A könyv igazándiból hiánypótló munka, főleg ha azt vesszük, hogy milyen csekély számú tudományos értekezés jelent meg magyar nyelven a témában.
Tóth Zoltán János egyetemi oktató, kutató. A 2019-ben megjelent Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában pedig a szerző Szegedi Tudományegyetemen megvédett 2013-as doktori dolgozatának szerkesztett változata, amely a Műút folyóirat kiadásában jelent meg, a Műút-könyvek sorozatban.
A könyv kuriózumnak számít a tekintetben is, hogy a szerző napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő, ám erősen stigmatizált filmes műfajának ered a nyomába, illetve, hogy mindezt magyar nyelven teszi, nem pediglen másképpen. Tóth utal is rá, hogy magyar nyelvű szakirodalmat csak elvétve talált a tárgykörben. Jelzem, azokat az írásokat igyekezett is beemelni saját rendszerébe.
Elvégre már az is módfelett sajátságos, hogy a témát érintő szabatos, vagy ha úgy tetszik, vulgáris szóhasználattal bíró fogalmi eszközkészlet egy tudományos értekezésbe legyen aránytartó módon applikálva. Sőt, az is úttörő jellegű bátorságra és a témával kapcsolatos fanatizmusra utal, hogy a szerző egy tabuszerű, a közbeszédet alig megérintő, ugyanakkor egyre fontosabbá váló témát próbál magas fokon tudományos diskurzus tárgyává tenni.
Tóth a bevezetésben már eleve a mába igyekszik helyezni az olvasót. Bár az igaz, nem tudni, hogy a szerző által kiemelten fontosnak tartott paradigmaváltás ideje (2004-től) 2013-ból vagy 2019-ből van-e szemlélve. Ez abból a szempontból lehet lényeges, hogy valószínűleg az elmúlt időszakban még inkább felgyorsultak a témát érintő események. Elvégre 2020-tól a pandémiához kapcsolható élethelyzetek szintén magas hatásfokon befolyásolták a hálózati kultúrát, illetve azon belül a pornóhoz köthető viszonyulási helyzeteket.
A szerző már a bevezetőben jelzi, hogy könyvében a cím által is sejtetett időszakra, a Web 2.0 elterjedésétől számított korszakra koncentrál. De azért nem dobja olvasóját azonnal a mélyvízbe. Pontosabban egy műfajtörténeti gyorstalpalón végigvezeti azokat, akiknek kevés ismeret jutott eddig a pornófilm történetéből. Illetve szintén a könyv erénye, hogy a szerző különféle látásmódok felől viszonyul a netpornóhoz, illetve az ahhoz köthető jelenségekhez. Úgy, hogy fokozatosan egyre táguló univerzumot épít ki az olvasó fejében.
Ugyanis kiderül, hogy Tóth Zoltán János a nemzetközi térben már évtizedekkel ezelőtt berobbant porn studies diskurzusainak komoly ismerője, illetve a szerző a szellemtörténet egyéb területein is jártas. Danto, Barthes, Attwood, Žižek, Lacan, Foucault, Király Jenő beemelt eszmefuttatásai, bár nem azonos súllyal, de ugyanúgy a gondolatkörök alapjául szolgálnak, mint egyes kortárs magyar tudósok megfigyelései. Varró Attilára, Füzi Izabellára, Vasák Benedek Balázsra vagy Győri Zsoltra szintén kitér a szerző, igaz, utóbbinak csak szakirodalmi hivatkozás nélkül idéződik meg a gondolatisága.
Tóth kiemelten fontosnak tartja beemelni könyvébe Sághy Miklós és Dragon Zoltán elmélkedéseit is. Ezekre reflektálva utal a Szegedi Tudományegyetemhez köthető műhelytevékenységekre. Itt azt is fontos lehet kiemelni, hogy a pornóoldalak szempontjából megkerülhetetlen adatbáziselemzés-elméletek, műfaji felosztásokkal kapcsolatos elméletek is helyet kapnak a könyvben. Mint ahogy később kifejtésre kerül benne a pornófilm feminista kritikája, leszbikus vonulata, politikai backgroundja. Illetve szintén előtérbe kerül a néző pozíciójának problematikája, illetve az is, hogy a filmes műfajok közül általánosságában miért a pornónak az egyik leggyengébb a narratívája.
A szerző nem fukarkodik műfaj-összehasonlító példázatokkal. Párhuzamként többször is felvillant többek között a Hollywood fénykorából származó musicalt vagy westernt, illetve a filmművészet számos klasszikusát beemeli eszmefuttatásába. Példának okáért a Psycho, a Peeping Tom, a Ponyvaregény beidézett jelenetei valamiféle sorvezetőként működnek, akárcsak az irodalomból kölcsönzött ismeretek, mint mondjuk egyes Goethétől átvett példázati elemek.
Kiemelendő az is, hogy a szerző szakértője a pornó műfajának, így az olvasó akár ismeretterjesztő alapozásnak is tekintheti a művet. A snuff film, avagy gyilokpornó, a rough sex fogalma is világossá válhat az olvasónak, ha korábbról nincs ezekkel kapcsolatban különösebben felvértezve, vagy megtudhatja azt is, hogy mi a fejketrec, és hogyan működik. A szerző a beidézett pornófilmbetétek elérhetőségét is odaírja – tehát aki nem akar csupán a szövegre és a fantáziájára hagyatkozni, annak módjában áll a filmekre is könnyen rákeresni.
Tóth Zoltán János írása, bár fejezetekre van osztva, mégis egy szerzői univerzumként jelenik meg előttem. Ennek részben oka az is, hogy Tóth több fejezetben is visszatér egy-egy kutatási területre, mindig az adott fejezetben taglalt nézőponthoz kötve ezeket. Jelzem, mindezt reflektáltan teszi, sokszor előre és hátra is utalva egy-egy fejezetben. Kifejezetten érdekesnek gondolom a pornófilmmel szemben felidézett feminista kritikai szemléletekre adott szerzői válaszreakciót, bár sejtésem szerint Tóth vitákat generál majd a több szempontból is megtámogatott érvrendszerével.
A könyv borítója is mintha ennek ágyazna meg. Hozzá kell tennem, ez ugyancsak Tóth munkája. A fedőlap montázsán egy sötétben ténykedő férfialak és egy kipeckelt szájú, jól kivehető női arc dominál. Míg a hátsó borítón érzéki női ajkak, egy álarcos női arc az, ami szembetűnő. Illetve ha a képeket tüzetesebben szemrevételezzük, akkor egy bőrmelltartós nő mögött egy férfi arca is felbukkan rajta. A montázs képisége számomra némileg megidézi a szerényen a háttérben maradó és maga helyett a művét előtérbe toló szerzőt.
Tóth Zoltán János: Hardcore pornófilm a hálózati kultúra korában. Szépmesterségek Alapítvány/Műút-könyvek, Miskolc, 2019.
