vannak már a Wes Anderson-filmekben látott szerepei... Még Will Ferrell rövid cameója sem vicces, pedig ő képes rövid jelenlétével is feldobni egy, amúgy unalmas filmet is, szóval ez már tényleg a vég. Hosszú, kínos, és hazug film a Gyakornokok. De legalább a stáblistája ötletes és kreatív, jó tudni, hogy van azért, aki elvégezte rendesen a munkát a filmen dolgozó emberek közül.